Tiszántúli rész.
Tiszántúli rész.
A tokaji megállapodásból kitűnik, hogy Heves vármegye tiszáninneni része több izben, tiszántúli része és Külső-Szolnok vármegye pedig állandóan Bethlen 529birtokában voltak. A tiszántúli részek eme bérleti viszonya – úgy látszik – Bethlen Gábor halála után is megmaradt mindaddig, míg II. Ferdinánd uralkodott, míg a bécsi udvar és az erdélyi fejedelemség között a békés viszony fennállott. Erre a feltevésre enged következtetni az a körülmény, hogy az 1625. soproni országgyűlésre, azután az 1630, 1634. országgyűlésre Heves vármegye követeinek megbízó leveleit tisztán Heves vármegye nevében állították ki, míg az erdélyi fejedelemség bérletében levő Külső-Szolnok vármegyét a követi megbízatások nem is említik. De már 1637-ben I. Rákóczy György fejedelemmel a jó viszony felbomlott, akkor a tiszántúli részek visszakerültek a magyar királyhoz és ennek megfelelően az 1637. országgyűlésre kiadott követi megbízó levelet, Heves és Külső-Szolnok szorosan egyesített vármegyék nemessége nevében állították ki.77)
77) Hevesm. levéltára.
