II. Rákóczy György.
530II. Rákóczy György.
Magyarország békés időszakát 1657-ben II. Rákóczy György erdélyi fejedelem szerencsétlen lengyel politikája bontotta meg. II. Rákóczy György a lengyel korona után törekedett, de hadjárata szerencsétlenül végződött, magára zúdította a török haragját, majd végeredményképen előidézte az 1663–64-iki török-magyar háborút. A két sereg készülődése, tömörítése már 1657-ben megkezdődött. 1657-ben Heves- és Külső-Szolnok vármegyéknek kellett szállítania az élelmet Beszterczére a táborozó hadak részére. Három járásra portánként 94 kenyeret, négy véka lisztet, 16 véka árpát, a negyedik gyöngyösi járásra 80 vágó marhát vetett ki. Ennyi vágó marhát nem tudtak a gyöngyösvidéki járásból beszolgáltatni, tehát a hiányt más vidékről vásárolta össze a szolgabíró és a vágómarhákat Beszterczére hajtatta. A szállítás költséges volt s arra még a hatvani bég engedélyét is meg kellett szerezni ajándékokkal. Ugyanakkor a vármegye részleges felkelését 300 frtban váltották meg. Heves vármegye népén 1658-ban egy hónapon át élt az átvonuló török sereg és megyei hatóság nélkül közvetetlenül szedte be élelmi szükségletét. Ez évben a királyi hadak részére is kértek a vármegyétől élelmiszereket. A vármegye 1658-iki májusi közgyűlésén teljesítette a kérelmet, bár nehezére esett. „Ámbár a megye különféle sanyarúsággal és terhekkel bővelkedik, többek között a török tábor egy hónapon át élte a népet és a végromlás küszöbére juttatta, mégis a hazaszeretet által vezéreltetve három járásból portánkint 3 kiló lisztet, 1 kiló abraknak valót, a negyedik járásból 40 vágó marhát rendel Szendrőbe szállíttatni, mikoron ez szükséges lesz. Ezen felül a negyedik járásból 13 akó bort ajánl föl.”
A vármegyét részleges felkelésre is felszólították, mert „Magyarországnak a tiszántúli részeiben tűz támadt és tovább is terjedhet.” A vármegye a részleges felkelést rendesen pénzen váltotta meg, mert a személyes felkelés a török haragját s a vármegye pusztulását vonta volna maga után, hiszen „a megye a török torkában” van. Azonkívül a megye birtokos nemesség közül sokan máshol tartózkodtak és más megyék bandériumában katonáskodtak. Ez évben azonban a sanyarú időkben a felkelést pénzen sem tudják megváltani. „A vármegye a haza védelmére mindig kész volt az áldozatokra, – írják a rendek az 1658-iki feljegyzésükben, – de minthogy a megye a török torkában vagyon, a particularis insurrectio helyett pénz imponáltatott a vármegyére; de most, hogy csak pénzt is presentálhasson a vármegye, arra mód nincsen, mert a török tábor opprimálta, a tatár nagyobbrészét elrabolta s a mi megmaradt szegénység, legnagyobb részben futó félben vagyon.”
Heves-Külső-Szolnok vármegye 1660 június 30-án a Souchez fővezérlete alatt álló királyi hadnak a rakamazi táborba szállított 15 vágó marhát, 100 juhot, 32 itcze vajat. A nádor a kettős vármegyét sürgeti, hogy Kálló és Szatmár várak erősítésére és élelmezésére 35 vágó marhát, 100 juhot, 100 pint vajat, 1000 köböl búzát küldjenek. Kettős vármegye a parancsnak csak részben tett eleget. 15 vágó marhát, 50 juhot, 50 pint vajat adtak, de „grátis.” Az 1000 köböl búzát kiszolgáltatják és megígérik akkor, ha a nádor embereivel ennek az árát elküldi. Tokaj, Kálló, Szatmár erősítésére 100 frtot utaltak ki. a vármegye a személyes felkelést pénzen váltotta meg, a kiállítandó 150 lovas fejében 1500 frt váltóösszeget adott.
1661 és 1662-ben a nádor „Isten szent vére hullására kéri a vármegyéket, hogy az „élés az includált limitatiok szerint szolgáltassák ki mindenkoron a német táboroknak. Hiszen ő felsége a nemes országgal együtt hazánk ótalmára rendelte a német militiát, a katonaság ő felsége pénzén fog élni, de míg ez megleszen, praestáljanak a német militiának szénát, zabot, kenyeret, sört s adakozó kezüket nyissák meg ő felsége tekintetére.” A kettős vármegye 1661 áprilisban az ónodi és csetneki várak katonaságának 232 köböl zabot, 12 hordó sört, 40 forint árú szénát, – ismét 200 köböl zabot, 45 vágó marhát szolgáltatott be. – 1662-ben a kassai tanácskozás német vitézeinek sustentiójára Heves-Külső-Szolnok vármegyék portájára 18 pozsonyi mérő búzát imponált. Ekkor kijelentik a vármegyei rendek a felsőmagyarországi főgenerálisnak, hogy ha még valami impositiot akarnak tenni erre a nyomorult vármegyére, azt „totis viribus objiciálják.” A hazánkba bejövő németeknek comeatusa felől vagyon országos végzés. A nyomorult vármegye képtelen a folyton emelkedő élelmezés előállítására.
