Védelmi kővonalak.
Védelmi kővonalak.
Régészeti szempontból még nevezetesebb jelenség e váraknál az a kőgyepű védelmi vonal, mely többnyire e várakra támaszkodva, kettős, néhol még többes övvel veszi körül az egész Mátrahegységet. E védelmi vonal élő sziklákban és kőrakásokban ma is kimutatható. A solymosi Kis-Hegyen az Ördögtornya dűlésénél kezdődik és darabjaiban a Csákkőtől az oroszi szőlőknek halad. Onnan az Ördögoldalon vezet Tóthegyes felé, Tóthegyestől a védővonal összeköttetése a Nyikomnál folytatódik s a Noszvajon át az Ördögrakás vonalán egész Óvárig húzódik, onnan pedig a Tyukodon át Ágasvárnak, Szamárkőnek s Vereskőnek tart.
E sorok írója saját kutatása alapján állíthatja, hogy a külső vonal a Kis-Hegytől a világosi pusztának tart, onnan Gyöngyöstarjánnak tér le a patai Kerek-hegyre, majd a szántóföldeken áthalad, de itt már alig van nyoma, csak emlékezetben él; azután a Kecskehegynek tart s a szétdőlt kőkolonczokon át a Nagy-Hársasnak, onnan a jobbágyi hegynek s Szurdokpüspöki ormain át a Nagy-Koncsurnak, Muzslának, Ólomhegynek, Nyikomnak és Óvárnak; Ágasváron túl azonban a Csertő-pataknak tér le, majd a tari pusztának és a tiribesi gerinczek felett halad a kőerdei tetőnek, onnan kanyarodik Felsőlengyelnek, Hajnácshegynek s Péterkövesinek a Nagy-Gajára, Csórhegyre s a Csevicze felett a Várhegyre, parádi Óhutára; innen Marhádnak, Csiklódnak s Csákánytetőnek a vecski Györkökre tart s kanyarogva ér a Bónahalomra, a felső-nánai Macskarárakra, majd a domoszlai Közép-, Magas- és Hegyes-Hegyre vezet, a markazi határon s a Tatármezőn át az Ajnács- és Rónahegyre, a veresmarti völgyön át a Sári hegyre fut, honnan ismét hézagosan, a Bábakőnek s a solymosi Kis-Hegyre halad.
Ősállatmaradványok a tiszafüredi muzeumban.
Vasablakos emlékkő Eger határában.
A tiszafürdi muzeumból.
439A belső kővonalak is mind könnyen kijelölhetők: így a patai hegyeken, a Mátra bérczén meg elágazásain, az Átalkőtől a Nagy-Gajának, majd meg a solymosi, benei vonalak a Kékesig, a Saskőnek stb. A Mátrának egyébként a szomszéd hegyvidékekre szintén átnyúlik egy-egy kőgarádja: így a Muzslától Pásztónak a tepkei puszta felé, melynek nyomai már csak az ormokon láthatók; másik vonala a tari pusztától húzódik a Gömörtetőnek, Nagy-Bárkány felé Nógrádban; harmadik elágazása éjszak felé, a bátonyi Hajnácshegytől indul Alsólengyendnek, a dorogi puszta mellett, Kis-Terenne felett húzódik a Somlyóhegynek s egyik ága Bárna mellett két felé szakad és éjszaknak Szilváskő felé tisztán felismerhető; a másik a bárnai Nagy-Kőnek látszik haladni s onnan Istenmezejének tart a Kis-Bükknek. A Mátrának negyedik kapcsolódó vonala keletre tart a Nagy-Bükkségnek s a siroki Várhegyen a baktai Oroszvárnak húzódik, majd a Tóhegyen át a szarvaskői Keselyűhegynek tart és a szarvaskői Várhegyen haladva, a Bélkőre jut.
A Nagy-Bükkhegységen is hasonló védelmi vonalakat lehet felismerni. De mivel ennek nagyobb része jura-mész, elütőleg a mátrai kitörési (eruptív) kövek halmazaitól, inkább hosszant elnyúló sziklafalakban jelentkezik. A Bükkségnek Heves vármegyébe eső részén, a Nagy-Kőháton említhetünk ilyet, mely azonban a Zsérczi-Bányahegynél már kőrakásokban is felismerhető. A Nagy-Kőhátról a Tarkőtől húzódik le a tárkányi határban a Fekete-Lennek, Somhegynek, Borostyánnak és Odorvárnak egyik ágazata. Ugyanennek másik ágazata a Szuszék-kövön át a Lők-bérczre jut, onnan a tárkányi Várhegyre, Nagy-Egedre, majd szakadozva kimutatható Kerecsendig, sőt Bessenyőn túl is.
Valószínű, hogy e közlés kétkedéssel találkozik, mert fogalmat haladónak látszik az az óriási munka, mely e gát összerakására szükséges lett volna. Ámde e kételkedés könnyen eloszlatható, ha rámutatunk a Heves vármegye síkterületén elvonuló Csörszárkokra, melyek országszerte eléggé ismeretesek. Ugyanazok, kik megalkották a történeti jelentőségű védőárkokat, a hegyek kőgarádjait és mentsvárait is összeróhatták.
