Almássy Pál.
Almássy Pál.
Az új választáson Almásy Pált ültették lelkes ünneplés közepette az első alispáni székbe. Megválasztották továbbá: Blaskovics Gyulát másodalispánná, Makay Lajost főpénztárnokká, Berecz Ferenczet főügyészszé, Lipcsey Imrét és Mártonffy Lajost alügyészekké, Gosztony Jánost gyöngyösi, Halasy Gáspárt tarnai, Okolicsányi Gusztávot tiszai, Almásy Lászlót mátrai főszolgabírákká. Választás alá került továbbá 12 alszolgabíró, 15 esküdt, 1 számvevő, 1 főlevéltárnok, 1 allevéltárnok, 1 nemesi pénztárnok, 3 adószedő, 5 polgári biztos, 5 csendbiztos, 2 útibiztos, 1 selyemtenyésztési felügyelő. Kineveztettek Vratarics Károly főjegyzővé, Madarassy János, báró Orczy Béla – e kettő főjegyzői czímmel – és Schneé László aljegyzőkké. Vratarics Károly később – 42 évi szolgálat után – leköszönt s a főjegyzői állást Madarassy János nyerte el.
Nemsokára Almásy Gedeonnak távoznia kellett a főispáni helytartói állásból. 1845. évi augusztus 15-én Brezovay József foglalta el a helyét.
Almásy Pál alispánná választását az egész vármegyében a szabadelvűség teljes diadalának tekintették. Most már senki sem vonta többé kétségbe, hogy a vármegye ezentúl a hazafias törekvések melegágya, a nemzeti ellenzék egyik legerősebb emporiuma lesz. Azzá is lett.
De Almásy nemcsak jeles politikusnak, hanem kiváló alispánnak is bizonyult. A vármegyének a szó teljes értelmében első tisztviselője lett. Milyen finom érzékkel bírt a jó közigazgatás megteremtésére, eléggé jellemzi, hogy az 1846. évi július 16-iki közgyűlésen ő honosította meg a ma is szokásos évnegyedes alispáni jelentéseket. E jelentést – melyben a közigazgatás állapotát s a lefolyt negyedév alatt történt érdekesebb eseményeket vázolta – eleinte szóbelileg adta elő, a következő évben azonban már írásba foglalt, statisztikai adatokkal is megvilágított jelentést terjesztett a megyegyűlés elé. Tán megjegyeznünk is fölösleges, hogy a rendek kitörő örömmel fogadták ez újítást.
Nagy idők következtek ezután. A nemzeti átalakulás nagyszerű munkája izgatta a kedélyeket, mert küszöbön állott az utolsó rendi országgyűlés, az az országgyűlés, mely visszaszerezte a nemzet függetlenségét, az ország önállóságát, végrehajtotta a húsz év óta hangoztatott reformokat. A királyi meghívólevelet az 1847–48. évi országgyűlésre az 1847. évi szeptember 23-án hirdették ki a vármegyében, október 18-án pedig Schneé László főjegyzőt és Radics Miklós aljegyzőt – az ellenzék jelöltjeit – követekké választották.
