A tiszai rész.
A tiszai rész.
A kanyargó Tisza Heves vármegye földjét 28.9 kilométeren mossa. Igaz hogy a megyét ketté szeli és sok éven át sok termését pusztította el, de mindannyiszor búsásan megjavította lerakott iszapjával. Ma már a mentesített területen viruló gazdasági életet és gazdasági kultúrát találni. E terület Füzesabony, Besenyő, Heves határain túl keletre a Tiszáig és azontúl Hajdu és Borsod vármegyék határáig terül el. Községei a Tiszán innen Poroszló, Szond, Kömlő, Tiszanána, Átány, Heves, Hevesvezekény, Tarnaszentmiklós, Pély, Kisköre, míg a Tiszán túl: Tiszafüred, Örvény, Tiszaszőlős, Tiszaigar, Tiszaörs, Nagyiván. Talaja a Tiszán inneni résznek kötött barna humuszos, alul nehéz, agyagos talajjal; túl a Tiszán homokos, a lapályosabb rész öntvény-talaj. Mindkét helyen néhol szíkes területekkel. Poroszló és Tiszafüred között folyik a Tisza és mellette terül el a nagy ártér, nagy füzeseivel, melyek már csaknem nagy erdőket alkotnak. Termelési ágak a nehezebb talajokban búza, árpa, zab, dohány, kukoricza, burgonya, repcze, míg a homokos részeken a rozsot termelik a búza helyett. Czukorrépát szintén nagy területeken termelnek és a hatvani czukorgyár dolgozza fel. A hozam, tekintve a talajt, igen jó, úgy hogy magyar holdakon az átlag 8 q buzatermés nem megy ritkaságszámba. Éppen így a többi terményeknél is a legjobb termést adja, a mit a magyar föld adhat. A dohánytermelés szintén általános. A szamosháti és kapadohányt termelik, melyekből az előbbi 10–12 q-t ad kat. holdja, melyért 32–42 korona árt érnek el a gazdák. A kapadohány szintén ad 16 q-t is, melyért 40–52 korona árt fizetnek. A dohánybeváltás Jász-Nagykún-Szolnok vármegye területén, Tiszaroffon történik. Az ártéri rétek adják a jó szénát és kedvező időben a sarjút; továbbá a mesterséges takarmányt a luczerna adja. Az ártéri terület csaknem mind a takarmánytermelést szolgálja, a szántható részeket pedig kapás növénynyel ültetik be. Tiszafüreden és Tiszaigaron nagy szőlő- és gyümölcstermelés van a homokos földeken. A kendertermelés nem iparszerű; csak házi szövésre termesztetik. A mezőgazdasági technika már fejlődésben van, és a gazdasági gépek a különben is jómódú kisgazdáknál feltalálhatók. A gazdálkodási rendszer a szabad gazdálkodás, melyet sokszor az időjárási viszonyok befolyásolnak, de tekintve a talaj jóságát, a szabad gazdálkodást még elbírja. A munkásviszonyok jók. A nép szorgalmas; kivándorlás alig van. A munkabérek általában nagyok és teljesen megfelelnek a mátraalji viszonyoknak. Éghajlata normális. A csapadék – tekintve a Tisza közelségét – megfelelő. Állattenyésztés a vármegyében a legnagyobb; 227a mi önként érthető, mert természetes rétek, legelők, nagy területeket alkotnak. A fajokat illetőleg a szarvasmarháknál a magyar faj a domináló, hiszen mindig hírnevesek voltak e vidék gúlyái. A vörös-tarka fajt is fel lehet már találni egyes gazdaságokban. Tisztán simmenthali faj a kassai püspökség tiszaörsi gazdaságában van, míg az eredeti magyar fajt, Graefl Jenő poroszlói, a szatmári püspökség, és Elek István gazdaságában tenyésztik. A kisgazdáknál szintén a magyar faj a tenyészirány. Lótenyésztés a félvér angol faj. Hírneves ménest tart fenn Graefl Jenő és a szatmári püspökség. Igen nemes lóanyag van különösen Tiszafüred, Tiszanána, Poroszló, Kömlő, Szond községekben. Sertés- és birka-tenyésztés általában a gazdaságokban található fel, és a jobbmódú kisgazdáknál. A baromfi-tenyésztést nagyban űzik, de különösen a liba-tenyésztést, úgy hogy nem ritkaság egy tanyán 2–300 drb. libát egy nyájban találhatni.
A halászat is nagy keresetforrást alkot, különösen Örvényben, a hol rendszeres halászatot űznek. A híres tiszai kecsege innen kerül a kereskedésbe s a harcsa, ponty, süllő, kárász, stb. is. A halászat a nagy kerítő-hálókkal, a lapsoló hálóval, Bóné-hálóval és verse hálóval történik. A hajózás a Tiszán, Szolnok és Tokaj között fennáll. A terményeket a vidékről csaknem mind Szolnok felé hajón továbbítják, a mi nagy előny a gazdákra nézve, mert ez 50–60 fillér megtakarítást jelent métermázsánként.
