Tisztújítás.
Tisztújítás.
A helyettesített tisztviselők megbizatása azonban csak egy napig tartott, mert másnap megejtették az általános tisztújítást a következő eredménynyel: Első alispán gróf Szapáry Gyula, másodalispán Lipcsey Imre, főügyész Berecz Ferencz, főjegyző Kovách László, első aljegyző (tb. főjegyző) Erdélyi József, másodaljegyző Zalár József, alügyészek Vasváry Károly és Szabó Balázs, főpénztárnok Fülöp József; főszolgabírák: tiszai Lipcsey Péter, tarnai Majzik Viktor, gyöngyösi Isaák László, mátrai Nánásy Ignácz; törvényszéki elnök: Halassy Gáspár; főorvosok: Karácsony János (tiszai), Nagyfejeő Mihály (központi). Választás alá került még: 13 alszolgabíró, 17 esküdt, 5 csendbiztos, 4 aladószedő, 4 polgári biztos, 2 útbiztos, 3 csendbiztos, 1 levéltárnok, 1 allevéltárnok, 5 sebész, 2 mérnök, 1 várnagy, 1 börtönőr.
E választás alkalmával is az a hazafias szellem lelkesítette a vármegyét, mely az1848-iki törvényekből egy hajszálnyit sem enged s pálczát tör mindazok felett, kik a Bach-rendszer alatt szolgáltak. E pálczatörés különös módon nyert kifejezést. Midőn a jogfolytonosság elvére való tekintettel felolvasták az 1848-iki bizottsági tagok névjegyzékét, mindenik név után, melynek viselője a Bach rendszer alatt hivatalt viselt, azt kiáltotta a közgyűlés: „meghalt” s nevét a jegyzékből törölték.
A választás befejeztével az alkotmányos ősi jogok gyakorlása tárgyában nevezetes határozatokat hozott a bizottmány. Kijelentette többi között, hogy a vármegyében magán kívül más hatóságot nem ismer, a törvénytelen kormánytól szervezett minden hivatalt nem levőnek tekint. Az 1848. évi törvények értelmében az udvari kanczelláriát és helytartótanácsot törvénytelen hatóságnak tartja. Elrendelte a rendezett tanácsú városok szervezkedését, a községi 619elüljáróságok megválasztását. Sürgette a népképviseleti országgyűlés egybehívását. Végül átdolgozta a 48-as törvények szellemében a tiszti utasításokat. A hozott határozatokról emelkedett szellemű kiáltvány útján szerzett tudomást a vármegye népe. (1860. évi 1., 19., 32., 71. vmjkl.)
A bizottság 1860. évi jan. 28-án megalakította a központi választmányt, majd újból alakította a választókerületeket, február 21-én az árvaügyek rendezéséről és kezeléséről készített szabályokat. A 170. számú közgyűlési határozatot, mely a jan. 16-iki császári leirattal szemben foglal állást, „felsőbb helyről kiküldött kir. biztos megsemmisítette, a jegyzőkönyvből kitörölte.” Az alkotmányos élet helyreálltával Földváry Jánost felelősségre is vonták érte.
