Nevesebb hevesi borok.
Nevesebb hevesi borok.
Első helyen áll az egri vörösbor, az ú. n. „bikavér”, mely már századok óta híres. De a filloxera pusztítása után bekövetkezett nagyfokú borhamisítások, főkép a színes borok iránt, a bizalmat megrendítették. Ámde a borhamisítók erélyes üldözésével a helyzet tetemesen javult; ezt abból tapasztaljuk, hogy a 253vörös borok iránt az érdeklődés évről-évre fokozódik, mert a termelők folyton nagyobb mennyiségű vörösbort szállítanak el a bel- és külföldre. E bor granátpiros, nem savanyú, testes és mégis lágy, tüzes, erős, de nem túlszeszes, egyöntetű kellemesen fanyar, igen finom zamattal és sajátságos, vaniliára emlékeztető illattal. (A magvakban van vanilin.) Az egri vörösbor bátran nevezhető a magyar vörösborok királyának; de versenyez vele a visontai is.
Egyik speczialitása Heves vármegyének az országszerte rohamosan tért foglaló „siller” bora; tipikus e tekintetben az egri „Kadarka-siller”, melyet szép színe, kedves zamata, teste és ereje, rendkívül kellemes és közkedvelt itallá tesz. Megjegyzendő, hogy e siller bor még fiatal korában is megtörés nélkül szállítható.
Eger és Visonta magasabb fekvésű szőleiben, jobb évjáratkor, nehéz, testes, zamatos, fehér pecsenyebor is terem, melyért a termelők 4–5 éves korban 1–2 koronát is kapnak literenként. Ma azonban a szőlősgazdák előtt a tömeges fehér asztali borok termelése a főczél, mert ezek gyorsan és könnyebben értékesíthetők. Az egri fehér asztali-bor erősebb és testesebb is a vármegye egyéb asztali borainál; e miatt utóbb válik fogyasztásra alkalmassá és ára is magasabb.
Legnagyobb mennyiségű fehér asztali bort Gyöngyös–Visonta termel; e bort kellemes, sima íze teszi kedveltté. Igen finom és tüzes fehér bor terem Apczon és vidékén, de ma még érdeme szerint nem részesül kellő méltánylásban. A mi a homoki és szántóföldi szőlők termését illeti, – miután ezekben a tömegtermelés a főczél, – ezeket könnyű asztali „tömeg-boroknak” minősíthetjük, mert szeszben, zamatban és testességben messze állanak a hegyi boroktól.
