Domoszló.
Domoszló.
Domoszló. A gyöngyösi járásban, a Mátra hegy alatt, dombos vidéken fekszik. Eredetileg az újvári vár tartozéka, tehát királyi várbirtok volt. 1262-ben az Aba nembeli II. Kompolt szerzi meg, melyre 1263-ban István ifjabb királytól kiváltságlevelet nyert. Fiait, Pétert és Pál comest 1291-ben III. Endre király megerősíti Domoszló birtokában. Péter (1273–1318) három fia 1325-ben osztozott meg az atyai örökségen. Ez alkalommal Gergely (1320–1337), a Domoszlay család őse, nyerte Domoszlót, továbbá Visznek és Lovász-Nána falvakat, valamint Gyanda fele részét. 1468-ban Kompolthi Miklós birtokában találjuk, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai szintén részt követelnek belőle. 1489-ben Kompolthi Erzsébet fiai, Lendvai Bánffy Miklós és Jakab követelik itteni részüket a Kompolthiaktól. Országh Mihály négy fia és a Kompolthiak között 281522-ben létrejött kölcsönös örökösödési szerződés értelmében a Kompolthiak kihaltával az Országh családra szállott. 1549–1552-ben Országh Kristóf birtokában találjuk. Ekkor 7, 1554-ben 6, 1564-ben pedig 8 portát írtak itt össze. E helység határában állott Oroszlánkő vára, az Aba nembeli Kompolthiak ősi fészke. E vár a tatárjárás után épült. Midőn Kompolt fia Péter három fia 1325-ben az atyai örökségen megosztozott, a vár fenntartását közös költségen határozták el. 1468-ban Kompolthi Miklós kezén találjuk, de Kompolthi János leányának, Margitnak fiai Szén György és Péter szintén részt követeltek belőle. 1489-ben Kompolthi István leányának, Erzsébetnek fiai Lendvai Bánffy Miklós és Jakab is részt követeltek a várból. Az 1522-ben kötött örökbefogadási szerződés értelmében e vár is az Országh családra szállott. Bánffy Istvánné Országh Magdolna 1548-ben pert indított Országh Kristóf ellen s Oroszlánkővára és a hozzátartozó községekből részét követelte; a per 1560-ban dőlt el Bánffyné javára, de Országh Kristóf ellene szegült a végrehajtásnak, végre is egyezségileg intézték el az ügyet. Domoszlónak az 1635. évi adóösszeírás szerint 2, 1647-ben 1, 1675-ben fél portája volt. Ekkor a Kozma armálista nemes család lakott itten. 1686-ban szinte csak fél portája volt. 1693-ban, mint pusztabíró, báró Haller Samu birtoka. 1741-ben a Nyáry családé. A XIX. század első felében báró Baldacci, gróf Esterházy, gróf Draskovics, továbbá Ocskay Ignácz, báró Orczy Lőrincz, Tarródyné, Gosztony, Petrovay, Perlaky és Orczy János bírtak itt földesúri joggal. Jelenleg gróf Károlyi Mihálynak van a helységben nagyobb birtoka, mely az aldebrői hitbizományhoz tartozik. A helység templomát a XVIII. század végén építették. A plebánia már 1332-ben megvolt; anyakönyvet 1753 óta vezetnek. Kegyurai a báró Baldacci család utódai. A Nep. Szent János kápolna 1800 körül épült. 1867-ben nagy tűzvész pusztított, mely a helység felét elhamvasztotta. A helységben lévő úrilakot Perlaky Zeno építette 1868. évben. A község területe 7378 k. hold, lakóházak száma 417 és a lakosság 2432 lélek, a ki mind magyar anyanyelvű, de tudnak tótul is. Vallásra nézve 2 ref. és 32 izr. kivételével mind róm. katholikus. A helység lakói hitelszövetkezetet, fogyasztási szövetkezetet és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. Említést érdemel Schmidinger Lajos gőzmalma. A lakosság háziiparszerűleg űzi a kosárfonást (forgácsból és vesszőből) és a vászonszövést. A község postája helyben, távírója és vasúti állomása Ludason van. E helységhez tartozik Tarjánka puszta, továbbá Gunyhóstanya, Paptanya, Csépánytanya, Gólyatanya.
