Sirok. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai

Sirok.

Sirok. A pétervásári járásban, a Mátra hegység alatt s a Felső- és Éjszaki Tarna patak összefolyásánál elterülő kies völgykatlanban fekszik. Eredetileg az Aba nemzetség ősi birtoka. Az osztálykor a nemzetség Borh-Bodon ága nyerte; alkalmasint ez építette a siroki várat is, melynek hatalmas romjai még jelenleg is fennállanak. 1267-ben az Aba nemzetség Csobánka ágának is volt itt részbirtoka. A XIV. század elején Borh-Bodon fia Demeter, a ki Csák Máté híveihez tartozott, volt a siroki vár ura, honnan éveken át daczolt az ekkor még gyenge királyi hatalommal. Csák Máté maga is nagy súlyt helyezett a siroki vár birtokára, ezért Demeternek harczosokat küldött a vár védelmére. A Barsa nembeli Kopasz-féle lázadás leveretése után azonban rákerült a sor Sirokra is. 1320-ban Debreczeni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi főispán ostrom alá fogták a várat, melyet csakhamar megvívtak. Borh-Bodon fia Demeter fiával; Miklóssal és Bodonnal együtt jószágait vesztette. Sirokon ezután 1324-ben Kompolthi Imre lett a várnagy, a ki királyi tisztviselő gyanánt parancsnokolt az ősi Aba nembeli jószágon. 1332-ben egy cseh származású Chenyk nevű tisztnek adta Károly 73király a várat, a hozzátartozó helységekkel egyetemben, a kit még ebben az évben beiktattak. Sirok várába és tartozékaiba. De a király csakhamar visszavette tőle és Sirok királyi vár lett. 1372-ben Nagy Lajos király kijavíttatta, a munkálat költségeit azonban Domoszlai Miklós, Heves vármegye alispánja és siroki várnagy viselte s 2000 forint értékben zálogul az egész vár az ő kezén maradt. 1388-ban Zsigmond király megengedte Tari Lászlónak, hogy e várat Domoszlai Miklóstól kiválthassa. 1389-ben örökre neki adományozta. Ekkor a következő helységek tartoztak a várhoz: Sirokalja, Verpelét, Nagyberek és Szajla. A vár alatt keletkezett helységeket, melyet az oklevelek Sirok vagy Sirokalja néven említenek, alkalmasint a Tari család alapította. 1426-ban már megvolt s a XV. század egy év nélküli oklevele oppidiumnak (városnak) mondja. Ekkor vámszedő hely is volt. Tari György 1464-ben Mátyás király beleegyezésével Gúthi Országh Mihálynak és a Kompolthiaknak zálogosította el, noha 1454-ben a Pásztohi családdal kölcsönös örökösödési szerződést kötött. E miatt a Pásztohiak perrel támadták meg a zálogszerződést, de 1472-ben Tari György, a ki időközben hűtlenség bűnperébe esett, magtalanul elhalván, mégis Országh Mihály és a Kompolthiak nyerték adományul. Ekkor azután 1475-ban a Pasztohi család is lemondott Sirok iránti igényeiről. Országh Mihály nádor még előzőleg, 1474-ben, Tari György özvegyét férje birtokaiból járó kilenczedre nézve kielégítette, egyúttal a siroki várban talált felszerelést és házi eszközöket neki kiadta. 1475-ben azután Mátyás király új adománylevelet állított ki Országh Mihálynak és Kompolthi Jánosnak Sirok várára. Ez az adománylevél Sirokalja várost is elősorolja a tartozékok között. 1522-ben Országh Mihály négy fia: János, a váczi püspök, Ferenc, Imre és László, kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a Kompolthiakkal, melynek értelmében Sirok vára a hozzátartozó birtokkal együtt a Kompolthiak kihaltával az Országh családra szállott. Míg Országh Kristóf kiskorú volt, az alatt Losonczy István vette kezelésbe a siroki uradalmat. Az ő birtokaként szerepel az 1549-ik évi összeírásban is. Az 1552-ik évi adóösszeírás szerint 4 portája volt. Az 1554. évi adóösszeírásban 3, 1564-ben pedig 9 portával szerepel. Az Országh testvérek közül csak Lászlónak volt egy fia Kristóf, a ki az uradalmat birtokába vette, ellene azonban a nőági örökösök, mint Országh Magdolna, férjezett Bánffy Istvánné, még Kristóf kiskorúsága idejében, 1548-ban pert indítottak részt követelvén az uradalomból. Országh Magdolna meg is nyerte a pert, de Országh Kristóf, a ki időközben felserdült, ellene szegült az ítélet végrehajtásának, végre is egyezségileg intézték el a dolgot. Országh Kristóf nagy gondot fordított Sirok várára s állandóan 100 lovast tartott benne. Országh Kristóf halála után (1567) Török Ferencz és neje Országh Borbála nyerték Sirokot adományul. Török Ferencznek két leánya volt, az egyik volt Zsuzsánna, a ki Nyáry Pálhoz ment nőül. Nyáry Pálnak két gyermeke volt; Miklós és Borbála, a kit Haller Sámuel tábornok vett nőül. Eger eleste után (1596) Kátay Benedek és Helmeczy János elfutottak az őrséggel, mire a várat a törökök könnyű szerrel hatalmukba kerítették. A törökök tetemes haderőt tartottak a várban, a mi maga után vonta a mohamedánok letelepülését. A vár belterületén, valamint a várfalak mentén levő házak is a törökök birtokában voltak. Maga a helység azonban a XVII. század közepén Nyáry Zsigmond birtokában volt, a kitől Vámosy István († 1661) bírta zálogban. Nyáry Borbála révén, a ki mint láttuk, Haller Sámuel tábornok neje lett, a helység egy része a Haller család birtokába jutott, míg a másik rész, Nyáry Miklós négy leánya révén, a Bossányi, Petrovay, Révay és Huszár családok birtoka lett. A siroki vár 1687 július 1-én még török kézben volt. Mielőtt Doria János Egert körülzárolta volna, Szarvaskő és Sirok örök őrsége, belátván a várnak tarthatatlanságát, július közepén minden ellentállás nélkül feladták és Egerbe vonultak vissza. Az 1693-ik évi összeírás szerint Sirok a hozzátartozó uradalommal együtt Bagni marquis birtokában volt, de a szatmári béke után ismét visszakerült a Nyáry család örököseinek birtokába. A XIX. század első felében gróf Sztáray, gróf Esterházy, Goszthony, báró Orczy, Németh, Tahy, Petrovay és a Vecsey családoknak volt itt földesuri joga. Jelenleg gróf Károlyi Mihálynak, Braun Mátyás örököseinek és Grosz Jakabnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1760 táján épült. A plebánia kegyura gróf Károlyi Mihály. A helységben egy régi nemesi udvarház áll fenn, százados díszkert közepén, mely legutóbb a Novotha családé volt, jelenleg Grosz Jakabé. A község területe 11.013 k. hold, lakóházak 74száma 314 és a lakosság 1900 lélek, a kik közül 7 német, 2 horvát és 7 egyéb anyanyelvű; vallásra nézve 2 protestáns és 67 izr. kivételével róm. kath. vallásúak. A helység lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község határában kőbánya van s a lakosság kőfejtéssel és durvább kőfaragó-munkával foglalkozik. A község postája és vasúti állomása helyben van, távíró-állomása Parád. E helységhez tartozik: Pusztakőkút, Pusztadalla és Rozsnakpuszta, mely a XVI. században önálló helység volt.