Megyei törvényszék.
Megyei törvényszék.
A congregatio generalist rendesen követte a megyei törvénykezés „sedes judiciária” vagy rövidítve „sedria”. A bírói tiszt gyakorlásának joga az alispánt, szolgabírákat és az esküdt ülnököket „jurati assessores” illette meg. A fő és alpereseket meghatalmazott ügyvédek képviselték. Fenyítő ügyekben a vádat a vármegye nevében a tiszti ügyész emelte. Esküdt ülnökök nagy számmal voltak, a vármegye műveltebb nemességének jó része bekerült az esküdt ülnökök közé. A törvénykezési eljárást országos törvényeink szabályozzák. A vármegyei törvényszék hatásköre kiterjedt: emberölés, betörés, rablás, vérengzés, testisértés, háború idején támadt birtokháborítás, szék sértés, rágalmazás és úgynevezett kisebb peres ügyekre, melyek 100 forinton túl nem mentek, továbbá sommás visszahelyezés és osztályozásra a földesúr és jobbágy között a költözködési ügy elintézésére. A vármegyei törvényszék itélete ellen fellebbezés a királyi kúriához vagy a nyolczados törvényszékhez történt, melynek döntése után a királytól még perújítás volt kérhető. Szentgyörgyi alispán 1554-ben Egerben törvényszéket tartott a Rédey és Recsky család közötti birtokosztályozási pörben.16) Ugyanezzel a pörrel foglalkozott a vármegyei törvényszék 1571 január 7-i ülésében, itélete ellen a Recsky testvérek a kúriához fellebbeztek.17) Heves vármegye törvényszéke 1580-ban Szentháromság vasárnapja után való ülésében Rédey Pálnak másik birtokosztály-pörét tárgyalta.18) A vármegyei törvényszék kiküldött embere eszközölte a káptalan hites tagjának jelenlétében a birtokba vezetést a helyszinén, vagy ha ott nem lehetett a török miatt, vagy más meghatározott helyen, hova a szomszédokat, a határosokat is beidézték.19)
16) u. o. II. 306–307.
17) u. o. II. 308–309.
18) u. o. II. 310; 312.
19) u. o. II. 312–314.
A törvénykezés ügyrendjét az országos törvényeken belül a vármegyei statutumok szabályozták. Nevezetes a kettős vármegyének 1679-i statutuma szabályrendelete, melyet Csongrád vármegye szabályrendelete nyomán állapított meg a kettős vármegye közönsége az 1679 június 20-i ülésén. E statutum megállapítja a bírák illetékességét, az ügyvédi képviseltetést, a bírói letéteket, a tanúkihallgatások módját, a törvényszéki tárgyalások ügyrendjét, az itéletek hatályát, érvényességét. Szó van ezekben a zálog birtokokról, határigazításokról, gyanús adósságokról, a végrehajtásról, osztozkodásról, a szökött jobbágyokról. Fenyítő ügyek voltak: a szék-sértés, rágalmazás, a gonosztevők rejtegetése, orgazdaság, lopás, istenkáromlás, paráznaság stb. Nevezetes, hogy az itéletek között több föltételes ítéletet találunk. „Szabadon bocsáttatik az elitélt azon reményben, hogy megjavul, mert ha bűnténybe keveredik, az ítélet végrehajtása azon esetben bekövetkezik.”20) A büntetések országos törvényeink szerint szigorúak voltak. Így Szőllősy Jánost, több rendbeli bűnöst halálra itélték, még pedig úgy, hogy „jobb keze, melylyel anyját megverte, tövében levágassék és a kivégzés helyére úgy vitessék. Ott Isten ő felségét káromló nyelve kivágassék s azután halálra köveztessék, ezen módon a kereszténység köréből kiküszöböltessék.”21)Kis Bálintot erkölcstelenségért jól megbotozták.22)
20) Vármegyei jegyzőkönyv. 1657. jun. 6. Becse Anna esete. – 1654 ápr. 29. Kecső István pöre.
21) u. o. 1658 júl. 3.
22) u. o. 1661 febr. 9.
A halálos büntetések 1670 felé ritkultak, azt a testi büntetések, a pálczázás és botozás váltják föl. Szőke Istvánra, kit istenkáromlással és lopással vádoltak, azt mondották ki, „hogy noha országunk törvényei szerint más poenát érdemelne, most Isten elleni káromlásért megpálczáztatik, többi gonosz cselekedetéért jó kezességre, hogy többé bűnténybe nem keveredik, elbocsáttatik.”23) Az 1676 január elejére tett törvényszék főleg az istenkáromlásra újítja föl a régi törvényeket, „mivel az felséges Isten ellen való káromlások mindinkább szaporodnak és így Istennek haragja a közönségre mintegy kihívatik.” Nemes embereket első ízben 6, másod ízben 12, harmad ízben 24 forint bírsággal sújtottak, azután halálra ítéltek. Nem nemest első ízben 25, másod ízben 50, harmad ízben 100, negyed ízben 300 botütéssel és azután halállal sújtották.24) Az 1660-as években boszorkánypöröket is tárgyal a vármegyei törvényszék. Bujaky István özvegyét „boszorkányság miatt” megintették.25) Bársony Katát, mert gonosz lélektől indíttatva boszorkány életet élt, előbb hóhér kézre adták, azután tűzbe vetették.26) Molnár Ilonát, minthogy a bírói kéznél levő bizonyságokból kitetszett boszorkánysága, 545ördögökkel való czimborálása és sokak megrontása, ex communi voto előbb torturára, azután megégetésre itélték.27)
23) u. o. 1673 jún.
24) u. o. 1676 január.
25) u. o. 1664 szept. 30.
26) u. o. 1665 szept. 16.
27) u. o. 1681 jún. 15.
