Nikolsburgi béke.
Nikolsburgi béke.
Az 1621-ik év végén egész Magyarország mind erősebben követeli a békét, Bethlen ekkor látta, hogy a török segítség elmarad, az ausztriai ház ellenségei pénzzel nem támogatják és katonái esedezve kérik a szent békesség megszerzésére.73) Azért lebocsátotta kardját s megkötötte a nikolsburgi békét, elkészitik az okiratot, melyet 1622 január 6-án Bethlen, január 7-én Ferdinánd erősítettek meg. E béke értelmében Bethlen uralma a Tiszáig terjed, csak hét felvidéki megye tartozott hozzá, így Heves vármegye tiszáninneni része kisiklott kezei közül. Tudjuk, hogy a nikolsburgi békének nem volt tartós hatása, Bethlen még kétszer kitűzte a felkelés zászlaját. Heves vármegye 1623 és 1626-ban újra Bethlennek hódolt. Bizonyságok erre Bethlen Gábor ama védelmi levelei, melyeket 1623 szept. 25-én adott ki Rimaszombatban és 1625 szeptemberben Palánk várában a gyöngyösiek részére „hogy Gyöngyösre zászlóstól, seregestől senki ne menjen, a papokat religiójukban ne háborgassa, ott károkat ne okozzon.”74)
73) Tört. Tár 1879, 210. Századok 1868. 233. Török-magyar Okt. I. 335.
74) Gyöngyös város levéltára.
