Üledékes kőzetek.
Üledékes kőzetek.
Az üledékes kőzetek közt a korra nézve a legrégiebbek a karbonkori üledékek. Legtömegesebben a Bükk hegységben fordulnak elő, de a Mátra éjszakkeleti részébe is áthúzódnak. Alkotó anyaguk a pala, homokkő és szarukő. Ez a képlet Angliában, Éjszak-Amerikában a legjobb kőszenet rejti magában, nálunk azonban ebben a tekintetben meddő. A karbonkori képletek legfontosabb anyaga a fedőpala, mely Felsőtárkánytól keletre, a juramészhez támaszkodva, több hegynek az alkotásában játszik szerepet. A felsőtárkányi pala oly tökéletes, hogy házfödésre használják. Ez a palaképlet nyugat felé egészen Szarvaskőig elhat, s ezen tört keresztül a szarvaskői vár diabasz-sziklaorma.
A Bükkhegység főtömege a geológiai másodkorban keletkezett tömött juramész, mely korára nézve fiatalabb az agyagpalánál. Anyaga kékes, tömött mész, kövületek nélkül. Ez a kőzet alkotja a Nagy-Egedet, Kis-Egedet, a Vár-hegyet Felsőtárkány fölött, s innen megy át Borsod vármegyébe.
A legöregebb harmadkori üledékes kőzet a nummulitmész, melylyel legelőbb az Eger mellett fekvő Vécsei-völgyben találkozunk s innét követhetjük egészen a Nagy-Eged tetejéig. Ezt a képletet Derecskén is láthatjuk, hol az vékony réteget alkt az amphiból-trachyt fölött és az oligocén-tályag alatt. Föllelhető még Parád és Recsk között a Lahocza hegyen, egyes táblatöredékekben. Itt azonban kevés a nummulit, s a meglevő is csak a mállási felületen vagy vékony csiszolatban ismerhető fel szabatosan.
Az Imókő.
11Az oligocén-képletek már nagyobb területeket foglalnak el, rendesen szoros összefüggésben a nummulit-mészszel. Ha Egerből a Nagy-Eged felé indulunk, a közelfekvő Hóhér-parton találjuk legelőbb. Messzebb menve, az Almagyari hegy és a Czigléd-hegy völgyében akadunk rá, kivált a Czigléd oldalában, a hol a nagyobb állati zárványokat már szabad szemmel is jól föl lehet ismerni. A Nagy-Egeden végre a nummulit társaságában fordul elő, legtöbbször azonban annak takarórétegeként. A Mátrában Derecske és Recsk vidékén mint erősen összeálló, mésztartalmú agyag, oligocén-tályag található, míg a Lahocza-hegy nyugati oldalán az agyag mészkővel keverten fordul elő, oligocén márgaként. Ez egy-két helyen a zöldkőandezitbe hatol be ék gyanánt, s tetejét nyirok födi. Szabó József az oligocén képletekben leginkább a következő foraminiferákat találta: Rhabdogonium Szabói, Cristallaria argota, Haplophragmium acutidorsatum, Robulina cultrata, Schizophora Neugeboreni.
A neogén-képletek nagyrészben a Mátra éjszaki részén fordulnak elő; a pétervásári járás területének legnagyobb részét alkotják s a Mátra hegység éjszaki oldalain tetemes magasságig emelkednek. Nagyobb összefüggő területet alkotnak még Egerbakta és Egerszólát vidékén, s egy nagyobb szigetet Vécs község határában. A neogén-képletek anyaga részint mész, részint homok, melyekhez a harmadkori vulkánok törmeléke járult. A nép ezt a kővé összeállott képletet apokának nevezi, s innen Szabó az egész képletet is apoka-képletnek nevezte el. Pecten-lenyomatok és osztrigák is találhatók benne. A Mátrának ez a neogén-képlete különböző emeletekhez tartozó széntelepeket foglal magában. Ezek többnyire a Mátrától éjszakra feküsznek, még pedig Egercsehi, hol virágzó szénbánya-ipartelep van, Szúcs, Bocs, Bakta határában, úgyszintén Bátortól délkeletre, utóbbi helyen cerithium-rétegek közé ékelve. A széntelepek ebben az irányban folytatást nyernek Borsod vármegyében, Monosbél (homokkőben), Nádasd, Járdánháza és Arló községek vidékén. Egy másik széntelep a Mátrától éjszaknyugoti irányban fekszik Szuha, Mindszent, Dorogháza, és Bátony községek vidékén. Utóbbi helyen neogén-márgába ékelve. Ez a csoport folytatást nyer a nógrádmegyei Nemti község határában, de itt az apoka-képletben. A harmadik kőszéntelep a Mátrától délnyugatra, Rózsaszentmárton (ezelőtt Fancsal) keleti határában, nyirok közé burkolva fekszik. Ennek a csoportnak folytatása a pestmegyei Szántó és Lőrinczi községek közt fekvő Selyp pusztán található. Végül a negyedik széntelep Gyöngyöspüspökitől keletre, a Mérges patak balpartján van, szintén nyirokban.
A neogén-képletek után korra nézve következnek a tufák. Úgyszólván minden vulkáni kőzetnek van tufája, azaz törmelék-kőzete, melyeket a víz hordott össze rétegekbe, ezek a rétegek idők folytán kemény kőzetté állottak össze. Ezek az üledékes kőzetek Heves vármegyében részben a trachytokból, részben a rhyolitokból keletkeztek, s mindig az anyakőzet közelében helyezkednek el. Szabó József a Mátrában kutatván, megállapította, hogy nemcsak a víz, hanem a jég is szállította a törmeléket, s így tény, hogy a Mátrában a jégkorszak is éreztette hatását. Ő ugyanis Pásztó mellett kavicsbányára akadt, melynek anyagát a vasút czéljaira használták és azóta már el is hordták. Ebben a bányában a hömpölyök rendesen ököl-, sőt fejnagyságúak voltak, de akadtak két lábnyi átmérőjűek is; anyagjuk ugyanaz a trachyt (mátrait), mely a völgy oldalait, nevezetesen a Hasznos völgyét, kiválóan alkotja és mely völgy nyugati oldalán Szabó a trachythömpöly kiindulási pontját is fölfedezte. Ott a völgy nyílása előtt ezek a hömpölyök 8 méternyi magasságra és patkó-alakban torlaszoltattak föl, sőt még az oldalmorénák nyomai is megmaradtak. A hömpölyök nagysága mutatja, hogy azokat csakis a jég vihette el eredeti helyükről, nem pedig a víz, mert ily hosszú úton azoknak okvetetlenül apróbbakká kellett volna morzsolódniok. Egyéb helyeken mindenütt a víz munkáját kell látnunk. A Mátra déli lejtőjéhez csatlakozó Sárhegy és Pipishegy, a Kisnánától éjszakra fekvő dombnyúlványok, nyugaton Tar községtől keletre, valamint Alsóhutától éjszakra az Ágasvárig terjedő völgy két oldala, nemkülönben a nógrádmegyei Jobbágyi községtől keletre emelkedő Nagy-Hársas andezitkúpjának éjszaki lejtője trachyttufából áll.
Részlet a siroki völgyből.
Tiszai tájkép Tiszafürednél.
A rhyolittufát legnagyobb tömegben találjuk a demjéni Pünkösdhegy környékén. Ez a tufa alkotja azt a dombhátat, mely Egerszalóktól majdnem Kerecsendig, innen át Maklárig s vissza az egri puskaporosig terjed. A Tihamér-magaslattól egészen Andornakig rhyolittufa alkotja a magasabb emelkedések 12anyagát. Az Egertől éjszak felé húzódó Hajduhegy, valamint a Felnémettől Felsőtárkányig vezető országút két oldalán emelkedő dombok anyaga s azok völgyének tölteléke szintén rhyolittufa. Nagy, összefüggő tömegben fordul elő a rhyolittufa Sirok táján, a Tarna két partján, s tart le délre Szentmáriáig, keletre majdnem Baktáig, nyugat felé pedig a Gazoshegy derekáig. Kisebb tömegben található még Kisnána éjszaki részén, továbbá a Bükkszék, Aranyos és Bátor községek közti területen, végül Gyöngyösoroszi község délnyugati határában. A trachyttufa kőzete építkezésre, oszlopok, ajtókövek készítésére, de leginkább vízi építkezésekre, pl. árkok burkolására igen alkalmas.
A neogén-képletek fiatalabb emeleteit a cerithium-rétegek, a congeriaképletek és a hydroquarcit alkotják. Ezeket úgy tekinthetjük, mint a hajdani neogén-medencze töltelékét, melyek közt a medencze vizének leapadása után a mostankori patakok és folyók mély völgyeket ástak ki, a megmaradt területek pedig mint magaslatok és fensíkok állanak előttünk. A cerithium-rétegek anyaga mész, a congeria-képleteké tályag vagy homok; a hol pedig a cerithium rétegekre kovasav hatott, ott a hydroquarcit (limnoquarcit), részben pedig csiszolópala keletkezett.
A cerithiumréteg legnagyobb tömegben a Szentjakabtól keletre fekvő s hydroquarcitból álló Koncsur-domb délkeleti lejtőin fordul elő, s a Nagy Hársas és Havas hegyek közt elterülő fensíkot alkotja, mely lenyúlik majdnem Gyöngyöspatáig. Pantocsek dr. 1891-ben egy Gyöngyöspatán talált bitumenes, meszes márgában, savban való oldás után, a következő alakokat ismerte fel: Nitzschia bituminosa, Navicula Szabói, N. bivittata, N. interrupta (var. fossilis), N. halionata, N. Yarrensis, N. Heerii, N. bituminosa, Surirella rotunda, S. costata, Fragilaria bituminosa. Az egész cerithium tömeget nyirok veszi körül. Egy másik cerithium-csoport Szűcsi községtől délre emelkedik ki az azt körülvevő nyirokból. Harmadik lelhelye Bátortól délkeletre van, a hol kőszénrétegeket foglal magában.
A congeriatályag négy helyen van. Az első Ecsédtől éjszak felé húzódik s tart majdnem a rózsaszentmártoni kőszéntelepig. A másik Nagyrédétől délkeletre, a hatvan-gyöngyösi állami úttól a patai patak két partján terül el, s éjszaknyugati irányban fölmegy egészen Gyöngyöspatáig. A harmadik csoport tart Karácsondtól éjszakkeleti irányban, Ugra és Halmaj községek között s az állami út éjszaki oldalán végződik. A negyedik csoport Gyöngyös város nyugati oldalán terül el.
A hydroquarcit szintén négy helyen alkot nagyobb zárt tömböket. Az első a már említett Koncsur-tető Szentjakabtól keletre, a második a Gyöngyösoroszitól éjszakra fekvő Világos puszta magaslata, a harmadik a Farkas major magaslata Gyöngyöstől éjszakkeletre, végül a negyedik a Lahoczával szemben, a parádi völgy jobboldalán, a Mátra éjszaki nyulványában.
Csiszolópala előfordul Szurdokpüspökiben, Gyöngyösön és Demjén határában. A szurdokpüspöki csiszolópalában Szabó József a következő diatómákat (egysejtű kovamoszatok) találta: Achnanthidium microcephalum (édes vízi) Amphora aponina (meleg vízi), A. coffeoformis (Karlsbadban fordul elő), A. ovalis (édes vízi Francziaországban), Cocconeis limbata (eddig csak tengerben találtatott), C. gibbum (Mexikó), Cymbella pediculus (édes vízi), C. maculata (édes vízi), C. gracilis (édes vízi), Denticula tenuis (édes vizi), Diatoma tenue (édes vizi), Melosira distans (édes vizi), Novicula appendiculata (édes meleg vízi), N. cenops (édes vízi), N. didyma (sós és félig sós vizi), N. dubia (édes vizi), N. elliptica (édes vízi). N. gracilis (édes vízi), N. inaequalis (édes vízi), N. Subula (az éjszaki tengerben), Schizonema Scoparium (édes vízi), Surirella costata, Synedra angustata (édes vízi), S. laevis (sós és félig sós vízi), S. minutissima (édes vízi).
A harmadkori képleteket háromféle kőzet takarja, nevezetesen kavics vagy homok, nyirok és lősz. Ezeket már negyedkoriaknak lehet tartani. A negyedkori kavics, vagy ennek finomabb állapota, a homok, anyagában alig különbözik a harmadkori homoktól, az ú. n. apokától s leginkább a benne lelhető állati zárványok mutatják fiatalabb eredetét. Szabó József említi, hogy Fridvalszky Imre Jobbágyi falu határában ebben a homokban elefántcsont-darabokat lelt, Rómer Flóris pedig Istenmezejétől éjszakra ez bölénykoponyát talált, ugyancsak homokban. Minthogy a harmadkor az emlősök nyomát sehol sem mutatja, 13ezt a homokot a negyedkor lerakodásának kell elfogadnunk. Ilyen negyedkori homok található a Zagyva balpartján, Hatvantól éjszak felé Apczig, továbbá a vármegye éjszaki részén, Fedémes, Bükkszenterzsébet, Szentdomonkos, Lelesz, Váraszó és Ivád községek határában.
A nyirok az andezit és zöldkőtrachyt végső málladéka. Képződésének első stádiumában durva törmelék, majd később darává görgeti a víz s a belőle vegyi úton kimállott finom rész a hegyek alján s a közelebbi Alföldön agyagként rakódik le. Ez az agyag még nem jó talaj; csak mikor különféle geologiai tényezők: a hő, a víz, a savak, utólag feldolgozzák, s később a növények korhanyt is hoznak bele, akkor válik kitünő talajnemmé, mely Heves vármegyében a Mátra déli oldalához zárkózó sík területnek, továbbá a Bodonytól nyugatra Pásztóig húzódó 3–4 kilométer széles földövnek, nemkülönben a Siroktól éjszakra Terpesig, majd onnan délkeletre Baktáig lehúzódó völgységnek kiváló termékenységet biztosít. Az Egerpatak völgye Maklárig, valamint a Laskó patak völgye Egerszóláttól Kerecsendig, nemkülönben a Tófalutól keletre eső határ nyirokja az ezen a vidéken uralkodó quarcztrachytnak, vagy másként rhyolitnak a málladéka, mely a benne foglalt nagyobb mennyiségű quarczszemek és homok miatt a soványabb talajt ad, mint az egynemű andezit vagy a zöldkőtrachyt nyirokja. A nyirok mállási eredmény, tehát vegyi folyamat útján keletkezik, meszet nem tartalmaz, s így a savakkal nem pezseg.
A lősz, vagy a nép nyelvén sárgaföld már tartalmaz meszet, tehát márgaféle földnem, mely savakkal mindig pezseg. Ezzel különbözik a nyiroktól. A lősz anyagát annak az egész vidéknek a kőzetei szolgáltatják, melyeknek környékét a víz mossa, s így az akkori nyirok is belemosatott; ehhez járult a meszes vidékek mészporladéka, a homokos vidékek homokja, melyek vagy már egyidőben keveredtek össze a víz hordalékában, vagy különféle időben sodortatván el, rétegeket alkottak. A lősz csupán porlódással, tehát a víznek mechanikai munkájával keletkezett. A lősz nagyobb összefüggő területet ritkán alkot, mert nagyrészt nyirokkal s korhanyós iszappal, mészszel stb. keveredve fordul elő; mindazonáltal egyes helyeken túlnyomó alkatrésze lévén a talajnak, uralkodónak mondható. Igy Pásztótól Apczig a Zagyva balpartján, egészen az andezitkúpok lánczolatáig, jellegzetes lősztalaj látható, hosszú csíkban; Kerecsend és Kápolna határa is lősz; kisebb lőszterületeket találunk még Gyöngyöstarján, Maczonka, Terpes, Pétervásár, Váraszó, sőt a tiszamenti Kisköre határában is. A lősz már apró csigákat, sőt néha állatcsontokat is tartalmaz. Nem oly erőteljes, mint a nyiroktalaj, de még mindig a jobb talajokhoz tartozik.
A mostkori képletekhez tartozik a mésztufa, melyet a nép darázskőnek nevez. Ez a kőzet likacsos, összeállása gyenge, könnyen fejthető s azért az olcsóbb építkezéseknél föl is szokták használni. Csupa növényrészek, leginkább vízinövények (káka, sás) töredékéből áll, melyeket mész kérgezett be, s az egykori alakot, a mennyire a durva kövítő anyag engedi, nagyjából megtartotta. Csigák is találhatók benne, melyeknek még a színe sem igen változott el. Ez a mésztufa Eger keleti magaslatain sziklákat alkot s széles területek lelhetők a Sáncz és Czifrapart mögött. Egy másik lelőhelye Istenmezejétől délre van, a hol egy forrás vize még ma is folytatja a mészszel való kérgezést, míg az egri mésztufa újabban már nem képződik.
Hátra van még, hogy Heves vármegye Alföldjéről is szóljunk geológiai szempontból. A vármegye Alföldjének talaja kivétel nélkül alluviális. Legnagyobb része korhanynyal javított nyiroktalaj és lősztalaj, melybe itt-ott kisebb-nagyobb összefüggő foltokban fekete homok, közönséges homoktalaj s a Tisza mentén székes talaj ékelődik.
A fekete homoktalaj, mely dúsan tartalmaz korhanyt, két csoportban fordul elő. Az első Hatvan, Hort és Csány vidékén, a másik Káltól kezdve délnek halad a Tarna balpartján Tarnaörsig s keleti határát Erdőtelek és Heves vonalában éri el. Ez a talaj termi a híres csányi és hevesi dinnyéket.
A közönséges homoktalaj ritkább, mert a nép lehetőleg korhanyóssá teszi; a verpeléti és debrői homok a magasabb helyeken teljesen sivár, fehér homok, mely hitvány termést ad; a mélyebb részeken azonban már sikerült korhanynyal annyira megtermékenyíteni, hogy a fekete homokhoz közeledik. Ebben a homokban terem a híres verpeléti és debrői dohány, mely már más talajban elfajzik. Korhanyszegény homoktalaj van még Heves község éjszaki részén, továbbá 14Tiszafüredtől széles csíkban délfelé, Tiszaörvény, Tiszaigar, Tiszaörs keleti határában.
Heves vármegye talajai között a székes talaj is nagyobb területeket foglal el, különösen a Tisza jobb partján. Ha elég korhanyós anyag s árvizi rétegek útján jóféle agyag is keveredett hozzá, elég termékeny, s jó, esős időjárás mellett, jó aczélos búzás ad. Ilyen székes területek vannak Sarud, Kisköre, Hevesvezekény és Pély határában. A vármegye délkeleti részén, a Tisza két partján, Poroszló és Tiszafüred vidékén szintén találunk ilyen talajt.
Legkevésbbé értékes a fehér iszaptalaj, s a hol a feltalajt alkotja, vakszéknek is nevezik. Ilyen a tepély-pusztai talaj, mely éjszak felé húzódik Mezőtárkány határáig. Délre Nagy-Hidvég puszta, Sarud mellett letart egészen a Tiszáig. Ezt a fehér iszaptalajt a Laskó patak szállítja, mely rhyolittufával borított völgyekből kapja a vizét. Ez a talaj a rhyolittufának a legfinomabb iszapja, a fák meg nem maradnak benne. A nép fagyos agyagnak nevezi. A vizet nehezen veszi be, nem képlékeny. Az Eger patak szintén sok fehér iszapot szállít a felső folyásán elterülő rhyolittufák vidékéről, s Poroszló táján, a hol folyása meglassul, ezt az iszapot áradáskor szétteríti.
Heves vármegye alsó részének talajában sziksó is található, mely részben a hajdankori sósmedencze maradványa, részben ma is képződik. Ugyanis a Mátrában és a Bükkben sok nátrontartalmú kőzet van, mint az agyagpala, csillámpala stb., s a patakok, támogatva az eső, hó, meleg, hideg pusztító munkájától, napról-napra s évről-évre elképzelhetetlen mennyiségű iszapot görgetnek, s egy egész hegyvilágnak parányokká vált romjait viszik hullámaikon, s áradáskor iszapjukat az árterükön lerakják. Ezekből az áradmányi rétegekből állandóan sok só lugozódik ki s hozzájárul a sziksó képződéséhez.
