Az új hit elterjedése.
Az új hit elterjedése.
Eger városában 1577-ben 74 kalangya búzatermést szedtek össze tizedül, egy kalangyán 30 kévét számláltak. A lelkészi quartát a concionatoroknak adták ki. Felnémeten az 1579-iki összeírás szerint a lelkészi quartát Báthory Balázs és Kecskeméti Tamás, „Krisztus egyháza szolgái” veszik fel. Makláron 1582-ben Tasnádi Péter, Nagytályán Szegedi Tamás voltak „Isten igéjének szolgái.” Gyöngyösön 1582-ben hárman nyugtázzák a lelkészi illetményeket. Nagyszombati Miklós kath. lelkész, Dechi András „a gyöngyösi egyház pásztora” és Linczi János „a gyöngyösi kolostor gvardiánja.” Gyöngyöspüspökin 1577-ben Mohácsi Tamás gyöngyösi gvárdián és Mylocopus Orbán concionator osztozkodtak a lelkészi illetményen. Sólymoson Mátyás plebános állította ki a nyugtát. 1582-ben Túrpásztón Mohácsi János, Abádon Nádudvari Iván, Balaszentmiklóson Sorsanius János concionatorok voltak a községek papjai. A szentmiklósi prédikátor 1576-ban ezt a nyugtát állította ki: „Én Lazar pap Zentmiklósi prédikátor adom tudtára, hogy a jelen való dézsmások 1576-i esztendőben Zubor Benedek és István diák én nekem az quartet, azaz nyolczadát igazán megadták. Adtak búzát kalangyát 6 1/2 kévét, a fertályomból búzát 4 fertályt, kinek bizonyságára és erősségére adom pecsétes levelem die augusti 1576. Idem, qui supra.” Ugyanekkor Poroszlón Gál pap, Hevesen Warsány Boldizsár, Patán Patai Pál prédikátorok működnek és Alattyánnak is protestáns papja van. E községekben 1582-ben is protestáns papokat találunk. Szakálloson Chehy Pál, Pásztón János plebános, Debrőn István pap 1577-ben, Verpeléten Tallay János, „a verpeléti egyház pásztora” 1594-ben nyugtázzák a termény-quartát.82)
82) Szederkényi i. m. II. 364–398.
550Mindez adatok arról tanúskodnak, hogy a régi kath. parochiák legnagyobb részt concionatorok kezébe kerültek. Ugyanis papságra nálunk ez időben nem igen vállalkozott arra való ember. 1548:10. t.-czikk szerint nagy volt a panasz, hogy a kath. hit hirdetői többnyire tudatlanok és mesteremberek (idiotae et mechanici), a kik nem restelkednek a szent hivatásra feltolakodni. A vármegye területén levő régi klastromok elnéptelenedtek, elpusztultak, vezérszerepet csak a gyöngyösi ferenczrendiek vittek, bár azoknak is nyomorúságos életük volt a ránk maradt „leveles könyv” szerint, melyet Kollányi ismertetett a „Századokban.”83) A XVII. század elején alig volt egy-két egyházmegye, melyben a kath. vallású lakosok számot tevő töredékét alkották volna a népességnek.
83) Kollányi: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében. 7. Közli Századok. 1897–1898.
