Vörös bor.
Vörös bor.
A vörösbort nyilt kádakban erjesztik ki, úgy hogy azokban a lemalmozott szőlőczefrét 8–14 napig hagyják erjedni és a feldagadt czefrét 2–3 óránként 252alámerítik, (csömöszölik). Sok gazda nem engedi a czefrét (kalapot) lecsömöszölni, hanem 2–3 óránként saját levével bőven meglocsoltatja.
A birtokosok azt tartják, hogy nyilt erjesztéssel finomabb ízű bort nyernek, mintha zárt hordókban, erjesztő akonával ellátva, vagy kettős fenekű kádakban, zártan történik az erjesztés. Vörösbort jobbára Kadarkából, néhol Nagy-burgundiból készítenek; szórványosan a szín sötétítésére több-kevesebb Oportót, alicanthe-bouschettet, Petit-Bouschettet, Marzeminót, sőt Othellót is kevernek közéje. Leginkább azonban Kadarkából készül a vörösbor, úgy hogy október dereka táján a jól beérett, de meg nem aszott fürtöket leszedik; a rothadt, sértett, éretlen fürtök és bogyók kiválogatása után kitapossák vagy lemalmozzák és nyilt kádakban kierjesztik.
Miután a Kadarka, kevesebb festő anyagával, egyike a halványabb vörös bort adóknak, sokan ezen úgy segítenek, hogy a must 1/3 vagy 1/4 részét lemerik, vagy olyan törkölyt adnak hozzá, a melyből siller-bor készült. Vörösborok készítésénél a lebogyózás itt nincs elterjedve, mert a főfaj, a Kadarka, aránylag kevés csersavat tartalmaz, (jellegük az egri és visontai vörösboroknak, hogy nem túlfanyarok) és ha a kocsányt eltávolítjuk, a bornak esetleg az okvetetlenül szükséges fanyarsága se lesz meg. Ha leszemelik a szőlőt, tényleg finomabb bort kapnak; de hogy kellő fanyar íze legyen, a mustból sokat, majdnem felét le kell merni, miáltal kevesebb vörösbort nyernek.
Az egri és visontai vörösborok országszerte kedveltek, sőt az ú. n. „egri bikavér” külföldön is ismeretes és egyre terjed.
