Községi élet.
Községi élet.
A főurak és nagybirtokosok váraikban éltek; hasonlóképen rendezett házakban (domus) laktak a középbirtokosok is. A váraknak védelmi és gazdasági jelentőségök volt. Onnan védték a vár aljában levő tanyákat, községeket és sokszor a vártól messze fekvő tartozékokat. Viszont a vidék népe meg a várban lakó úrnak szolgáltatta be termesztményeit és a vidéken mívelték a földesúr birtokait, gondozták állatait. A nagybirtokosok jószágain a mezei munkások és a háztartáshoz tartozó szolgák kötelességeit meghatározták; ezt udvartartási jognak nevezhetjük. A nagybirtokosok mindennemű szolgálatot földdel fizettek meg; alattvalóiknak feltétlenül, hogy feltételesen földeket engedtek át, a melyeknek haszonvételéből azután családjukkal éltek. Az egy vidéken, ugyanazon határok között lakó földesgazdák összessége idővel községet alkotott, mit okleveleink „villa, vagy praedium” szóval jeleznek.
Heves vármegye területén szabad királyi várost nem találunk ugyan, de a vármegye községi élete virágzó volt. Mutatják ezt a régi birtokviszonyokat tárgyazó oklevelek, a pápai tizedlajstromok. Csánki összeállítása nyomán Heves vármegyében a XV. században 5500 körül volt az adó alá eső házhelyek száma, – 279 volt a helységek és tanyák, 17 a mezővárosok száma. Eger és Gyöngyös városok legrégibb viszonyairól az illető városok leirásánál emlékezünk meg bővebben.
Eger környékén több mezővárost találunk. Ilyen Pétervására, a Palócziak birtoka; 1445–46-ban említik, mint mezővárost „oppidum Petherwasara” néven. 473Közvetlen Pétervására fölött éjszakra volt „oppidum Kewesd”, ma Erdőkövesd. Egertől nyugatra feküdt Sirok, vagy Sirokalja, mely vámszedő-hely is volt hasonló nevű vár aljában. Egertől délkeletre volt Egyházas, vagy Mezőtárkány, mely részben az egri káptalan birtokát alkotta, 1423-ban nyert vásártartási jogot. Mezőtárkánytól délkeletre van Poroszló. Itt királyi sólerakó-hely volt és a város a szárazon vámot, a Tiszán pedig révpénzt szedett. Több tanya és 22 megnevezett halastó tartozott hozzá a XV. században. Poroszlótól nyugati irányban volt Heves, melynek a Nánai Kompoltiak voltak földesurai.
Gyöngyös környékén több mezőváros volt. Ilyenek az Országh és Losonczy család birtokai Tarján és Pata, – a Kompoltiak birtoka Visonta. Gyöngyöstől éjszaknyugatra Tar vámszedő és vásáros hely volt, lakóit Mátyás király 1459 és 1464-ben minden adófizetés alól fölmentette. Tartól délnyugatra feküsznek a Zagyva mentén Pásztó, Apcz, Hatvan. Pásztót 1407-ben Zsigmond királyunk Buda kiváltságaiban részesítette; Apcz országos vásárait 1482 és 1484-ben emlegetik. Hatvan vámhely volt, országos vásárai híresek, azokat még Csallóközből is látogatják.
Szolnok vidékére esnek Fegyvernek és Szászberek. Fegyvernek számára Zsigmond király 1417-ben adott országos vásártartási jogot, 1430-ban országos vásárai megszaporodtak, heti vásárai is híresek voltak. Szászberek nevét ma Szolnoktól éjszaknyugatra két puszta: Alsó és Felsőszászbereg őrzik.283)
283) Csánki i. m. I. 54–56.
A 279 helység vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy Heves vármegye legnépesebb volt a Mátra alján és a Zagyva mentén. A városok sokasága, az országos vásárok jelzik a sűrű lakosságot és a birtokviszonyok ismertetésénél itt számtalan községről, tanyáról emlékeztünk meg. Népes volt az Eger völgye is, hol a püspöki városon kívül Szarvaskő, Felnémet, Harangozó, Czegléd, Andornak (Ugarad), Nagytálya, Maklár helységekről van tudomásunk. Kevésbé volt népes a Tisza mente. Itt nagyobb helyek voltak; Abád, mely 1440-ben királyi sólerakóhely volt; ismeretes révje és szárazvámja; Bő, melyet Kenderessel együtt Mátyás Hevesből Pest vármegyébe helyezett át, de 1487-ben fele újra Hevesbe tartozik, – Szalók 1428-ban Hevesben, Derzs, Buda, Roff, Kőre, Kürü, Balla. A mezőgazdaság érdekei és a kereskedelmi útak változása idézték azt elő, hogy új községek alakulnak, régi népes községek elnéptelenednek, néha el is tünnek. Így Laksa községnek nevét csak a Laksa nevű patak őrzi Heves vármegyében.
