Poroszló.
Poroszló.
Poroszló. A tiszafüredi járásban, sík vidéken, a Tiszától mintegy 6 kilométernyire fekszik. Közvetetlenül a község alatt folyik az Eger patak és a Cserő folyás, melyek a község közelében ömlenek a Kistiszába; az utóbbi a Kaprosfoknál. Bár ma csak egyszerű nagyközség, a múltban igen fontos szerepe volt s ezt nagyrészben fekvésének köszönhette. Már maga a természet ugyanis jelentős útvonal csomópontjának jelölte ki. A Cserhát keleti lejtőiről a Mátra és Gömör völgyeiből, a Bükkaljról és a Sajó tájairól délnyugati irányban ez a legalkalmasabb átkelő a Tiszántúlra és viszont. Ezt már a régiek is fölismerték, erről tanúskodik az egykori sóház, mely már a vezérek és Árpád-házi királyok korában is lerakóhelye lehetett a Tiszán lehordott sónak és a Tiszántúl és Erdély fejedelmi családjaiból származó vezérek és társkirályok részére fontos hivatást töltött be. A Sártiván nemzetség ősi fészke. A XIII. század elején e nemzetségből leszármazott Gyula fia, Barakony, birtokos itten, a ki 1219-ben a poroszlai benedekrendű apátot segíti a tereskei apáttól ellene indított perben. 1244–71 között Barakony fia, Gyula lakott Poroszlón, 1262 deczember havában vendégül látta az esztergomi és a kalocsai érsekeket, továbbá a váczi püspököt kíséretükkel, a kik IV. Béla és István ifjabb király országrészeinek egymáshoz való viszonyát szabályozták. Fia István 1278-ban az általa okozott károk fejében kénytelen volt Poroszló egy részét átengedni Pál bányai ispánnak és hozzátartozóinak. István az ugyane nemzetségből leszármazott Miklós fiaival, Mártonnal és Demeterrel egyetértőleg, 1299-ben Poroszlót és az ottani monostort Rátót nembeli Domonkos tárnokmesternek, a későbbi nádornak engedte át cserébe több Szabolcs vármegyében fekvő helységért. Benedekrendű monostora már 1209-ben fennállott, melynek kegyurai 1299-ig a Sártiván, azontúl a Rátót nemzetségből leszármazott Pásztohi család volt. 1347–1355-ben Miklós pécsi püspök volt a helység földesura, a kinek kérelmére Nagy Lajos király 1347-ben a Poroszló és Várkony között eső révet a poroszlai rév javára megszüntette, minek következtében Tomaj nembeli István fia Dénes 1355-ben az abádi rév fenntartásáért folytatott perét elvesztette. Az 1332–37-ik évi pápai tizedjegyzék említi plébániáját, mely a hevesi főesperességi kerülethez tartozott, de az itteni apátság már nem fordul elő a tizedjegyzékben. 1407 táján Zsigmond király magához váltotta 66a Poroszlai Hanczkófi családtól és felét 1407-ben a Kaki (Tétényi) családnak adta zálogba, mely a Hanczkófiakkal és a Zsadányiakkal sokáig pereskedett e város felett, részint azonban 1451-ben is bírta. 1430-ban a Rozgonyiak nyerik zálogban; időközben a Poroszlai Hanczkófi család is visszajutott Poroszló birtokába. Már 1421-ben Hanczkófi Jakab Zsadányi Tamásnak vallja be a helység felét. A Rozgonyiak 1438-ban Albert királytól adományt nyertek Poroszló részeire. 1451-ben a nagyváradi püspök is birtokos volt itten. 1470-ben az Egerszalókiak egyezkednek a Vetésiekkel itteni birtokaik ügyében. Az 1546-ik évi adóösszeírás szerint a Báthoryak birtokában találjuk. 1549-ben Báthory Andrásé, ekkor 15 adóköteles, 21 elszegényedett, 2 elpusztult és 1 újratelepült jobbágytelket írtak itt össze. A török időkben itt került tőrbe Eger két hős hadnagya: Bornemisza és Zoltay. 1554-ben 23, 1564-ben 25 portája volt. 1552-ben Báthory Endrén kívül még az egri káptalan volt a helység földesura és Károlyi Péter is birtokos volt itten, de birtokainak portamennyisége nincsen feltüntetve az összeírásban. 1635-ben 7, 1647-ben 1 1/2, s 1675-ben 1 1/2 portája volt. 1684-ben részben a Homonnay és a Rákóczy családoké, részben az egri káptalan, részben báró Orczy István, gróf Károlyi és más családok birtokában találjuk. A XIX. század első felében egyharmad része az egri káptalané, egyharmada báró Orczy Józsefnéé, egyharmada pedig a gróf Károlyiaké volt. 1849. február 26–27-én Kossuth Lajos tartózkodott a községben. 1849 július 25-én és 26-án Korponay ezredes 2500 emberrel és 8 ágyúval foglalt itt állást s két napig küzdött Gorcsakoff 12.000 emberével, de a túlerővel szemben Tiszafüredig volt kénytelen hátrálni; majd felégetvén a Józsa Gyuri-féle fahídat, innen Debreczen felé vonult, hol Nagy Sándor hadaihoz csatlakozott. Jelenleg a helység legnagyobb birtokosai Poroszlói Graefl Jenő (3950 hold), az egri főkáptalan (2384 hold), Poroszlói Graefl Andor (2196 hold) és a szatmári püspökség (1790 hold). 1862-ben és 1874-ben nagy tűzvész pusztított a helységben, mely alkalommal a községháza a benne levő iratokkal együtt a lángok martaléka lett. A helységben levő tornyos kastélyt 1872-ben Poroszlói Graefl Károly építtette, melyet a jelenlegi tulajdonos: Graefl Jenő 1897-ben megnagyobbíttatott. Nevezetes épülete az egykori Palotavendégfogadó, a debreczen–pesti út mentén, mely jelenleg Grafel Károlyné lakóhelye s Graefl Andor tulajdona. A róm. kath. templom 1797-benépült. Kegyurai Graefl Jenő, Graefl Andor és az egri főkáptalan. E templom mellett foglalt állást Kossuth Lajos a kápolnai csata napján (1849 február 26–27-én) s itt hallgatta, fülét a földre téve, a Kápolnánál dübörgő ágyúkat. A katholikusokon kívül a reformátusoknak is van templomuk, mely 1793-ban épült. Az 1849-ik év elején három sánczot hánytak itt, a Tiszavonal védelmére. E sánczokban voltak felállítva a honvédek ágyúi. A helység területe 20.466 k. hold, lakóházak száma 1082 és a lakosság 5000-nél is több, a kik közül 2 német, 3 tót, 1 egyéb, a többi mind magyar; azonban a nem magyar anyanyelvűek is beszélnek magyarul. Vallásra nézve túlnyomó a református. Egyébként a vallás szerinti megoszlás a következő: róm. kath. 1286, gör. kath. 8, ref. 3390, ág. ev. 10, gör. kel. 1, unitárius 1, izr. 156. A helyi ipartelepek közül említést érdemel Bán Sándor kődiógomb-gyára, mely első és eddig az egyedüli Magyarországon. 1906-ban alapította a jelenlegi tulajdonos. A gyár területe 4800 négyszögméter és egy nagy emeletes épületből áll. A gépházban egy Danubius-féle 30 lóerős gőzgép és két hatalmas Nicholson-féle kazán áll. A gyár a legmodernebb munkagépekkel és villamos világítással van felszerelve. Az első emeleti munkateremben 21 esztergapad és körfűrész van, hol a Délamerikából behozott kődiót (Phitelephas microcarpa) gombokká dolgozzák fel. Készítenek azonkívül fagombokat is. Különlegesség gyanánt csinos kődiógyöngyöket állítanak elő. E teremben még négy automatikus munkagép is áll, melyek a gombot kifúrják, továbbá öt sajtoló gép, melyek a gombokat mintázzák. Az alsó munkateremben csiszolókorongok és körfűrészek vannak. Egy másik helyiség a gombfestő-műhely, öt kazánnal és a harmadikban levegőnyomással festik a gombokat. A tulajdonos az alapításkor óriási nehézségekkel küzdött, mert a külföldi verseny mindent 67elkövetett, hogy tervét meghiúsítsa, de kitartásán hajótörést szenvedett minden ilynemű törekvés és a gyár ma úgy áll, hogy nem tud megfelelni a rendelések nagy tömegének. A munkások száma 50, ezek közül 30 nő. Heti termelés kb. 12.000 tuczat gomb, a mit legnagyobb részt külföldi nagykereskedők vesznek meg. Kiviteli piacza Bécs, Bródy, Krakkó, Lemberg és Strij. Sőt Krakkóban állandó bizományi raktárt tart fenn, hogy a nagy keresletnek eleget tegyen. Hazai piacza az ország minden nagyobb városa. A másik nagy ipartelep Klein Móricz gőzmalom, gőzfűrészgyár és fatelepe, továbbá kefe-, reszelő-, talicska- és téglagyára. 1877-ben alapította Klein Jakab. A gyár területe 19.200 négyszögméter és négy gyárépületből és négy lakóházból áll. A hajtóerőt egy 120 lóerős gőzgép szolgáltatja. Munkások száma 200, a kik közül 40 nő. A gőzmalom naponta másfél vaggon lisztet, a gőzfűrész évente 15.000 köbméter faanyagot és a kefegyár évente kb. 100.000 korona értékű kefét és meszelőt termel. A kefegyár kiviteli piacza Galiczia s hazai piacza az egész ország. Mindkét gyár 1909. május 1. óta „Hevesvármegyei gyáripari részvénytársaság”-gá alakult. – A helység postája, távíró, telefon és vasúti állomása helyben van. A község éjszakkeleti részén valamikor földvár volt s e helyet ma is Földvárnak hívják. E helységhez tartozik: Kétútköz és Pusztaráboly, továbbá Kistanya, Nagyállás, Czigányháti tanya, Kath. paptanya, Ref. paptanya, Szőkeszélitanya, Hajdu Imre tanya, Hajdu Gábor tanya, Magyarád, Császlód, Óhalászi révház, Hordód, Szabó Ferencz tanya, Csapópuszta, Fehérakla, Szabó János tanya, és Sayhalmi tanya.
