A főispánok.

Teljes szövegű keresés

A főispánok.
A nemesi vármegye élén a vármegye ispán, vagy főispán állott. Ő volt a vármegyében a királyi hatalom képviselője, a XVI. században még inkább csak reprezentálásra hivatott méltóság, a XVII. században már „magyar közjogi méltóság”. Heves vármegye főispánjai örökös joggal Eger püspökei voltak. I. Ferdinánd 1541-ben kelt egyik leiratát Frangepán Ferenczhez, egri püspöki állásánál fogva Heves vármegye főispánjához intézte.1) Eger vár elestéig Esztei Hyppolit (1498–1520), Szalkán László (1522–24), Várday Pál (1524–1526), Szalaházy Tamás (1527–1537), Frangepán Ferencz (1539–1543), Oláh Miklós (1548–1553), Ujlaky Ferencz (1554–1555), Verancsics Antal (1558–1569), Radéczy István (1569–1586), Cserődy János (1586–1597) voltak Eger püspökei. E püspökök egy része azonban meg sem láthatta székhelyét, mert Egertől távol tartózkodtak és országos teendőik miatt a főispánságot másodrendű méltóságnak tekintették.
1) Szederkényi i. m. II. 316.
A szűk pénzügyi viszonyok között királyaink az egri püspökség javait és jövedelmeit kétharmad részben az egri vár védelmére és fenntartására fordították, a püspököknek csak a jövedelem egyharmada jutott. A vármegyétől távollevő püspökök egyházi jurisdictióját püspöki vicariusok, – világi jurisdictióját, azaz főispáni hatáskörét pedig az egri várnagyok gyakorolták.
Eger elestével a várnagyi intézmény megszünt és a főispáni jogkör természetszerűleg visszaszállott az egri püspökökre. Jó ideig az egri püspökök tényleges főispáni működéséről semmit sem tudunk. Szuhay István (1598–1607), Erdődy János gróf (1610–1624), Pyber János (1625–1633), egri püspökök alatt valósággal vákált a főispáni szék; Lósy Imre (1633–1637), Lippay György (1637–1642) az egri püspökségből hamarosan az esztergomi érsekségre kerültek. Jakucsich György (1642–1647) főispáni működéséről sincs adatunk, de Kisdy Benedek 540(1648–1660) idejéből kezdve ismerjük már a vármegyei jegyzőkönyvek alapján a főispán tisztét és főispáni tisztének tényleges gyakorlását. Kisdy Benedek után Pálffy Tamás (1660–1669), Szegedy Ferencz (1669–1675), Bársony György (1675–1678), Pálffy Ferdinánd (1678–1681), Korompay Péter (1681–1687) voltak Eger püspökei s Heves vármegye főispánjai.
Heves vármegye főispánjához sem volt elegendő a püspöki kinevezés. Az egri püspökök valószínűleg országos szokás szerint eleinte a király kezébe, azután a kir. biztos kezébe tették le az esküt, az 1559:52. t.-czikk szerint pedig a vármegye közgyűlésén „in facie comitatus.” A főispán a vármegyei közgyűlésen esküjét felolvasta, így az 1679 márczius 2. jegyzőkönyv felemlíti, hogy „ő nagysága flexis genibus solemniter maga nyelvével deponálta a jurementumot.”
Heves vármegye főispánjai Jászón és Kassán tartózkodtak, ott kereste fel őket a vármegye tisztelő és hódoló irataival és ők a vármegye tényleges adminisztrácziójába bele nem folytak, ritka esemény volt, ha a püspök-főispán a török hódoltság korában megjelent vármegyéje székhelyén, Füleken. Ilyenkor a vármegye vendége volt, mely a főispán fogadtatásáról, megvendégeléséről, „ellátásáról” gondoskodott. Az 1661 július 1-i vármegyei gyűlés a főispán fogadtatására a gyöngyösi járásból 10 akó bort, a többi járásból 2 vágó marhát, 20 juhot, 50 csirkét, 50 tyúkot, 12 ludat, 24 kappant, 16 itcze vajat, 6 itcze mézet rendelt. Mindig rajta volt a vármegye, hogy a főispán „ő nagyságát decenter és becsületesen fogadják…”3) Az alispán és a szolgabírák számadásában külön szerepel e czím: „a főispán ellátására.”
3) Vármegyei jegyzőkönyv 1663. febr. 10.
A főispán legfontosabb joga az alispánságra való jelölés volt, azért installáczióján kívül legtöbbször tisztújító széken jelent meg. A régi vármegyei szervezetben a főispán az alispánt kinevezte, helyettesévé tette. A vármegye rendei a főispán e jogát korlátozni törekedtek, azt kívánták, hogy az alispán vármegyebeli ember legyen és hivatalba lépésekor esküt tegyen.4) Majd az 1548:70. t.-czikk függetleníti teljesen az alispánt a főispántól, mikor kimondják, hogy az alispánt a főispán és a vármegye együtt válasszák, a főispánnak ez állásra pusztán kandidáló joga van. Az egri püspökök gyakorolták eme kijelölési jogot. Verancsics püspök-főispán 1564 június 28-án Heves vármegye közönségéhez tiltakozó levelet intézett, hogy Szentgyörgyit tudtán kívül választották meg az alispánságra.5) Az alispán kijelölés miatt a püspök-főispán és a vármegyei közgyűlés között az idők folyamán sokszoros surlódás volt. Az összeütközéseket rendszeresen a vallás ügye idézte elő, a püspök katholikus vallásút akart Heves vármegye alispánjául, míg a rendek a protestáns vallás paritását akarták elismertetni s négyes kandidácziót követeltek. Tettek ez irányban a püspökök többször igéreteket, de végleges megoldás nem jött létre, a jelöltek száma a különböző években ingadozott 2–6 között.
4) 1486:60, 1492:80.
5) Verancsics művei XII.77–78.
Heves vármegye főispánja amaz időtől, hogy az országgyűlés Külső-Szolnok adminisztráczióját Heves vármegyére ruházta, egyúttal Külső-Szolnok főispánja is volt. A török háborúk idézték elő azt a szokást, hogy Heves vármegye főispánját megbízták többször a szomszédos Borsod vármegye főispánságával is. Balassa Zsigmond borsodi főispán halála után külön borsodi főispán nincs, Dobó István, majd Oláh, Ujlaky, Verancsics püspökök, azután az egri várnagyok végzik Borsodban az ellenőrzési tisztet. A hadi műveletek és a kormányzat egyöntetűsége végett volt Heves vármegye főispánja egyszersmind Pilis és Solt főispánja, mely vármegyéknek régente az 149210. t.-czikk szerint nem volt szükségök külön főispánra, királyi helyettesre, mert a budai kir. lakáshoz úgyis közel feküdtek. Volt idő, hogy a hevesvármegyei főispán hatóságát a jász-kún területekre is kiterjesztette.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages