A vármegye pecsétje.
A vármegye pecsétje.
Az alispán és négy szolgabíró a nemesi vármegye kezdetén csak magánokiratokat állítottak ki. Ha azoknak egyetemleges érvényt akartak szerezni, akkor „hiteles helyek”-nek közreműködésére volt szükségök. Eleinte az alispánok és a szolgabíráknak csak magánpecsétjök volt. Egész természetes volt a megyei közönségnek ama küzdelme, hogy hatósági iratait közhitelűvé iparkodott tenni, vagyis minden megye a vármegye czímerével ellátott. közhitelű, egységes pecsétért küzdött. Igy lehettek csakis a vármegyék igazi hatóságokká, az a vármegyei pecsét a vármegyei önkormányzat látható jelvénye, ennek a pecsétje átvétele, átadása volt a legfontosabb mozzanata az új alispán beiktatásának. Az 1550:62. t.-czikk rendelte el, hogy a megyék saját hivatalos pecsétet készíttessenek. Heves vármegye legrégibb pecsétje 1553-évből való, ez mezőben álló gólyát ábrázol szájában kígyóval. A gólya háta megett a mezőből kiemelkedő szőlőfürt látható. Körirata: Sigillum comitatus Heves. 1553. – A pecsét rajza a vármegye természetviszonyait jelzi, a termékeny sík szántóföldeket, a nagy kiterjedésű hegyi szőlőmívelést s a tiszamenti mocsaras, áradásos részeket. Később Külső-Szolnok vármegyével való egyesüléskor a pecsétet megváltoztatták. A megyék e pecsétje Fülek ostroma alatt elveszett, helyette 1684-ben újat készítettek „S. Heves et. Ext. Szolnok Unitorum comitatuum” körirattal. A pecsét évszáma 1684.10)
10) Látható Szederkényi i. m. III. 164.
