Mezőgazdaság.
Mezőgazdaság.
Ezekből azt látjuk, hogy Heves vármegyét földrajzi helyzete, kitünő földje már a legrégibb időkben a mezőgazdaságra és állattenyésztésre utalta. Számtalan község, tanya alakult itt, melyekről a birtokadományozó, az osztályos és a határjáró oklevelek tanúskodnak. A szántóföldeket „aratrum” „ekealj” szerint rendezték. Az ekealj nagyon bizonytalan mérték, alatta akkora szántóföldet értettek, melyet egy nap alatt négy igás ökörrel fel lehetett szántani. Majd egy aratrumban a holdak vagy jugerumok bizonyos számát foglalták össze. Sokszor a föld nagyságát általános szólammal fejezik ki, hogy egy nyíllövésre, szemrevételre terjed ki. Majd a „sessiók”, telkek szerinti felosztás az elfogadott. A magánbirtokok konszolidáczióját jelzik a határhelyek pontos megjelölései. Az egri püspökség birtokainak pontos leírását tünteti föl az 1261-iki alapító oklevél. Gyöngyös vidékének leírását tárgyazza az egri káptalannak 1275-iki határjárási oklevele, melyet amaz alkalomból adtak ki, hogy az egri káptalan, György fiainak: Péter, Hethiró és Sándornak birtokait megjáratta és határait megújította.304) A határok miatt sok pör folyt, a pör sorsát rendesen határesküvel döntötték el. A határeskü módját szépen feltünteti a bélháromkúti apátság egyik oklevele. A bélháromkúti apát, Konrád, 1388-ban a határjárás megejtése után egyik vitás határkőre állott, melléje állottak még tizenhatan, részben szerzetes-társai, részben világi nemesemberek. Mind a tizenhatan leoldották övüket, levetették lábbelijöket s fejük fölött földet tartva, föld és határkővel bizonyítják, hogy a kérdéses földterület a bélháromkúti apátság ősi birtoka és az igazi határ ott nyúlik el, a hol Konrád apát mutatta.305)
304) W. 156; H. O. VI. 210.
305) Arch. Közlemények VI. XI. sz.
Heves vármegyében a XV. században Csánki összeállítása szerint 225 birtokos család vagy birtokos erkölcsi testület volt. A birtokföldek közül első sorban a szántóföldek „terrae arabiles” nevezetesek. Ezekből az egri püspöknek járt „termés tizede”, a decimae frugum. A „frugum” szót nagyon általános értelemben használják. III. Béla 1190-ben a pécsi egyház tizedeire vonatkozólag e szót akként magyarázza, hogy alatta búza, rozs, árpa, zab, könköly, sőt a hüvelyes vetemények is értendők.306) A XIII. századtól kezdve a termés alatt inkább csak a búza- és árpatermést foglalták össze, mert a rozsot „nons Bladorum,” zabot „quartalia Avenae”-t, kendert „fruges Canapum” külön szokták 480felemlíteni. Hogy később a termés alatt tisztán a búza- és árpatermést értették világosan megmondja a Liber S. Joannis a XVI. században a nagyprépost jövedelménél, hogy övé több birtokban a termés negyede, de csak a búzából (triticum), mivel az árpa (hordeum) a dékánnak jár.307) Különbséget tesznek okmányaink a tavaszi és őszi vetés között. A kalászokat kévékbe kötik, ezeket keresztekbe és kepékbe (capetiae, acervus) rakták. Az egri püspöknek számadásában a termést kepékben jelzik.308) A kepetized megváltását közönségesen „kepe-pénz”-nek nevezték. A termést azután a mezőről betakarították a csűrbe; az egri püspök udvarmestere 1493-ban egy nagy épületet, köznyelven „chyr” csűrt állíttatott Egerben a gabona elhelyezésére.309) Ezután a cséplés következett, elválasztották a magot a szalmától. A birtokokról rendesen kicsépelve adták be a gabonát.
306) F. II. 255.
307) L. S. Joannis 440.
308) Bakocs–Kódex 343, 391.
309) U. o. 373.
Heves vármegye gabonatermésére következtetést vonhatunk az egri püspökség számára beszolgáltatott tizedrészeknek, dézsmáknak mennyiségéből. Bálint egri kanonok 1493-ban Heves vármegyében a püspök számára 19.608 kalongyát (capetiae) számlált össze, ennek pénzértéke ekkor 1400 és fél forint volt.310) Ősi László és Nagy Péter tizedszedők 1495-ben Heves vármegyében 21.650 kepét számláltak össze, melynek pénzértéke 1548 forint volt.311) Heves vármegye Magyarország felső vidékén egyike volt a legjobban termelő megyéknek, mert ugyancsak 1495-ben Szabolcsban 21.410, Abaújban 12.364, Zemplénben 23.192, Sárosban 7896, Borsodban 21.000, Beregben 17.702, Zarándban 3816 volt a tizedbe eső kepék száma.312)
310) u. o. 343.
311) u. o. 391.
312) u. o. 391–92.
