A közgyűlés.
A közgyűlés.
A vármegye székhelyén tartották a vármegyei közgyűléseket. Arra törekedtek, hogy a közgyűléseken a nemesség minél nagyobb számmal jelenjék meg. A mágnások s a kisebb nemesség is akadályoztatások esetén megbizottakat küldhettek magok helyett, de ennek megszorítására az 1667 május 23-i gyűlés szabályként kimondotta, hogy a nem birtokos nemes és egyházi lelkész szavazatát a közgyűlésen megbizott útján nem gyakorolhatja. A válságos időkben nehéz volt a közgyűlésen való megjelenés, azért Tassy alispán 1679 augusztus 31-i gyűlésen a tisztújítás befejeztével panaszkodik, hogy a közgyűléseken az ügyeket – úgy szólván – csak a tisztviselők intézik, mert a vármegye nemessége azokon nem vesz részt. Kimondták, hogy a szolgabírák a gyűlések napját a járásokban kellőleg hirdessék ki és a ki távolmaradását a közgyűlésből nem tudja kimenteni, az pénzbírsággal sújtandó.
Kétségtelen dolog, hogy a XVI. századtól kezdve a nemzeti életnek igaz ereje, az alkotmány hű védője a vármegye volt. A vármegyei gyűlések különféle elnevezései mutatják a vármegyék feladatát, működési körét. Van „congregatio particularis,” „congregatio generalis,” „sedes rectificatoria vagy defalcatoria.” Gyűléseket a XVII. századi nemesi vármegyében az alispán hívatott egybe akkor, a mikor a szükség kívánta (1647:109, 1649:21, 1687:25). Az adón, a „dikán” s a nemesi insurrectión kívül sok szó esik a vármegyék tanácskozásain a török veszedelemről, rablók garázdálkodásairól, alkotmányos sérelmekről. A jogszolgáltatási, hadi gazdasági teendőkön kívül a vármegyék részt vesznek követeik útján az országos törvénykezésben, saját belügyeikben pedig önrendelkezési, szabályalkotási joguk van.
