Alanyfajták.
Alanyfajták.
A hegyi szőlők rekonstruálása alkalmával a vármegyében alig nehány száz k. hold területet újítottak fel szénkénegezéssel, mert alkalmas talaj alig volt.
A hegyek főalanya ma a Riparia portalis és Rip. grand glabre és Rip. tomentosa. A gyakorlatban a Riparia-faj minden nagylevelű fajtája alkalmas alanynak bizonyult, sőt kövér talajokon még jobbak, mint maga a Rip. portalis, mert pl. a gazdag visontai hegyekben sok 14–15 éves, jól beállott és bőven termő szőlők találhatók, melyeknek alanya nagylevelű Riparia-fajta.
Második alanyfajta a Rupestris du Lot, (helytelenül monticola), de szerencsére nem nagy jelentőségű, csak nehány száz hold területre szorítkozik; itt is azt tapasztaljuk, hogy ez oltványok bizonytalanul és gyengén teremnek. A Rupestris du Lot alig tűr el több meszet a Ripariánál, az oltást rosszul fogadja, a reáojtott hazai fajok iránt érzékeny, termése szeszélyes, a fürtök érése kései; legnagyobb hibája az, hogy oltványai idősebb korukban mindinkább terméketlenebbekké válnak és tőkéit csakis magas metszéssel lehet termésre kényszeríteni.
Harmadik alanyfajta a Vitis Solonis volt; már csak volt, mert kipusztult; itt-ott látjuk még az elhalt tőkék tőgyökeréből kihajtani. Haszontalan fajta, mésztűrő-képessége csekély és itt nem válik be. A Vitis Solonis főhibája, hogy a reáoltott nemes résztőke fejét 6–8 éves korában ledobja.
