Bujdosók mozgalma.
Bujdosók mozgalma.
Heves-Külső-Szolnok vármegyék a halasztás módszeréhez folyamodtak, az új adók kihirdetését egyik ülésről a másikra halasztották, mert az új adókban „igen nagy és a nemesi szabadságban járó dolog comprehendáltatik.” A vármegye azonban a török torkában az államhatalom bosszújától félve ellenállani nem mert, óvatosan távol tartotta magát 1672-ben a „bujdosók” felkelésétől s a folyton tartó kurucz-labancz mozgalmaktól. A bujdosók 1672 szeptember 5327-iki szerencsi felhívására a Füleken székelő vármegyék választ nem adnak, sőt a pozsonyi kamara intésére kijelentik, „hogy ha a vármegye területén a lázadókhoz, rebellisekhez szítók lennének, vagy ilyenek találtatnának, a magisztrátus elébe kísérendők lesznek.” A kettős vármegye eleinte Spankau generális és a szepesi kamara engedelmével pénzben szolgáltatta be a követelt adóösszeg felét 140 portája után, de hogy a nemesség privilégiumát elvben megmentsék, az adókivetésben a régi szokást követték s az új adókat a felemelt nemesi „taksákból” állították elő. Igy 1671-ben egy porta fél adója 51 forint volt pénzben. Az 1672-iki részleges felkelés fejében Koháry István füleki végvár főkapitányának kezébe 200 forintot, 100 kiló búzát 100 forintban szolgáltattak be, a mit ez 1673 január 20-án kelt nyugtájában recognoscált. A bújdosók ellen küldött horvát lovas és gyalogos katonaság élelmezésére a vármegye 500 ki búzát, 600 kiló zabot, 50 vágó marhát küldött. Sör és bor helyett 300 forintot fizettek úgy, hogy ezek az évi élelmezési kiadásokba majd betudassanak.
