Összeütközések.
Összeütközések.
Az adózáson kívül baj volt a hódoltsági területen a közbiztonság hiánya. Gyakoriak voltak a végbeli katonák összeütközései. Gyöngyösön a fülek és szécsényi végvárak fel-alájáró vitézei többször összeütköztek a törökökkel, minek csak Gyöngyös városa látta kárát. Gyöngyös város bírái és polgárai ezért súlyos panaszokkal mentek 1620-ban Bethlen Gáborhoz, hogy a végbeli vitézek minden ok nélkül is rablások miatt gyakran megfordulnak itt és törökök is érkeznek ide, együtt isznak, mulatnak, végtére összevesznek úntalan és háborognak egymással és a törökök bántódásáért ők sarczoltatnak.” A törökök fiatal asszonyokat, lányokat és fiúkat raboltak el a községekből, bár a gyermektized, mint intézmény, ismeretlen volt a tulajdonképeni Magyarországban. „Csak az egri Sidó Memhet pasának idejében – írják a nógrádiak, – a Mátra körül való tartományból negyven gyermeknél többet loptak el az egriek, hatvaniak és budaiak, kik közül a keserves atyák csak egyet is soha ki nem szerezhettek, mert szintén úgy gyűjték, mint a ménest és a portára vivén, azzal keresnek maguknak kedvet.”40)
40) Magy. Tört. Tár VII. 27.
Jó jövedelmi forrást nyujtottak a török időkben a török fogságba jutott magyar rabok. A török végvárak katonasága és őrsége kiszemelte áldozatait valamely nem hódolt terület lakói közül s ezeket, hacsak lehetett, hatalmába ejtette. A török példát követvén, a magyar végvárak katonái meg a törököket iparkodtak cselvetéssel vagy erőszakkal fogságba ejteni. Magyar részről a kóborló hajdúk, török részről a végeken barangoló martalóczok voltak a vagyon és szabadság, a közbiztonság rémei. Annyira elharapódzott ez a szokás, hogy Verancsics egri püspök idejében már mind a török, mind a magyar rész a rabok fogdosását és árusítását jogos jövedelmi forrásnak tekintette. Az egri piaczon élénk rabvásár volt Simpliczissimus elbeszélése szerint.42)
42) Tört. Tár 1881, 702. – Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus 1683-i kiadás.
A Nemzeti Múzeum levéltárában 1630-ik évből való török deftert őriznek, mely az útközben fogságba jutott egri janicsárok deftere. Ez mintegy 61 bölükbasit sorol föl a kifizetett váltságdíjak összegével, a váltságdíj rang szerint nagyon változatos, 356 gurustól 200 ezer akcséig emelkedik.43) Külön soroltatnak fel a hevesi palánkból, a szarvaskői, siroki és cserép-i vár őrségéből foglyul 521esett katonák. A szolnoki szandzsákban okozott károk deftere is ismeretes előttünk, valószínűleg a Bethlen Gábor halálát követő két-három évből. Ezeket is nagyobbrészt a füleki és szécsényi végvárak katonái fenyegették.44)
43) Nemzeti múzeumi levéltár 1630 évről.
44) Szederkényi i. m. III. 220–221.
Viszont sok magyar rab is kesergett a török várak börtönében, hova sokan kezességre kihozott, de megszökött rabok helyébe kerültek. „Az egri siralmas tömlöczben kesergő szegény rabok” panaszosan írják Koháry István füleki kapitánynak 1658-ban, hogy a megszökött Balogh Mártonért kezességet vállaltak s miatta rabságba estek. „Négy holt meg immár közülünk, kettő törökké lett, hatot pedig a hamis hitű Balogh Márton miatt Törökországba hurczoltak.”
1661-ben több szegény török rab azt írja Kohárynak az egri tömlöczből „hogyha elő nem teremtik a 3000 tallért, lábukat megnyúzzák, szalmával kitömve fogják őket Szendrőbe vitetni.”45) Az egri várban 1687-ben a vár visszafoglalása idején 300 rab sínylődött, köztük a gyöngyösi bíró és Lázár Norbert, gyöngyösi ferenczrendi szerzetes.46) Az egri magyar rabok helyzetöket is elpanaszolják Koháry füleki kapitánynak 1677-ben. „A tömlöcznek likait mód nélkül kicsinyre csinálták, rettenetes meleg levén, a mikor reggel kibocsátanak belőle, közel se hagynak egy óráig szellőzni, hanem mindjárt más tömlöczbeliekkel összeszorítanak, – az tömlöcztartók vernek, ütnek, az városba nem bocsátanak, meg van tiltva, hogy se várba, se ráczok közé ne mennénk, mert ha valakit rajta érnek, még a vízhordókat is megpálczáztatja a főporkoláb.”
45) Az eredeti levelek a Nemzeti Múzeum levéltárában. Onnan kiírta Szerderkényi i. m.
46) Orsz. Ltára.
A rabkérdéssel függ össze a vármegyében a kolduló rabok segélyezése és a rabszállítás terhe. Ezért azután Heves vármegye, Nógrád vármegyével egyetértve, 1564-ben „a török s magyar rabok hordozására szolgáló stationális Marschrutát” állapított meg, melyben szabályozta az Eger-Fülek és Eger-Szécsény között való fel- és aláfuvaroztatást. Majd az 1655:22. t.-czikk a szegény népet úgy a török, mint a keresztény rabok kényszerfuvaroztatása alól fölmenti s a török is hasonló czímeres levelet adott ki 1661-ben. „Senki akármi szín s kigondolt módok alatt se magyar, se török rabot ezután ne hordozzon, szekeret, lovat alá ne adjon, akár vasas, akár vasatlan rab legyen.”…„Se egyebet ne adjon neki mód nélkül, hanem az szokás szerinti ételt, a mire méltók.”
