Gyümölcstermelés.
Gyümölcstermelés.
Heves vármegyében a gyümölcstermelés csak a múlt század második felében vett nagyobb lendületet és azóta fokozatosan fejlődik. Változatos fekvésű és talajú hegyei, nagykiterjedésű homokjai a különböző gyümölcsfajok termelésére alkalmasak. A szőlőmíveléssel karöltve, mindenütt találunk gyümölcstermelést; de azért a gyümölcsfa sok helyen még ma is mostoha elbánásban részesül.
Heves vármegye egyes gyümölcsfajokat illetőleg már századok óta úgyszólván egyetlen piacza volt a felvidéknek és Galicziának; ezeknek a piaczait cseresznyével, megygyel, nyári és őszibaraczkkal mindig ellátta és látja el ma is. A közlekedési viszonyok javultával a kereslet is nagyobbodott s ez a gyümölcstermelés fejlődését és a gyümölcsfák megbecsülését vonta maga után. A gazdák a szőleikben előtört vadsarjakat szemzés, párosítás, ékbe és hasítékba oltással nemesítik, sőt sokan magonczokat termelve és beoltva, maguk nevelnek gyümölcsfákat. A köznép kulturális érzékének növekedésére mutatnak az egyre szaporodó kereskedelmi kertészek és községi faiskolák. Első helyen áll a gyümölcstermelés terén Eger, hol minden szőlősgazdának van kisebb-nagyobb gyümölcse, vagy legalább gyümölcsfái, elszórtan a szőlejében és körülötte.
A hegyes vidékek főgyümölcsfajai: a cseresznye, dió, azután a szilva, meggy; kismértékben őszi és nyári baraczk; a síkvidékeké az alma, körte, szilva, nyári és őszibaraczk, cseresznye, meggy, dió.
Bár manapság a földmívelési minisztériumnak a kártékony rovarok irtását czélzó rendeletét a helyi hatóságok elég pontosan végrehajtják, mégis némely évben a kártékony rovaroknak légiói lepik el a gyümölcsfákat. Közülök legtöbb kárt tesznek a bimbó- és rügylyukasztó bogarak, a gyűrűspille hernyói, az alma- és szilva-moly hernyói, a cseresznyelégy, a levél- és paizstetvek. A köznép a hatóságilag ellenőrzött pete- és hernyófészkek szedésével védekezik ellenük; jobb gazdák enyvgyűrűket, petróleum-emulsiót, dohány- és rézgálicz-permetezést is alkalmaznak s így lassan bár, de mégis fogy a kártévő rovarok száma. A gerinczesek közül, zord havas telek alkalmával, a fiatal gyümölcsfákban nagy kárt szokott okozni a mezei nyúl, mely a tő fölött körülrágja a csemetéket.
Tán megközelítjük a valóságot, midőn azt mondjuk, hogy a vármegye 16,000 kat. hold szőleiben legalább 320,000 db. gyümölcsfa él és 115 községének és két rendezett tanácsú városának határában 700,000 gyümölcsfa van, nem számítva természetesen a faiskolák magonczait, oltványait, a ribizke, köszméte és szőlőcserjéket. Szőlőnövény kb. 60,000.000 db. van a vármegyében.
A fák gondozása nem alapos s ez a kis gazdáknál csak a száraz galyak eltávolítására és legfeljebb a fák tövének körülásására szorítkozik; helylyel-közzel a fák törzsét be is meszelik. Intelligensebb gazdák gyümölcsfáikat metszetik is.
A hegyek szerencséje, hogy oly gyümölcsfajai (cseresznye, meggy, dió) vannak, melyek koronáikat maguk alkotván, különös ápolásra nem szorulnak.
A termés mennyiségéről és értékéről sincsenek határozott adataink, e tekintetben némileg a cseresznye lehet irányadónk, a melyből 1909. évi június hó 1-től 256július 10-ig Eger és Gyöngyös városok állomásairól 420 vagonnal szállítottak el. Egy vaggonra 35 q. véve á. 20 koronájával, az 700 kor. s így összesen 294,000 korona; ha ehhez a nagyméretű házi- és helyi-fogyasztást is hozzászámítjuk, valamint a kisebb vidéki eladásokat is: akkor az összes ez idén termett cseresznye értékét kb. 400,000 koronára tehetjük; ha most a többi összes gyümölcsfák jövedelmét ugyanennyire becsűljük: akkor a gyümölcstermés értéke 800,000 korona.
A hegyek gyümölcstermésének főpiacza Galiczia és a Felvidék; a síkvidékek termésének piacza Budapest és részben az Alföld.
Legelterjedettebb gyümölcsfajok a cseresznye, e fajból különösen az „Egri korai” játszik nagy szerepet, mely május végén érik, piros, elég édes, kellemes ízű; Galicziában közkedvelt; ezenkívül főképen a nagy, fekete, ropogós és a rózsaszínű, ú. n. hajagos cseresznye van elterjedve. A legértékesebb és leghívebb gyümölcsfaj a cseresznye, mert minden évben meghozza a maga rendes jó termését. A diók közül a közönséges és papírhéjú fajták; a szilvák közül a „beszterczei” és különféle ringló-fajták; a meggyekből a „spanyol” és „nagy kőrösi” s az apró, magrólkelt, ú. n. „czigánymeggy”-fajták vannak elterjedve. A nyári baraczkok közül a „magyar legjobb”; az őszi baraczkfajok közül a korai „Sándor” és a késői „duránczi”; az almák közül az „arany-parmen”, „bőralma”, „czitromalma”, „Kalvil”, „Török Bálint”; a körték közül a „császár”-, „vaj”-körték, a sárga és zöld „purgament”-fajták és az „Egri” körte kultiváltatnak.
Igen szép és szakszerűen kezelt gyümölcsöse van Egerben Braun Károly városi tanácsosnak és Debreczeni János kanonoknak; Gyöngyösön a városnak; Poroszlón Graefl Jenő földbirtokosnak; ezeken kívül számos kisebb-nagyobb gyümölcsösök és kereskedelmi kertészetek vannak a vármegyében.
