Örökös főispánság.
475Örökös főispánság.
Több világi főispánunk nevét nem ismerjük. Mivel a főispáni méltóság ily kiváló volt, egészen természetes dolog volt, hogy annak elnyeréséért a legelőkelőbb világi és egyházi férfiak versengtek. És ebben találja magyarázatát az a tény, hogy többen a főispánságot családjukhoz vagy hivatalukhoz kötve örökletes joggal kérték. Királyaink ebben a kérdésben a nemesség 1498:56, 57. – az 1504:3 czikkeiben kifejezett tiltakozásaival nem törődtek, hanem a vagyonos főúri családok és egyházi férfiak kérését teljesítették, mert ezek főispáni kinevezése a királyi érdekeknek is kedvezett. Igy a nemesség tiltakozása ellenére is szaporodott az örökös főispánok száma, csupán kilencz egyházi örökös főispán (episcopatui conjunctum, privilegaliter adnexum) alakult ki, melyek: Esztergom, Győr, Nyitra, Bács, Baranya, Heves-Külső-Szolnok, Tolna és Veszprém. A XVII. században meg meghaladja az örökös főispánok száma a kinevezettekét és az 1687:10. t.-cz. szerint az örökös főispánok beiktatásuk sorrendjében megelőzik a kinevezett főispánokat.
Ennek az országos küzdelemnek eredménye volt tehát, hogy királyaink a XV. század végén a hevesvármegyei főispánságot az egri püspökök kérésére örökletes joggal az egri püspökséghez kötötték, azaz az egri püspökök lettek Hevesmegye örökös főispánjai. Mikor kezdődött az egri püspökök örökös főispánsága, azt kellő adatok híján biztosan nem állapíthatjuk meg. Még Rozgonyi Péter 1430-ban, Hédervári László 1456-ban, az olasz származású veronai Rangoni Gábor 1480-ban kelt püspöki leveleinek homlokán nem olvassuk a főispáni czímet.295) Rangoni Gábornak szomorú sorsa volt. Mátyás király maga küldötte ki Olaszországba, Rómába, ott politikai megbizatásaival folyton foglalkoztatta, utóbb mégis a szentszékkel való összeütközése idején amaz okból, hogy Rangoni Gábor külföldön tartózkodik, őt távolléte idejére püspöki jövedelmeitől megfosztotta. Gorove Eger történetében Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspököt nevezi első hevesvármegyei főispánnak, mert az Mátyás király előtt nagy kegyben állott, érdemeit Bonfini, Galeotti magasztalják s Máyás maga ekként nyilatkozott róla; „Ily férfiú Magyarországon száz évben születik egyszer.”296) De ennek a főispánságáról sincs pozitív adatunk. Igy valószínűleg csak 1498-ban kapcsolták össze az egri püspökséggel az örökös főispánságot. Ekkor esztei Hyppolit herczeg lett egri püspökké. Ez az esztei Hyppolit Beatrix királynénak unokaöccse, a ferrari herczeg fia, Mátyás sógora volt. Mátyás őt erőszakos módon alig 7 éves korában, 1486-ban, az esztergomi érseki székre kinevezte. VIII. Incze pápa felháborodással fogadta Mátyás király előterjesztését, „mert a magyar egyház kormányzását gyermekre, úgyszólván csecsemőre bízni képtelen és igazolhatatlan eljárás.” Mátyás azonban elhatározásához állhatatosan ragaszkodott és a pápa nagyobb bajok kikerülése végett a kinevezést megerősítette. Hyppolit 1487-ben Magyarországba jött és a prímási széket és a vele örökös főispánságot elfoglalta. Majd később Mátyás halála után bizonyára egyházi közbenjárásra az esztergomi érsekségről lemondatták és helyette 1498-ban némi kárpótlásképen az egri püspökséget nyerte el és akkor adhatták neki kárpótlásul a hevesvármegyei örökös főispánságot is. Az 1498. országgyűlés az ilyen eljárás ellen tiltakozik, az 57. t.-czikkben kérik a királyt, hogy a megyei főispánságot ne adományozza püspököknek vagy más egyházi férfiaknak, vagy ha már odaadományozta volna, azoktól vegye vissza, kivéve a kiknek a szent királyoktól erre különös kiváltságuk van. Az országgyűlés felirata ellenére is megmaradt Hyppolit hevesvármegyei főispánnak, mert nagyon tekintélyes családból származott, királyi férfiak állottak mellette. I. Miksa császár kinevezi Olaszországba helyettesének; erre elhagyja püspöki székét, Olaszországba költözködik, és ott a milánói, capuai, ferrarai és más egyházakat kormányozza. Ekkor újra intézkedik az 1514. országgyűlés a hevesmegyei főispáni székről, de ezúttal már elismeri az egri püspökök jogát az örökös főispánsághoz. Hyppolit után az egri püspökök mindnyájan tényleg Heves vármegye főispánjai voltak.
295) Schmitth i. m. II 12, 73, 113.
296) Bonfini Dec. I. Lib. I. 6. Dec. IV. lib. VII. 652., Galeotti. De Matthiae Regis egregie, sapienter et jocose dictis et factis. Schwandtner: Script: Rer. Hung. I. 565.
