Iskolák.
Iskolák.
A míg a török nem hódította meg Eger várát, az egri püspök vagy az egri várnagy udvara volt a műveltség középpontja a vármegyében. Az udvarban régi szokás szerint növendékeket tartottak, a kiknek szolgálatára lovászok voltak beosztva. Dobó idejében a növendékek tartását kifogásolta a kamara. A káptalan iskolát tartott s növendékei valószínűleg egyházi pályára készültek. Ilyen növendék volt 1583-ban Pestvármegyei Simon, a ki egy 1583-iki tizedlajstrom hátlapján önmagáról ezt jegyezte fel: „Simon Pestvármegyei, studiosus scholae Venerabilis Capituli Ecclesiae Agriensis.” Dobó idejében 4 káplánnak és az iskolaigazgatónak 6 hordó bort adtak ki díjak fejében; Rákóczy 1588–1589-iki számadásában „a pápista iskolamester, pápista harangozó” szerepelnek. Verancsics panaszában protestáns iskolamestert említ. Világi tanult emberekről nincs tudomásunk, az orvosi teendőket, sebészetet borbélyok végzik a várharcz idején. Verancsics püspök testvéröccse megbetegedésekor Lőcséről hivatja el az ottani doktort a beteghez azzal a megokolással, hogy Egerben nincs orvos.149)
149) Verancsics i. m. XII. 225–227.
A XVII. században a tanultság növekedik, az iskolák szaporodnak, de azért a közműveltség még gyenge fokon áll. Az emberek korát sokszor szemre, szemlátomásra állapítják meg. Igy az egri káptalan 1579-ben Bajony Zsófi asszony Mária leányát úgy látomásra két esztendősnek mondotta ki.150) Keresztelő anyakönyveket a XVIII. század közepe óta vezettek rendszeresen. Baráti összejövetelek, vendégeskedések, fényes lakodalmak jelzik a fejlődésnek indult 555társadalmi életet. Fényes asztali felszerelésekről, menyasszonyi nászajándékokról vannak okleveles adataink.151) Mulatságok közben – úgy látszik – szerencsejátékok is folytak, erre vall Szemerényi Miklós intelme, ki 1599-iki végrendeletében öccsét inti, hogy „verfelét, kártyát, házsártot soha pénzben ne játszék, ha azt akarja, hogy Isten mi kevés jószágot adott, kezéből ki ne essék.”152)
150) Károlyi család Oktár IV: 415.
151) Szederkényi i. m. II. 268–269.
152) Károlyi cs. Okt. IV. 493–496.
