HEVES VÁRMEGYE CSALÁDAI. Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

645HEVES VÁRMEGYE CSALÁDAI.
Irta Orosz Ernő. Bevezető részszel ellátta ifj. Reiszig Ede dr.

A Mátra rengetegeitől délre, egészen a Tiszáig terjedő s nyugaton a Zagyvától határolt terület, melyet sűrűn szelnek át a Mátra hegységből eredő folyók és patakok, különösen alkalmas volt egy lovas nép letelepedésére, mely e területen megtalálta mindazt, a mihez hosszú vándorlása közepette hozzászokott. Míg a folyóktól öntözött legelők a honfoglalók lovainak és barmainak eltartására kínálkoztak alkalmas területül, addig a halakban bővelkedő Tisza s a Mátravidék vaddús rengetegei szintén idekötötték őket.

E terület, mely beleesett a hadak útjába, már a nagyvajdák alatt sűrűen volt megszállva. A honfoglaló magyarok előkelői nyertek letelepülési helyet e területen, melyet birtokukba véve, benépesítettek, úgy hogy a nemzeti királyok uralkodása alatt betelepülő idegeneknek már nem jutott az itteni földből.

Színmagyar, előkelő nemzetségek ütöttek itt tanyát, melyek a XII. században már jelentékenyen kiterjeszkedtek. Gyöngyöstől keletre, ott, a hol egykor a sári monostor állott, volt az Aba nemzetség főfészke. A mai Abasár környéke még a XIII. században is e nemzetség birtoka. E nemzetséget joggal köthetjük a harmadik királyhoz, Aba Sámuelhez, a kit a krónikák egyhangú tudósítása szerint, a sári monostorban temettek el, mely monostor kegyuraiként az oklevelek az Aba-nemzetség Csobánka-ágát nevezik meg, mint olyant, mely az ágat az alapítás jogánál fogva megillette. E nemzetség előkelő származása még a XII. században, tehát Anonymus korában is ismert volt; előadásából azonban csak annyi érthető, hogy a nemzetség egyik tagja Pata volt s egy földvárat építtetett Gyöngyöstől nyugatra, mely tőle vette a nevét. (Gyöngyöspata.)

Mint már említettük, a mai Abasárt tekinthetjük a nemzetség ősi fészkének. E hely körül csoportosultak a nemzetség ősi birtokai, melyek szinte összefüggő egészet alkottak. Bármennyire is szétágazott e nemzetség, még a legmesszebbre szakadt ágak is igyekeztek egy talpalatnyi földet megtartani emlékül, mely őket a közös törzshöz fűzte. A XIII. század második felében e tájon már e nemzetségnek tíz ága volt birtokos. Így Gyöngyös, mely a XIII. században részben a Rédei-, kisebb részben az Aszalai ágé, a XIV. században a Csobánkáké volt. Tarján (Gyöngyöstarján) szintén egyike az ősi birtokoknak, melyen a Szalánczi és a Tarjáni-ág osztozott. Pata 1232 előtt még nem volt teljesen az Aba-nemzetség birtoka; de az Aba-nembeli részt is két meglehetősen távolálló ág: a Csobánka és a Lipóczi bírta. Adács szintén a nemzetség ősi birtoka volt; 1337-től kezdve kizárólag a Kompolti ágé; e nemzetség ősi birtokai közé tartoztak Solymos (Gyöngyössolymos) és Ugra (Hevesugra). Mindkét helységtől a nemzetség egy-egy ága vette a nevét. (Karácsonyi János: Magyar Nemzetségek I. 39.)

Mellőzve e kiterjedt nemzetség már vármegyékben letelepedett ágait, a Heves vármegyében virágzó ágak birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk: 1. Adácsiak; ez az ág Adács falu egy részét bírta, melyet 1337-ben az ugyane nemzetségből származott Kompolti Imrének eladott. 2. Amadé ága. Ez ágnak kimagasló tagja I. Amadé (1278–1311) országbíró, két ízben nádor, Kassa város ura. Hevesben övé volt Gyanda egy része, melyet I. Károly király János és László nevű fiaitól, a kik hűtlenségbe estek, elvett és 1319-ben Kompolti Gergelynek adományozott. 3. Az Aszalai ágból származott Marhard fiai 1302-ben Gyöngyösön bírtak egy darab földet; 1322-ben ugyanez a föld unokáié volt. 6464. A Borh-Bodon-ág Sirok várának ura volt 1320 előtt, melyet Dózsa erdélyi vajda Drugeth Fülöppel együtt elfoglalt. 5. A Csobánkák birtokai Gyöngyös és a mai Tarnazsadány között terültek el. Övék volt Bene vára, melyet az 1302-ik évi osztály alkalmával Csobánka fia János fiai; László, Sámuel és Dávid három részre osztottak. Csobánka fiai, a kik Csák Mátéhoz pártoltak, 1320 után elvesztették ősi javaikat. Sámuel fia Dávid ugyan még 1344-ben is követeli az ősi javakat, de hiába, mert ezeket Rafain bán örököse: Dózsa nádor nyerte adományul. 6. A Debrői-ág, miként ezt az 1352-ik évi egyezséglevélből tudjuk, a mai Feldebrő, Tótfalu és Német-Kál helységeket s 1302-ig a Hort táján levő Szekeresegyház egy részét is bírta. Ez ágból Makján 1286-ban a nádori méltóságot viselte; Demeter fia Miklós (1352–1358) alországbíró volt. 7. A Kompolti-ág az Aba-nemzetség egyik legkimagaslóbb hajtása, mely az egész középkoron át előkelő szerepet vitt Heves vármegyében. Őse I. Kompolt. Ennek fia II. Kompolt comes, a ki 1262-ben Visznek földjét vette meg, valamivel előbb pedig Domoszlót szerezte; 1264-ben Tarnaörsöt nyerte adományul. Fiai folytatták a birtokszerző munkáját. Péter (1273–1318) a királyi étekfogók kanczellárja, majd királynéi tárnokmester. Fiai: Gergely, a Domoszlai család őse, István és III. Kompolt 1344-ben Heves vármegye főispánjai; tőlük ered a Nánai Kompolti család. Péter testvére Pál comes (1271K1298), fia, Imre 1324-ben siroki várnagy, szintén számos birtokot szerzett. Midőn fiai, János, Miklós, István és Imre 1348-ban megosztoztak az apai örökségen, többi között a következő birtokok voltak kezükben: Visonta, Karácsond, Heves, Markaz, Tarnaörs, Adács, Egyházas-Detk, Negyvenháza, Toma, stb. A fenti Jánostől származik a Visontay család. Imre a Detky család őse. 8. A Rédey-ág a Gyöngyöstől nyugatra eső Rédén kívül, 1302 előtt Gyöngyös egy részét bírta. Birtokos volt Fancsalon (ma Rózsaszentmárton) és Hídvégen is, melyet Vörös Dezső akart elfoglalni, de Nagyrédei László és Miklós 1345-ben e foglalás ellen tiltakoztak. 9. A Solymosy-ág egyetlen ismert birtoka Gyöngyössolymos, melyről csak Gyöngyös határjáró leveleiben van említés. 10. A Tarjáni-ág főbirtoka a mai Gyöngyös-Tarján. Az 1275-ben kelt határjáró-levél szerint Oroszit, Körtvélyest (ma egy hegy neve) és Gereget is bírta. 11. Az Ugrai ág Ugrán (Hevesugra) volt birtokos. Ez ág sarja, Balázs 1343-ban beigazolta, hogy a sári monostor kegyurasága harmadrészben ezt az ágat illeti meg. 12. A Verpeléti-ágból csupán Nagy Leusták (1271) emelkedik ki, a ki Verpeléten kívül Tiszaburán, Újfaluban és Litériben volt birtokos.

Az Aba nemzetségen kívül a XIV. század közepéig még a következő nemzetségek tünnek fel a vármegye területén:

Apocz. E nemzetségre vonatkozólag még a XIII. század első felében vannak okleveles adataink. Tagjai közül kiválik Detre, a ki 1241-ben a sajómezei ütközetben a király életét megmentette, azért Sáros vármegyében nyert birtokokat. A nemzetségi ősi birtokai IV. Béla király 1261-ik évi oklevele szerint Tiszanánával voltak határosak; az övé volt a Tiszanána és Cserőköz közötti Vészefalu.

Baksa. E nemzetség birtokai a Zagyva felső völgyében terültek el. Egyik birtoka Bátony, mely 1280 előtt és Szajla, mely még 1329-ben is e nemzetség birtoka. Birtokainak zöme azonban inkább a Bodrogközben terül el; hogy ezeket megtarthassa, feláldozta mátravölgyi jószágait s így a XIV. század első felében már elköltözött Heves vármegye területéről.

Bék. Alkalmasint palócz származású nemzetség. Egy tagja: Szentdomonkosi Varju Miklós, Széchenyi Tamás szolgálatába szegődött, a kitől 1350-ben Laskó helység felét kapta jutalmul. (Karácsonyi i. m. I. 228.)

Bél. E nemzetség ősi birtokai a Bélvölgyben, Apátfalva környékén terültek el. E völgyet egy XII. századbeli, kún eredetű főúr népesítette be s választotta magának lakóhelyül. E nemzetség idővel nagyon elszaporodott. 1282-ben már 12 ágazatot alkotott. A mint a nemzetség szaporodott, a béli völgyből csakhamar a mai Heves vármegye területe felé terjeszkedett. 1282-ben már a nemzetségé volt Mikófalva, melyet az e nemzetségből származó II. Mikó telepített és határait Monosbél területének egy részével gyarapította, továbbá Bekölcze (1381), Szúcs és Borosznok. E nemzetségből származnak a Bekölczey, Mikófalvi és Sajó-Németi Bekény, Sajó-Németi, Ugfi, Szent-Mártonbéli s más családok.

Dém. E nemzetség tagjai Péter, Demeter, Miklós, Csépán és István, a tatárjárás után Tiszabő területét nyerték Geregye Pál ispántól és melyben IV. Béla király 1257-ben megerősítette őket.

647Kacsics. Ez az ősi előkelő nemzetség, melynek ősi fészke Nógrád vármegyében volt, csak a XIV. század közepén szerzett birtokokat Heves vármegyében. Széchenyi Farkas nógrádi főispán fia Tamás, (1299–1354) erdélyi vajda, tárnokmester és országbíró, korának egyik leghatalmasabb és leggazdagabb főura 1327-ben a hűtlen Aba nembeli Csobánkák ősi birtokait nyerte a királytól adományul, mint Gyöngyös várost, Bene, Halászi és Nagyút falvakat; ezekhez 1329-ben vétel útján Zsadányt szerezte ugyancsak az Aba nembeliektől. Fiai közül Kónya Miklós (1330–1354) a királyné főtárnokmestere, szepesi és sárosi volt. Kónya Miklós dédunokája, László (1422–1459), nógrádi főispán, kinek két leánya volt. Ezek közül Hedviget a Tomaj-nembeli Losonczi Bánffy Albert, Annát a Gúthkeled nembeli Gúthi Országh János vette nőül. E házasság révén a Széchenyi család birtokai a Losonczi Bánffyakra és a Gúthi Országhokra szállottak. (Wertner Mór: Magyar. Nemz. II.)

Miskolcz. Ez előkelő nemzetség ősi fészke Borsod vármegyében volt s csak egyik ága: a Csabai-ág szerzett birtokokat Heves vármegyében. Ez ág sarja, Miklós ugyanis, 1291-ben a Borsod vármegyében levő csabai birtokát átadta anyjának, hitbére és hozománya fejében. Anyjának második férje, Német Pál, nevezett Miklóst fiává fogadván, őt Erdőárka, Mezőárka és Iván falvakban levő jószágaiban részeltette. (Karácsonyi i. m. II. 373.)

Pettho. E nemzetség tagjai Csete, Pál, Póka és Jakab, a Dém nembeliekkel 1242-ben Geregye Pál comestől, az egykor szerecsenektől lakott, de a tatárjárás alatt kipusztult Tiszabő helységet nyerték adományul.

Rátót. Az idegen származású Rátót-nemzetség, mely a krónikák szerint Kálmán király uralkodása alatt költözött hazánkba, eredetileg Veszprém vármegyében és Vácz környékén telepedett le s csak a XIII. század második felében szerzett birtokokat Heves vármegyében. E nemzetség sarja Domokos tárnokmester fia, Porcz I. István (1265–1277), a ki a IV. Béla és fia István között kitört harczban az utóbbihoz pártolt, István ifjabb király, hű szolgálatai jutalmául az ifjú királyné főlovászmesterévé nevezte ki, egyúttal neki adta az ágasvári uradalmat, a hozzátartozó Ágasvár, Kutassó, Bárkány és Tar falvakkal, továbbá a pásztói cziszterczita rendű apátság kegyuraságával. Istvánnak egyik fia Domonkos (1270–1320) tárnokmester és nádor, kinek hasonnevű fiától származik a Pásztohi család. István másik fia László (1283–1325), ennek fia István (1347), a Tary család őse. A nemzetség emez ága, az ágasvári uradalmon kívül, még a következő helységeket bírta: Hasznost, mely 1265-ben még Tar határrészeként szerepel, Födémest, melyet a fenti László bán másik fia Olivér 1331-ben vásárolt meg Baranyamegyei Balázs fia Miklóstól és nejétől Klárától, Bátonyt, továbbá 1283-tól Dorogot, végül 1299-ben csere útján Poroszlót. (Karácsonyi i. m. III. 16., Wertner Mór i. m. II. 291.)

A Sártiván-Vecse nemzetség jóval a tatárjárás előtt telepedett le a vármegyében. E nemzetség sarja Gyula fia Barakony, 1219-ben a poroszlai monostor apátját segíti a terecskei apáttól ellene indított perben. Fia II. Gyula (1244–71) mindig Poroszlón lakott, bár Esztergom vármegyében is voltak birtokai. Fia István 1278-ban az általa okozott károkért kénytelen volt Poroszló egy részét átengedni Pál bányai ispánnak és hozzátartozóinak; 1299-ben pedig atyafiaival: Miklós fiaival Demeterrel és Mártonnal, Poroszlót monostorával együtt, a Rátót nembeli domonkos tárnokmesternek adta cserébe Ohát monostoráért, Csegéért s több kisebb tiszamenti helységért. A nemzetség poroszlói ága a XIV. század elején végkép eltünik. Az oháti és csegei uradalmak ekkor már más családok birtokában voltak. (Karácsonyi i. m. III. 33.)

A Szalók nemzetség, melyről Anonymus is megemlékezik, szintén egyike azoknak a nemzetségeknek, melyeknek a sarjai már a XII. században előkelő helyet foglaltak el. E nemzetség egyik ága Eger-Szalókon volt birtokos, melyet az 1248. évi oklevél szerint, még a tatárjárás előtt bírt. Ez az ág bírta Tiszaszalókot is, melynek határjelölő levelét Martonos fia Márk 1284-ben átiratja. Martonos testvére volt András; fia Domonkos 1270-ben a Tomaj-nemzetséggel egyezkedett a Tiszára nézve; ennek fia Miklós (1337) a Szalóky család őse.

Tomaj. Előkelő nemzetség, mely Anonymus szerint még Taksony fejedelem idejében jött be hazánkba s tőle az abádi rév mellékét kapta letelepülési helyül. E nemzetség losonczi ága Sarudtól és Hevestől délre, egész a Tiszáig 648elterülő földet bírta. I. Pelbárt fiai János és Pelbárt 1270-ben egyezkedtek a Szalók-nembeliekkel, mely egyezség szerint a Tiszának innenső része a Tomaj nemzetséget illette. Az abádi ág Abádon és Szent-Imrén volt birtokos. Az övé volt Sebestyénfalu is, melyet 1279-ben elidegenített, de 1336-ban igényt tartott reá.

A XV. században az egri püspökség és a káptalan nagy kiterjedésű uradalmai mellett, néhány főúri család bírja a vármegye legnagyobb részét. E főúri családok közé tartozik a Nánai Kompolti család, mely főleg az Anjouk uralkodása alatt szerez nagykiterjedésű birtokokat a vármegye területén. Övé Nána és Oroszlánkő vára. Kompolti István, elődeihez hasonlóan, számos birtokot szerez 1403-ban Pélyt és Patát, 1404-ben Miskét, 1409-ben Szentmiklóscsánya és Agarcs birtokokat, 1416-ban Kömlő, Folt és Makegyháza helységeket nyeri a királytól. 1417-ben engedélyt nyer, hogy a magban szakadt Debrői Miklós birtokait, Debrőn, Csálon, Tótfaluban és Kálon elfoglalhassa. 1421-ben Visontán és Karácsondon nyer birtokokat. A XV. század második felében újabb adományokat nyer. Így I. Lászlótól Tas és Encs helységeket, 1472-ben az Országhokkal együtt a Zariak birtokait Mátyás királytól, 1489-ben az övé Heves és Markaz is.

A Mátra nyugati és éjszaki oldalán a Pászthoiak és a Tariak birtokai terültek el. A Tariaké volt Ágasvár, melyet még István mester a Pásztohi és a Tari család őse nyert V. István királytól. Tari László 1389-ben az általa kiváltott Sirokvárát nyeri adományul Zsigmond királytól; e vár 1465-ig maradt a Tari család kezében, midőn Tari György azt Gúthi Országh Mihálynak és a Nánai Kompoltiaknak elzálogosította, 1472-ben azután a Nánai Kompoltiak nyerték adományul. Sirok várához tartozott Sirok, Verpelét, Nagyberek és Szajla, azonkívül a Tariak 1454-ben még Pásztó, Tar, Ráczfalu, Rozsnok és Terebes helységben voltak birtokosok. A Pásztohi család birtokai Pásztó és Hasznos vára környékén terültek el. Övék volt Hasznos helység; Ders és Vésze helységekben is voltak részeik.

A Mátra délnyugati oldalán a Széchenyiek voltak birtokosok. E család, mint fentebb láttuk, az Anjouk uralkodása alatt szerzett birtokokat a vármegye területén. Övék volt 1411-ben Bene vára, Gyöngyös egy része, Gyöngyös-Tarján és Gyöngyös-pata; Széchenyi László 1455-ben Gyöngyös város felét, továbbá Alcsi, Szászberek, Szabolcs, Szentiván és Fokoró helységeket elzálogosította Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek. Bene vára már 1424-ben a király birtoka volt. Széchenyi László halála után a Széchenyi birtokok Országh Mihály fiára, Jánosra és Losonczy Albertre szállottak, a kik 1461-ben és 1481-ben Gyöngyös város felét, Pata és Arján városokat, továbbá Fokoró, Szentiván helységeket végül Szászberek felét nyerik adományul Mátyás királytól.

A Rozgonyiak már 1411-ben szereztek birtokokat a vármegye területén; ekkor veszik zálogba Szőkét és Foltot a Poroszlaiaktól s nyerik a királytól Farmost adományul. Idővel mindegyre több birtokot szereznek. 1430-ban Ivánra és Poroszlóra kapnak királyi adományt. 1435-ben zálogba veszik Gyöngyös felét, továbbá Bene, Zsadány, Halász és Szászberek részeit. 1438-ban a Debrő, Tótfalu, Kál és Csál helységekben levő részbirtokokba iktatják őket. 1459-ben övék Debrő vára is. 1460-ban Pohárnok István birtokait nyerik adományul.

A köznemesség sorából nagyobb birtokosok voltak még e korszakban az Abádiak, a kik 1480-ban Abád helységet a vámjával együtt elzálogosították a Besenyeieknek. A Besenyeiek 1403-ban a hűtlen Császiak jószágait nyerik adományul. 1466-ban Besenyő, Süly, Sző, Tepely, Halmaj, és Terpes helységekben birtokosok. Az Egerszalóki családé volt Egerszalók és azonkívül 1470-ben Poroszló, Iván helységekben voltak birtokai. A Kazai Kakas család 1415-ben új adományul nyeri Pásztó, Dorog és Bátony részeit. 1487-ben az Asszupatakiaknak elzálogosították alsó-Bátony és Vámos-Uraj részeit. A Nagylucsei család 1484-ben a hűtlen Vécsi Gáspár birtokait Vécsen, Alatkán, Cserőközön kapja Mátyás királytól, Pálóczi Mátyás 1412-ben Szücsi, Fajsz, Ecséd és Réde helységeket 1421-ben pedig a magban szakadt Visontai István jószágait kapja. E család 1445-ben Pétervására és Köves mezővárosokat bírta. A Rédei család Rédén kívűl 1459-ben Varaszó és Szentdomonkos, 1462-ben Egerszalók és Tiszaszalók helységekben volt birtokos. 1473-ban Rédei János Nagyút és Bál-Püspöki részeit nyeri a királytól. A Szőlősi család 1472-ben Igaron és Gyámán, 1487-ben Vakméra, Egyházasméra és Szentmártonméra helységekben birtokos. A Kanizsai család csak a XV. század vége felé birtokos a vármegyében. 1497-ben e 651család kezében találjuk Bene várát – mely ekkor már megszünt erősség lenni – és a hozzátartozó birtokokat. (Csánki: Magyarország Tört. Földrajza. I.)

A mohácsi vész utáni birtok-viszonyokról az adóösszeírások nyújtanak adatokat. Különösen becsesek ezek az összeírások, mert feltüntetik az egyes birtokosok kezében levő porták számát; de egyúttal elénk világot vetnek arra a pusztításra, melytől a vármegye a Buda elestét követő évtizedekben mindegyre többet szenvedett. Összegezve az 1549–1552. évi összeírás adatait a vármegye legnagyobb birtokosai e korban a következők voltak: az egri püspöké volt: Czegléd, Tisza-Nána, Sarud, Mezőhidvég, Kis-Buda, Fedémes, Halász, Nagy-Tálya, Maklár, Örs, Örvény, Túrkevi, Túrkeddi, Abony, összesen 213 porta. Országh Kristóf, kinek kiskorúsága alatt gyámja Losonczy István kezelte az Országh-féle birtokokat: Szent-Jakab, Szajla, Tar, Sirokalja, Verpelét, Domoszló, Visonta, Átány, Heves, Markaz, Karácsond, Detk, Sár, Pata, Tarján, Örs, Süly, Köre, Abád, Fegyvernek, Roff, Ványa, összesen 267 porta. Ebből azonban Roff, Ványa és Abád Losonczy-birtokként levonandó, s így az Országh családot 189 jobbágytelek uralta. Perényi Gáboré volt: Parád, Bodony, Derecske, Barla, Pétervására, Debrő, összesen 54 porta. Bebek Ferenczé Hort, Adács, Ecséd, összesen 24. Báthory Endréé Szászberek, Kürt, Poroszló, Farmos, összesen 33 porta. Az egri káptalané: Szalók, Heves-Iván, Poroszló, Nagyiván, Aranyos, összesen 51. Jakcsy Mihályé Köre, Heves, Fegyvernek, Ványa, összesen 55. Károlyi Péteré Poroszló, portáinak száma nincs feljegyezve. Bornemisza Imre Zarándon 3, Balassa Kömlőn 7, Andorka János Kunhegyesen 12 portát bírt.

Közbejött a törökök 1552. évi pusztító hadjárata, melynek hatása meglátszik az 1553. évi összeíráson. 1553-ban csupán 148 helységben írták össze a portákat, melyek az egyes birtokosok között a következőleg oszlanak meg: Báthory András 21 porta, egri káptalan 38 porta, egri őrkanonok 4 porta, egri püspök 170 porta, Horváth Ferencz 6 porta, Jakcsy Mihály 13 porta, Károlyi Péter 3 porta, Losonczy István 113 porta, Perényi Gábor 64 porta.

A XVI. század második felében, nagy változás áll be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. Országh Kristóf, a vármegye legnagyobb világi birtokosa, 1567-ben örökös nélkül elhalván, neje Zrinyi Ilona, aki később Balassa Istvánhoz ment nőűl, továbbá testvérei Borbála, Török Ferenczné, Ilona Perényi Gábor özvegye, nagynénje Országh Magdolna, Bánffy István özvegye, pereltek egymással az óriási vagyon fölött. A perlekedők közül Országh Borbála Török Ferenczné járt legjobban, a ki 1569-ben Miksa királytól a következő Országh-féle javakat nyerte adományul: Sirok és Oroszlánkő várak, Sirokalja, Verpelét, Nagyberek, a Tarna patakon levő malom, Nána, Domoszló, Markaz, Detk, visonta, Ugra, Zaránk, Eörs, Pél, Kőtelek, Köre, Gyenda, Karácsond, Györk, Visznek, Kőkút, Atkár, Átány, Szakálos, Mosó-Halom, Szent-Jakab, Tarvára, Heves, Fegyvernek, Ványa, Pata, Tarján, Gyöngyös városok, Szászberek, Alcsi, Fokoró, Szent-Iván, Ágasvár, Kékespuszta, Mátar, Mátraerdeje és Pásztó harmadrésze. (Heves Várm. Története II. 251.) Országh Ilona férje Perényi Gábor, a Pálóczy javak birtokosa, attól tartván, hogy szintén örökösök nélkül fog elhalni, a Pálóczy-féle javakat, melyekre a Dobó testvérek tartottak igényt, nejének biztosítani akarván, 1563-ban a kincstárral szerződést kötött, mely szerint magtalan halála esetén özvegy részére Sztropkó és Terebes várak birtokul maradván, a többi javai, nevezetesen Debrő és tartozékai: Kál, Tófalu, Bodony, Derecske, Barla és Gyöngyös egy része a fiskusra szállanak. A Losonczyak is fiúörökösök nélkül haltak el. István leánya Anna, Ungnád Kristófhoz, a későbbi egri várkapitányhoz ment nőűl. A Losonczy-birtokok e házasság következtében részben az Ungnád családra, részben – adományozás útján – Várday Mihály tulajdonába mentek át. Várday is örökösök nélkül halt el. Az ősi Losonczy-féle javak 1582-ik évi összeírása a következő birtokokat sorolja fel: Tomaj Ungnádé és Várdayé, Abád Ungnádé és Várdayé, Bánhalma hasonlóképen, Pata felerészben Ungnádé és Várdayé, felerészben Homonnayé; Gyöngyös-Tarján, úgy mint Pata, három részre oszlik. Gyöngyös 178 portájából a fele Báthory rész, negyedrésze Homonnayé, a másik negyed Ungnádé és Várdayé, Gyöngyös egyrésze, valamint a debrői uradalom, 1603-ban Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelemmé lett. (U. ott II. 333–34.) A Báthory-birtokok Gyöngyös, Bene, Poroszló, Farmos, Iván, Szászberek, Kürt, a Báthory fi-ág kihaltával szintén peressé váltak. Ezt a Homonnayak 652és a Kisvárdayak igényelték, de a gyöngyösi részt Esterházy Pál szerezte meg; Esterházy Miklós nádor 1635-ben Encs és Bene pusztákat kapta.

A vármegye törökhódoltság korabeli nagybirtokosait az 1675. és 1685. évi összeírások tünettik fel. Ez a nagyobb birtokosságot szolgabírói járások szerint sorolja fel, rendes taksájának megjelölésével. E szerint a következő nagyobb birtokosok voltak a vármegyében: az egri püspök, az egri káptalan, Koháry István, Esterházy Miklós és Sándor, Rákóczy Fe3rencz, Erdődy György, Bossányi Miklós, Haller György, Dorogffy István, Bikk Ferencz, Mácsik György, Gellérffy István, esztergomi káptalan, Semsey György és Melczer János.

Sokkal becsesebb az 1685. évi összeírás, mely 40 megyebeli községet sorol fel a birtokosok nevének megjelölésével. Ez összeírás szerint a következő birtokosok voltak a vármegyében: Rákóczy László Poroszló, Kis-Köre, Kál, Réde, Parád, Bodony, Balla és Derecske helységekben volt birtokos. Tornay Ferenczé volt Keszi, Borbély Balázsé Bura, Huszár Imréé Bod, Gellerffyé Erdőtelek. Török Ferencz Kisköre helység egy részét bírta. Wesselényi Pálé volt Heves, Balla és Derecske helységeket bírta. Fáy György Kiskörén, Ádám pedig Sáron volt birtokos. Fáy Ferencz Ecsédet bírta. Vay György Átány, Vay Ádám Csány és Apcz helységekben volt birtokos. A Haller család Átány, Visonta, Sár, Tarján helységeket bírta más családokkal együtt; Koháry István grófé volt Adács és Eőrs egészen, Tarján részben. Almássy János Fügeden, Halászon, a Bossányiak Visontán, Sáron, Taron voltak birtokosok. Deák János Pélen, Lósy Átányon, a gróf Esterházyak Sáron, Visontán voltak birtokosok. Mocsáry Balázs Szücsit és Berki Miklóssal együtt Oroszit birta. Pétervására nagyobb része Keglevich Miklósé, részben Semsey Pálé és Csanádyé volt. Váraszót Szilasy István bírta. Erdőkövesd Légrády Istváné és Báthory Lászlóé, Szent-Erzsébet Eösz Gáboré, Recsk Recsky Györgyé, Szajla Szopeky Pálé volt. Mindszenten Nemes Pál, Dorogházán Dorogházy István, Maczonkán Báthory Farkas bírt földesúri joggal. A Fejérpatakyak Csányon és Fancsalon, Balássy István és Darvas János Apczon, Szalay György Fancsalon volt birtokos. Tass: Tasy Miklós özvegyének birtoka volt. Tasy István Fügeden, a Sőtér család ugyanott és Sáron volt birtokos. (Heves várm. tört. III. 388.)

Eger vára visszavételével a török világ véget ért a vármegyében. A török hódoltság utáni birtokviszonyokra élénk világot vet az 1693. évi adóösszeírás, mely az egyes birtokosok jövedelmét is feltünteti. A megtartott összeírás és birtokbecslés eredményéhez képest a következő uradalmaknak és birtokosoknak volt 300 forinton felüli jövedelme. Királyi fiskus 452 forint. Egri püspök: 3849 forint. Egri káptalan 1046 forint. Hatvani prépost 380 forint. Sári apát 300 forint. Gróf Erdődy György 331 forint. Gróf Koháry István 912 forint. Bagni marquis 2400 forint. Glöcksberg ezredes 722 forint. Báró Buttler János 1000 forint. Pocska Leo 1000 forint. Enzinger a nánai uradalma után 948 forint. Penz János 1341 forint. Beneken egri sótiszt 300 forint. Deák Pál ezredes, Berthóthy István ezredes 1480 frt. Nagy András 343 frt. Sőtér család 317 frt. Maithényi György 448 forint. Dorogfy özvegye 375 forint. Szijártó István 421 forint. Berthóthy Gábor 485 forint. Laczkovics István 468 forint. Kovács András 600 forint. Bartha György 310 forint. Kovács Mihály 400 forint. Polgár István 500 forint. Szabó András 600 forint. Szabó János 437 forint. Polgár György 400 forint. Csató Péter 400 forint. Bajcsi Ferencz 401 forint. Csőke Mihály 408 forint. Almássy György 622 forint. Szabó Máté hatvani postamester 328 forint. Az összeírásból láthatjuk, hogy a nagyobb birtokosok között számos új család foglal helyet: ezek mind 1687 után nyertek birtokokat, míg a régi birtokos családok sarjai, mint Rákóczi Ferencz, gróf Forgách Simon, gróf Esterházy István, báró Haller Samu, báró Keglevich Ádám, Vay Ádám, báró Károlyi Sándor, a Nyáry, a Huszár, a Földváry, a Fáy és a Bossányi családok jövedelmeit 300 forinton alul becsülték. (Heves Várm. Tört. IV. 48.)

Ama mélyreható változást, mely a szatmári békekötés után a vármegyei birtokviszonyok terén végbement, élénken feltünteti az 1741. évi összeírás, melyet a vármegyére kivetett 10 lovas kiállítása czéljából tartottak meg. Ez összeírás szerint az egri püspökön és a káptalanon kívül a következő nagybirtokosok voltak a vármegyében: gróf Stahremberg bírta a hatvani uradalmat, 653gróf Koháry tábornok Adácsot, Viszneket és Hortot, báró Grassalkovich Antal személynök Radvánszkyval, a debrői uradalomnak azt a részét bírta, mely egykor Rákóczi Ferencz fejedelemé volt. A Nyáry családé volt az egykori Országh-féle siroki uradalom, mely Gyöngyös város egyrészére és 21 helységre terjedt ki, mely helységekben összesen 105 3/4 porát írtak össze; így e családé volt a vármegye összes portáinak majdnem ötödrésze. A gróf Forgách család szintén az Országh-féle javakból Gyöngyös, Pata és Tarján egy részét bírta. Báró Orczy István Gyöngyös, Abád, Poroszló, Ivánka, Váraszó stb. helységben volt birtokos. Almássy Jánosnak gyöngyösön, Halászon, Török-Szent-Miklóson, Tiszabőn, Boczonádon, Mérán, Fügeden, Zaránkon, Zsadányban, Vécsen, Halmajon és Mikófalván voltak birtokai. Stessel Kristófnak Kürth, Sas, Ugh, Zaránk, Zsadány és Nagy-Réde helységekben 21 portája volt. Podmaniczky János Vezsenyt és Földvárt, a Paluska és a KÁllay család Túrt bírta. A Földváryak Szücsiben, Orosziban és Czibakházán voltak birtokosok. Farkas István özvegye Tiszaszalók, Szóláth és Istenmezeje helységekben volt birtokos. Forgách grófné, a Recsky családdal együtt Burát, Halmajt, Inokát, Nagyrévet bírta. Az esztergomi káptalan Szurdokpüspökiben és Atkáron, gróf Károlyi Poroszlón, Vezekényen, gróf Buttler Erdőtelken, Vay Ádám Csányon és Szuhán, gróf Keglevich Berthóthy Istvánnal Pétervásáron, Kövesden, Bocson, Váraszón és Szucson volt birtokos. (Heves Várm. Tört. IV. 223.)

A vármegyében lakó nemesek számáról az 1754–55. évi országos nemesi összeírás nyújt felvilágosítást. Ez összeírás szerint Heves- és Külső-Szolnok vármegyében 931 nemest találtak; ebből csak 196 volt birtokos nemes, a többi (735) armálista. Ez az összeírás azonban nem teljes. A főúri családtagok közűl, báró Bossányi Gáspár özvegye, gróf Buttler Gábor, báró Haller Zsigmond és Sámuel fordulnak elő. A vármegyében birtokos főurakról az 1764. évi összeírás ad számot. Ez összeírás szerint a következő főrangú birtokosok voltak Heves- és Külső-Szolnok vármegyében: herczeg Esterházy Miklós, Buttler Gábor, Esterházy Károly, Forgách János, Miklós és Zsigmond, Grassalkovich Antal, ifjabb Grassalkovich Antal, Illésházy József, Károlyi Antal, Keglevich Gábor és gróf Teleki Ádám, özvegy Szemeréné szül. Bossányi Krisztina, Haller Samu, Orczy Lőrincz, Paluska Keresztély, báró ifj. Révay László és Vécsey József. (Nagy Iván család tört. értes. II. évf. 235.)

A XIX. század első felében a vármegye területén a következő nagyobb világi birtokosok voltak: herczeg Grassalkovich bírta Apczot, Gyöngyös egy részét, a debrői és a hatvani uradalmat, Vécset, a gróf Esterházyak Patát, Verpelétet, a gróf Telekiek Oroszit, a báró Orczy és a gróf Szapáry családok Heves mezővárost, gróf Sztáray Verpelétet, gróf Buttler Erdőtelket, a Tarródyak Ludast, a báró Brudern örökösök Felsőnánát, báró Balassa Sándor örökösei Mátraballát, a gróf Keglevich család Pétervásárát, Füzest és részben Mikófalvát, báró Orczyné szül. gróf Pejacsevich Francziska Terepest, a báró Podmaniczkyak Apczon és Visontán voltak birtokosok. A gróf Draskovich család Vámosgyörkön, Halászon, Szentjakabon, Sáron, a báró Eötvös család Nagyrédén, a gróf Cebrián Szentjakabon, Blaskovich József és Kállay Péter Erken, a gróf Festetich család Viszneken bírt földesúri joggal. A gróf Károlyi család Poroszló egyharmadát, a Pankotay, Sombory, Nánássy, Bernáth s más családok Tiszafüredet bírták.

Alább közöljük a vármegye nemes családait, különös tekintettel azokra, a melyek a közpályán működtek és a melyek a vármegyében birtokosok:

Ágoston. Almássy. Asbóth. Aspermont. Babics. Bajcsy. Bajnay. Bajza. Balás. Balás. Balázsovich. Balogh. Balogh. Baranyay. Bárczay. Bárdos. Barkóczy. Barna. Bartók. Básthy. Battik. Becz. Bedekovics. Bekény. Bene. Beniczky. Berecz. Berényi. Berthóthy. Bessenyey. Besze. Blaskovics. Bobory. Borbás. Borbély. Borhy. Bory. Borsos. Bossányi. Bóta. Bozik. Bozó. Beökönyi. Brezovay. Brudern. Buttler. Csányi. Csapó. Császár. Csépán. Csernus. Csíky. Csoma. Csomortányi. Csőke. Dankó. Dapsy. Darvas. Dely. Demkó. Dévay. Dobóczky. Dóka. Dorogffy. Drisnyey. Dúl. Elek. Endrész. Erdélyi. Erdődy. Esterházy. Fáy. Farkas. Farkas. Fazekas. Fejér. Fekete. Fekete. Ficsor. Fóra. Forray. Földváry. Fráter. Fridricy. Fülöp. Gachal. Gaál. Gál. Galambos. Galambos. Gáspárdy. Gencsy. Glósz. Gócza. Gosztony. Góth. Grassalkovich. Graefl. Győrffy. Gyürky.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem