Török háboru 1663/64. Wesselényi-féle szövetkezés.
Török háboru 1663/64. Wesselényi-féle szövetkezés.
1663 elején kitört a török háború. Mivel a török egy corpusban a Dunántúl tartotta sátorát, a felsőmagyarországi német hadakat is a Dunántúl gyűjtötték 531össze egy corpusban a „militaris regula” szerint. Hogy a felvidék oltalom nélkül ne maradjon, a felvidék személyes felkelést rendeltek el, Heves-Külső-Szolnok vármegyék a felkelést pénzen váltották meg, másfélszáz forintot adtak Bakos Gábor felkelő kapitánynak, ki a pénz átvételét 1663 szeptember 29-én nyugtázta s azon katonákat fogadott. Heves vármegye területére nem csaptak át a háború hullámai, de mikor a nógrádi várak bukásával Fülek, a vármegyei hatóságok székhelye veszedelemben forgott, akkor a vármegyei jegyzőkönyveket és a megyei levéltárt biztosabb helyre, Murány várába szállították át. Fekete Lászlónak 1664 január 17-én megtartott gyűlésen az átszállítás költsége fejében 10 forintot utaltak ki. Az 1664-iki márczius 4-én a vármegye székhelyét Fülekre visszahelyezték. A személyes felkelés kihirdetésével foglalkoztak még a vármegyei gyűlésen, mikor híre jött a hirtelen megkötött, lealázó vasvári békének. A vármegyére nehezedik a Heves vármegyén átvonuló királyi és török seregek élelmezése is. A termény szolgáltatások nagysága, a zsaroló német hadak gyűlölete országos volt. E bajok az ország főurait Wesselényi nádor vezetése alatt szövetkezésbe vonták. A Wesselényi-féle szövetkezés vérbe fojtása után pedig I. Lipót teljesen az abszolutizmus terére lépett. A kir. kamarák önkényesen vetették ki a várbeli katonák élelmezésének terhét, a közmunkákat nagyobbították, új fogyasztási adókat hoztak be az országba.
E szomorú időszakban Heves sorsát a vármegyei jegyzőkönyvek részletességgel tárják elénk. A vasvári békekötés után a felkelők táborai szétoszlottak s az országban szertekóborolva raboltak. „A szegény nép a békekötés óta úgy a török, mint a mi katonáink által a zsarolások minden nemével üldöztetik, életében is nagyrészben teljesen veszélyeztetve van”, – panaszolják Heves vármegye rendei 1664 deczember 10-iki gyűlésükön. Több helyen, mint Zemplén vármegyében, annyira mennek elkeseredésükben, hogy már-már az egri törökkel akartak paktálni, hogy egyesült erővel űzzék ki a német katonaságot, különösen Ónod végvárából.81) Az országos elégedetlenségben Wesselényi nádor hívta össze 1665 november 9-ére Kassára a 13 vármegye követeit tanácskozásra. Heves vármegye követei itt is „a hihetetlen nyomorúságot és jogtalanságot szenvedő nép” siralmas sorsát adták elő, melyet a törvényt, jogot, igazságot tipró katonai vezérlet okozott. Heves vármegye követei útján tehát állandóan részt vett a felvidéki vármegyék tanácskozásain, de attól a felkeléstől, melyet 1670-ben I. Rákóczy Ferencz Zemplénben megindított, távol maradt. Tanúsága ennek az a felirat, melyet ez alkalomból a megyei közgyűléstől ő felségéhez felterjesztettek. „Nem kevésbé zavarólag hatott reánk, kik mindig Felséged jóakaratába helyeztük reményünket, a zavargó felkelés, melyben részünk nincs. Habár mind megyénk, mind a felsőmagyarországi vármegyék gyűlésein a török miatt sok aggodalmunknak adtunk kifejezést, Felséged iránti tiszteletről sem mi, sem követünk nem feledkeztek meg. Hű alattvalói voltunk Felségednek és maradunk jövőre is, mint ennek Felséged füleki várában magyar és német katonaságával együtt itt lakó nemesség legújabban is bizonyságát adta. Mély alázattal esedezünk tehát Felséged színe előtt, hogy bennünket hűséges alattvalóinak ismerve és fogadva, úgy a török kegyetlen dühöngései, mint az idegen katonaság visszaélései ellen megvédeni kegyeskedjék.”
81) Notitia Hist. Zempl. 200–201.
