Az egri vár átadása.
Az egri vár átadása.
Egerben a hős Rusztem pasa minden reménye meghiusult. Eszéken a törökök elvesztették a csatát, fölmentő serege hiába várt. Állítólag végső elszántságában a várat levegőbe akarta röpíteni,102) majd deczember 7-én tehetetlenségében, az élelmi szerek fogytával Dóriával megegyezett a vár feladásában. A király a megadás feltételeit, – hogy a várban levők teljes fegyverzettel, ingó vagyonukkal katonai fedezet mellett Tokajon át Nagyváradra mehetnek, a kik pedig vissza akarnak maradni, azok ingó és ingatlan javaikban meghagyatnak, – megerősítette és így 1687 deczember 17-én megtörtént a vár átadása, a török sereg elhagyta Eger várát. A vár hadiszereit leltározták. A nagyterjedelmű, 9 ívnyi leltár szerint a régi magyar ágyúk jó részét a vár felszerelésében épen találták.103) Mintegy 600 török visszamaradt s ezek utóbb a keresztény hitre térve, a magyar elembe beolvadtak. Miként Dobó vitézei az 1552-i diadal után, „Te Deumot” mondottak, úgy a vár visszaszerzésekor az ostromló katonák tábora szintén hálaimát rebegett egy e czélra átalakított török moscheában.104) Nagy siralmas helyzetben volt az egész vármegye; népessége leapadt, anyagi helyzete a 80-as években a legmélyebbre sülyedt. Az 1686-i portális összeírás szerint már csak 97 portát számoltak. Az első járásban 22 3/4 porta volt, de valójában mivel a helységeket felgyújtották és elpusztították, csak 8-at lehetett számítani, Gyöngyösön 6-ot és Patán kettőt. A második járásban 26 1/4, a harmadikban 20 porta volt, de a megjegyzés szerint az egész vidék elpusztult, úgy hogy itt tulajdonképen egy portát sem lehet számítani. A negyedik, külsőszolnoki részen 28 porta volt, mit az összeírás 539megjegyzés nélkül említ föl.105) A végpusztulás idejében következett be tehát Heves vármegye felmentése.
102) Balássy: Az egri vár feladásának ellenpontjai. Értek. a Tört. tudományok köréből IV: 27–28.
103) Ismertetés. Századok 1872. 337. 1.
104) Historia domus Agriensis Societ. Jesu ab anno 1668. Kézirat az egri érseki ltárban.
105) Szederkényi i. m. III. Oktár 458–460.
