A bécsi béke.
A bécsi béke.
Bocskay 1606 jún. 25-én kötött bécsi békében akként egyezkedett ki Rudolffal, hogy az egri püspöki tizedből a tiszántúli illeték az övé, a tiszáninneni pedig Rudolfé. De azért, mint láttuk, 1606-ban még Heves vármegyében Bocskay javára szedték be a tizedet. Bocskay 1606. decz. 24-én Kassán meghalt és ezzel Heves-Szolnok vármegyék életében nagy változás állott be, a részek tényleg vissza kerültek Rudolf uralma alá. A megyét a német katonák sanyargatták, Gyöngyös város lakói az ellen védelemért folyamodtak. Erre érkezett válaszul 1607. május 7-én Kollonits Szigfrid dunáninneni generális védelmet biztosító levele Gyöngyös város részére, melyben meghagyja „minden kapitányoknak, hadnagyoknak, zászlótartóknak, tizedeseknek, hogy ennek utána senki Gyöngyös városára ne szálljon, semmiben kárt ne tegyen.”67) A tizedet Rudolf kincstára javára szedik a megyében. Thurzó nádor 1610-ben külön intézkedik a gyöngyösi tizedelésről. „Jönnek gyöngyösi polgárok panaszszal, hogy sok éven át a törököktől is nyomatva, eddig nem gyakorlott módon, az eddig mértéken és kötelezettségen túl kényszeríttetnek.” Meghagyja ezért a deczimátoroknak, hogy Gyöngyös polgárait jogtalanul ne zaklassák, oda 2–3-nál több tizedszedésre ne menjen és a szokottnál többet ne kívánjanak tőlük.68)
67) Gyöngyös város levéltára.
68) u. o.
Az egri püspöki és káptalani birtokokat az 1609:10. t.-czikk szerint ismét kincstári kezelésbe veszik és azok jövedelmeit a török kézen levő Eger helyett Ónod, majd Szendrő végvár szükségleteinek fedezésére utalják. De ekkor kitűnt, hogy részben Bocskay, részben a magyar királyok és a nádor adományaiból a püspöki és káptalani birtokok nagy része magánosok kezébe került. Azért az 1613. 2. 3. t.-czikkekben II. Mátyás király elrendelte a püspöki és káptalani 528javak restitúczióját, hogy a kinél ily birtokok vannak, azok minden halogatás nélkül bocsássák azokat vissza jogos birtokosának.
