Az egri vár ügye foglalkoztatta az országos rendeket is. Még az 1555-i pozsonyi országgyűlésen úgy gondolkodtak a rendek, hogy Ujlaki püspök halálával legjobb az egri püspökséget betöltetlenül hagyni, legalább több jövedelem jut a várra. Most azonban a püspöki interregnum zavarain okulva, megváltoztatták nézetüket s arra kérték a királyt, hogy a püspökséget töltse be s oly egyént nevezzen ki püspöknek, a ki a püspöki székből az egri vár katonai fölügyeletét és a legfőbb katonai hatalmat is gyakorolni tudja. Verancsics Antal személyére esett a király választása, a ki diplomácziai küldetésével, a török egyezkedéseknél elért sikereivel nagy tekintélynek örvendett s katonai képességeinek is jelét adta. 1557 november 19-én nevezték őt ki egri püspöknek.
Verancsics püspök először a várőrség között teremt rendet. Megállapítja kinek-kinek tisztét, kötelességét. Ő nevez ki két várnagyot, a kik hűséget esküsznek a püspöknek és a királynak. Dobó István tanácsát kérte ki, új emberekkel vétette magát körül, első egri várnagyul az 1552-i ostromban kitünt Zoltay Istvánt (1558 április 1. – 1562 június 10) nevezte ki s neki tisztán katonai hatásköre volt, ő volt a vár parancsnoka. Alárendeltje volt várnagytársa, Jakusith Ferencz. Szarvaskőbe királyi jóváhagyással Gadóczy Gábort küldötte várnagynak. A várőrség létszámát 200 lovas és 150 gyalogosban állapította meg, utóbb 400 lovas és 350 gyalogosra emelte. Azután szétválasztotta a katonai hatáskört a jószágkezeléstől, elkülönítette a várnagyságtól a gondnoki (provizor) tisztet, Zeleméry László lett a püspöki javak kezelője. A jószágok kezelésére és a jövedelem hováfordítására ügyelt a királyi ellenőr. A várőrség részére Lauser János bécsi kereskedőtől mintegy 1000 forint értékben fegyvereket vásárolt; az egri várba belőtt és Dobótól összeszedetett golyókról részletes jelentést tett Miksa főherczegnek, hogy az 5747 drb. golyót használják föl új ágyúk öntésére.
Mindez intézkedések egyelőre a várban rendet teremtettek ugyan, de Heves vármegye területének védelmére elégtelenek voltak. A nagy haderő, a melyet a török a magyarországi vilajettek védelmére tartott, foglalkozást keresett, a küzdelemre el volt látva mindennel, rablótámadásokban, betörésekben keresett szórakozást. Egyre terjesztgették a szultán területét. A király csak úgy vehette volna elejét a bajnak, ha követte volna a török példáját s megfelelő számú, rendesen fizetett őrséget tartott volna a végeken. Ez azonban nem történt meg. Így Heves vármegye tiszántúli része is török hűbéresek kezébe került, s így mind szorosabbra fűződött Eger körül a törökök támadó gyűrűje. Török kézben vannak már Hatvan, Buják, Salgó, Fülek, Szécsény várai, – Ferdinánd hatalma alatt állottak Eger és Szarvaskő.
Verancsicsot diplomácziai küldetései sokszor távol tartották egri székhelyétől, ez alatt a várőrség között viszályok dúltak és a török egyre garázdálkodott. 509Az áldatlan állapotokról értesülve, Verancsics 1559-ben Bécsben feltárja az egri vár helyzetét és Heves vármegye állapotát. Aggodalmaskodik, hogyha a töröknek sikerül Heves, Jászberény, Csege és Csáth városokban palánkokat szervezni, úgy Eger helyzete tarthatatlan lesz. Kevesli a várőrséget, mert a 400 lovas és 350 gyalogosból 100 gyalogos állandóan a városban, a város négy kapujánál teljesít szolgálatot. Pénz nincs, a katonaság díját nem tudja fizetni. A várőrség vezetői között és közötte ellentétek merültek föl a török foglyok megváltási összege miatt. E miatt az elégedetlenkedő vezéreket, Zeleméry provizort és Jakusith másodvárnagyot állásuktól felmentette. Egész Heves vármegye török hódoltsági terület lett, – a vármegye, Eger kivételével, két hatóság, magyar és török őr alatt állott. Az adó felét a jobbágyok török részre, felét magyar részre fizették, mert ezek „úgy a szultánnak, mint a magyar királynak közös jobbágyai.” A két tűz közé szorult jobbágyokat egyaránt zaklatták mindkét részről.