Lelkészségek rendezése.
Lelkészségek rendezése.
A lelkészségek rendezésének kérdése nem volt új dolog Heves vármegyében. Midőn Telekesy az egyházmegye kormányzatát átvette, az egész püspökségben az egyháziak közül 70–80-an lelkészkedtek, azért ő Kollonics primás elé terjesztett lajstromában 45 olyan állomást jelölt ki, hol azonnal új paróchiák állíthatók. Felállítottak-e ezek közül sokat Telekesy idejében, nem tudjuk. A nagy püspök ezekben az időkben inkább csak kijelölhette a helyeket, hol kell építeni és magasztos terveinek buzgó végrehajtója Erdődy Gábor volt. Ő 1715 és 1737 között 133 új plébániát állított föl, melyek közül 18-ban a szerzetesek látták el a lelkészi teendőket.25) Erdődy halálakor 1744-ben a paróchiák száma 232-re emelkedett a püspöki megyében, tehát Telekesy óta mintegy 157-el szaporodtak.26) Ekkor állította föl a király a „cassa parochorum”-ot, a parochiák fenntartására, ebbe az egri püspök 4000 frtot fizetett be 1738-ban.27)
25) Orsz. levéltár 1738. 40. sz.
26) Egri Emlékkönv 216.
27) Orsz. ltár 1738. 67. sz.
Erdődy Gábor alatt fejezték be az egri főtemplom építését is 1717-ben. Ezt a templomot 1713-ban Telekesy kezdte építtetni Sz. Mihály arkangyal tiszteletére, már készen volt a 25 mázsás nagy harang, a koronás fedelű nagy áldozati kehely, de a püspök halála után a nagy művet csak Erdődy végezhette be. A templom volt homlokfelirata tanúskodik erről „Deo optimo Maximo-Honori S. Michaelis Archangeli Ecclesiam hanc Stephanus Telekesy Eppus Agriensis inchoavit MDCCXIII., quam Gabriel Antonius Erdődy Epp. Agri. terminavit A. MDCCXVII.”
A lelkészségek rendezése maga után vonta a püspöki megyék arányos beosztását. E tekintetben itt még jóformán az Árpádok által teremtett viszonyok állottak fönn. Az egri püspökség hat tiszántúli esperességéből új püspökséget akartak állítani Szatmár székhelylyel. Az egri püspök elfogadta a tervet, lemond a hat esprességről és közülök négynek dézsmájáról. Új püspöki székhelynek azonban nem Szatmárt ajánlja, a hol oly sok a református, hanem Nagybányát.28) Miután a király az egri püspök beleegyezését megnyerte, az egri káptalant is felszólította 1734-ben, hogy adja beleegyezését a megye fölosztásához és készítsen tervet a káptalani méltóságok megosztására. A káptalan e fölosztást, az ősi alapítványok megosztását külön emlékiratban29) ellenezte. III. Károly hét éven át sürgette a püspöki megye szétosztását, sőt az egri káptalan nagyprépostját, Kiss Jánost ki is nevezte a felállítandó új püspöki székre, de azért a tervből ekkor nem lett semmi, mert később Erdődy Gábor megyés püspök is megváltoztatta véleményét. Mária Terézia is sürgette egy időben az egri megye szétosztását, az okból, hogy a vármegye nagy terjedelme miatt a tiszántúli részben még igen kevés parochia van. De a vitás ügy csak 1804-ben dőlt el, ekkor történt az egri dioecesis szétosztása.
28) Orsz. ltár. 1733, 60. sz.
29) „Brevis declaratio rationum, ob quas Capitulum Agriense ad fiendam dioecesis Agriensis dismembrationem consensum suum dare non potest.” Die 29. decembris Anni 1734.
