A török alatt.
A török alatt.
A törökök Hatvan elfoglalása után befészkelték magukat Heves vármegyébe. A hatvani török őrség valóságos réme lett a vármegyének. A későbbi, 1549–1552. évi adólajstromokban sűrűn fordulnak elő olyan feljegyzések, melyek a hatvani őrség pusztításairól tesznek tanúságot. Így elpusztították Pétervásárt, Leleszt, Papit stb. Sőt a közlekedés sem volt többé biztos miattuk. Így 1549-ben Patha város polgárait, a mint Gyöngyösre mentek bort venni, útközben a törökök megtámadták és Hatvanba hurczolták őket.
A hatvani lakosságot azonban a törökök nem bántották, sőt még a róm. kath. plebánost is megtűrték, a ki a törökök között lakván, tájékozást szerezhetett a törökök terveiről és szándékairól és ezt fölhasználva, főleg 1552-ben sűrűn értesítette megbizottai útján Dobó István egri várparancsnokot. A keresztény lakosság, még a főpapi tizedet is beszolgáltathatta. Ez időtájt az egri püspöki javadalmakat a vár javára kezelték s az 1555. évi számadásokban Hatvan is előfordul, a honnan 32 frt. folyt be.
1580 április 6-án az egri vár őrsége merész rohamot intézett Hatvan ellen, hol akkor nagyon sok gazdag török kereskedő lakott: magát a várat nem sikerült ugyan bevenniök, de a külvárosokban nagy zsákmányra tettek szert.
1594 tavaszán a kassai, tokaji, diósgyőri és egri vitézek, egyesülve a felső magyarországi hadakkal, kísérletet tettek Hatvan visszafoglalására; de bár Forgách Simon a hatvani törökök segélyére küldött török csapatokat Turánál szétverte, Teuffenbach főkapitány abba hagyta az ostromot s hadával Kassára vonult vissza. 1596-ban Miksa főherczeg Pálffy dunántúli főkapitánynyal ismét tervbe vették Hatvan visszafoglalását. Hatvanban ekkor mintegy 1500 főnyi török őrség volt, melynek élén Arszlán bég állott. Miksa főherczeg, Schwarzenberg, Pálffy Miklós és Teuffenbach Vácz felől, Rákóczy Zsigmond és Dersffy, Várad kapitánya pedig a Felvidékről érkeztek Hatvan alá; hozzájuk csatlakozott Nyáry Pál is az egri őrséggel.
Három heti ostrom után Hatvan szeptember 3-án a keresztények kezébe került. Így a város felszabadult a félszázadig tartó török uralom alól. A vár kapitánya Szerényi Mihály lett, Miksa főherczeg pedig Vácznak vonult vissza. Sajnos azonban, a vár alig két hétig volt a magyarok birtokában. Hatvan ostromának hírére ugyanis maga III. Mahomed szultán óriási táborral indult az országba, hogy a várat felmentse, de mire Szolnokhoz ért, Hatvan már elesett. A szultán ekkor a Szolnokra rendelt magyarországi török hadakkal egyenesen Eger felé vonult, melyet az őrség október 14-én gyáván feladott.
A mint Mahomed serege Hevesnek vonult, Ciaffer basa, a ki szeptember 11-én már Makláron volt, egy csapatot Hatvan ellen küldött, melynek közeledtére 146Szerényi Mihály az őrséggel megfutott, mire Hatvant a törökök kardcsapás nélkül ismét megszállották.
1603-ban Roszburn Herman német kapitány, Nádasdy és Schulz csapataival egyesülve, november 17-én ostrom alá vette Hatvant, melyet a megriadt török őrség november 19-én szabad elvonulás feltétele alatt feladott. Roszburn 200 magyar és német lovast hagyván Hatvanban őrségül, előbb a pesti táborba, majd Esztergomba vonult. Hatvan azonban ismét csak nagyon rövid ideig maradt magyar kézben, 1604 szeptember havában Hasszán felszabadítván Pestet az ostromzár alól, a győztes török had egy részével Hatvan alá száguldott, mire a hatvani magyar őrség felgyújtván a palánkot, elfutott. A törökök siettek Hatvant ismét védelmi állapotba helyezni. Az 1604. évi magyar országgyűlés még február havában intézkedett Hatvan megerősítése iránt és e végből egész Heves vármegye közmunkáját rendelte ki, de mire az országgyűlés határozatainak végrehajtására került volna a dolog, Hatvan ismét török kézbe került.
A mint Hatvan újból visszakerült a törökök birtokába, számos török iparos és kereskedő telepedett itt le. A török a városhoz tartozó ingatlan területeket is tulajdonába vevén át, azokat török alattvalóknak adta el, oly terjedelemben, a mennyiben azt a vár őrsége a török birtokos használatára biztosítani tudta. A Hatvanban letelepedett török kereskedők gyakran látogattak el a szomszéd helységekben megtartott vásárokra. Különösen Gyöngyösön fordult meg Hatvanból sok török, a mi azután a hódoltság alatt a viszály kiapadhatlan forrásává lett. A füleki és szécsényi végvárak őrsége gyakran berándult Gyöngyösre s az ott talált törökökre valóságos hajtóvadászatot tartott. Egy-egy elfogott török miatt azután a hatvani őrség kegyetlen bosszút állott a gyöngyösieken.
Forgách Zsigmond országbíró 1617-ben, utóbb Thurzó Szaniszló, Dunán inneni főkapitány, 1620-ban szigorú parancsot bocsátott ki a füleki és a szécsényi őrségnek, hogy a Gyöngyösön megforduló törököket ne merészeljék háborgatni, mert különben a hatvani törökök Gyöngyös város lakosságán töltik ki bosszújokat.
Mikor a keresztény sereg Budát, 1686-ban körülzárolta, a hatvani és az egri őrség mindenképen azon igyekezett, hogy az ostromló sereg helyzetét gyakori kitöréseivel megnehezítse. A gyakori támadások következtében Heister tábornok hadához, melyet Eger szemmeltartására rendeltek, még Caraffa hadosztályát is, 1500 magyar lovassal és 200 dragonyossal, Hatvan felé rendelték. Caraffa ép jókor érkezett Hatvan környékére, hol július 15-én az egri basa 600 főből álló portyázó csapatát, mely Heister hadát szorongatta, szétvervén, ez alkalommal 300 török elesett, 60-an pedig fogságba kerültek. Az elfogottak között volt egy parasztruhába öltözött levélvivő is, a ki Eszékről a nagyvezér parancsát hozta a budai basához, hogy tartsa magát erősen, mert a felmentő sereg rövid idő alatt meg fog érkezni. A törökök nem is hagytak fel Buda felmentése iránti kisérleteikkel. Augusztus havában az egri basa Hatvan felől igyekezett a felmentő sereghez csatlakozni, de Petneházy útját állotta s egész Hatvanig szorította vissza.
