1848-ban.
1848-ban.
1849 január elején, midőn Windisch-Grätz a fővárost elfoglalta, Schulzig Ferencz tábornokot küldte Hatvan felé, melyet január 20-án megszállott. A császári haddal jött Mátyus kerületi országos biztos is, a ki itt ütötte fel székhelyét s innen küldte szét rendeleteit a vármegyei hatóságokhoz. Schulzig azonban csakhamar tovább vonult Gyöngyösre, hova 21-én érekzett. Ez előhad után január végén s február havában szinte szakadatlanul vonultak át Windisch-Grätz 148hadai a helységen. Április 1-én Schlick tábornok szállotta meg Hatvant, míg a honvédsereg vele szemben egész Hortig terjeszkedett. Schlick a prépostnál szállott meg, a hol nagy vacsorát rendezett, melyre több polgárember is hivatalos volt. Vidám poharazás közepette, a lakoma vége felé vendégeihez fordulva, így szól: „Holnap egy kis nyúlvadászatot tartok a magyar táborban; kérem, legyen szerencsém, nézzék meg.”
Csakhogy ez a nyúlvadászat balul ütött ki. Gáspár András, a VII. hadtest parancsnoka, a ki – hogy tájékoztassa magát – április 1-én Hatvan és Aszód felé két század huszárt küldött, mely azonban Schlick előőrsei elől visszavonulni kényszerült. E sikeren felbátorodva, Schlick április 2-án kivonul hadával, hogy Gáspár és Pöltenberg hadosztályait megtámadja. A honvédsereg azonban felkészülve várta a támadást. Gáspár előbb Hortnál, majd Hatvan előtt ütközött össze az ellenséggel, mely a városba húzódott. Ekkor Gáspár rohamra vezette a honvédeket s Hatvan rövid harcz után a magyarok birtokába került. A császáriak Aszódon át Gödöllőre, részben Bagh felé vonultak vissza. Hatvan megvétele, mely a diadalmas tavaszi hadjáratnak mintegy bevezetője volt, 290 császári katonának életébe került, míg a magyarok csak 20 embert veszítettek.
Hatvan csak akkor látott ismét ellenséget, midőn már az orosz tanyázott benn az országban. Mialatt az orosz fősereg, Paskiewics vezérlete alatt, Görgey hadának üldözéséhez fogott, Paskiewics herczeg seregének podgyászos szekerei, mintegy 3000 darab, Hatvanban rekedtek. Paskiewics ekkor Budapest környéken táborozott, ezért sietve intézkedett, hogy Tolsztoj tábornok tízezer fegyveressel és harmincznyolcz ágyúval Hatvan felé húzódjék. Tolsztoj útra kelt s Turáig nyomult előre, hol július 20-án a Perczel, Mészáros és Dembinszky vezérlete alatt álló tiszai honvédsereg támadta meg. Időközben azonban Labinczow tábornok Hatvanba érkezvén, 5000 főnyi hadával a szorongatott Tolsztoj segélyére sietett. Csak a Hatvanból jött orosz segély mentette meg Tolsztoj tábornokot a vereségtől. Perczel a turai harcz után Szeged felé vonult vissza, addig Paskiewics, a mint megtudta, hogy Görgey a Sajónál táborozik, Miskolcz felé tartott. Ezzel azután Hatvan környéke is kiesett a további események forgatagából s csak néma szemlélője lett ama megrázó küzdelemnek, mely a világosi fegyverletétellel ért véget.
