Várak.
Várak.
A Bükkség hevesmegyei oldalán ritkábbak a „vár” nevű telephelyek, valószínűleg azért, mert itt a bőven kinálkozó barlangüregekbe, ú. n. „ódorvárak”-ba, vették magukat az őslakók. Egerben a Kis-Egeden ismerünk ilyen várat, melyet leletei után a kőkorszakba számíthatunk. Jóval fentebb a 666 m. magasságú tárkányi Várhegyen van egy tekintélyes ősi erődítmény, sziklába vágott sánczokkal, hol azonban már a mészszel való kőépítésnek is láthatjuk nyomait. A Nagykőháton túl már a borsodi részbe esik Bélkő vára s a szilvási roppant nagy sánczokkal körülvett kiinduló pont gyanánt kiemel. Az alantabb fekvő Bátorban találkozunk ismét a Várhegygyel, s Baktán az Oroszvárral. Számosabb a néptelepek „vár” elnevezése a Kis-Bükk hegységben: ilyen a Nagykő vára a Nyilazó hegyorommal, ilyen Várasszó, Pókosvára, Köbölvára, Vajdavára, Virágvár, Bólyavára, a Tarna mentén Pósvár, lentebb Sirokban Darnó vára. A Mátra meg épen gazdag ily ős sánczos várakban, melyek közül némelyeket középkori épített várakká is átalakítottak. Ilyen délen a Benevár, Domoszló határában az Oroszlánvár, a Tarnamentén a szent-marii vár.
Az ős várak a Mátra déli oldalán a Macskavárak, Kőkútnál a Nagy- és Kis-Vár, Parádon a Veresvár, Marhádvár, Bodony határában a Várhegy, Sóscseri Kerekvár, Áldozó Kerekvár, a Gajavár, Csomozvár, Gőzvár, Sebestyénvár, Orosz Mátyás vára, Szuhai vár, Ágasvár, hol könnyen szemünkbe ötlik a középkori építkezések és edények maradványa, megkülönböztethetőleg az ókoriaktól, a hatalmas Óvár három nagy sánczkerítésével, melyek közül a felsőnek egyik része élő sziklákból van vágva, másika mészszel ragasztva, több vízfogómedenczéjével. A solymosi határban szintén áll egy Óvár nevű ősi vár. Ugyane határban van a Nyesettvár, valamint a Dezsővár, Világosvár, Kögyevár, a Mátra nyugati oldalán a Tari vár, Muzslavár, János vára, a patai vár, de ez utóbbiak a hasznosi dorogi várral együtt újabbkoriaknak látszanak, a minthogy a Névtelen is említi a patai vár építését.
