Az 1831-iki kolera.
Az 1831-iki kolera.
Az országos bizottságok munkálatainak tárgyalására az 1831. év őszén kellett volna összeülnie az országgyűlésnek. De nem ülhetett össze a bekövetkezett kolerajárvány miatt. Mind a kormány, mind a vármegyék minden képzelhető intézkedést megtettek, hogy e rettenetes kórt elnyomják. A vármegyének rendei vészbizottságot küldöttek ki, mely permanencziában volt s a szeptemberi megyegyűlést megelőzőleg 46 ülést tartott. A vidék királyi biztosaként báró Vay Miklós szerepelt. A poroszlói és roffi révekhez s a szandai pusztára biztosokat és orvosokat rendeltek, hogy a Máramarosból a Tiszán érkező tutajosokat vizsgálat alá vegyék. A magánréveken a forgalmat teljesen betiltották. Midőn pedig a vész Szabolcs vármegyének a Tiszához közel fekvő községeiben, sőt a borsodmegyei Mezőkövesden is mutatkozott, a mezőtárkányi és maklári határokon állandó őrséget szerveztek azzal a szigorú utasítással, hogy Mezőkövesdről és Borsod vármegye gyanús helyeiről a felsőtárkányi és apátfalvi útakon, Gömör vármegyéből pedig a mátrai járáson keresztül senkit be ne bocsássanak Egerbe. A betegség felismeréséről, a betegek kezeléséről, a holtak eltemetéséről s általában a czélszerű óvóintézkedésekről népies füzeteket bocsájtottak ki, s a lakosok között 1000 példányban elerjesztették.
De minden erőfeszítés kárba veszett, a szörnyű nyavalya csakhamar elharapódzott nálunk is. Tetézte a szerencsétlenséget az itt-ott elterjedt balhit, hogy a hatóságok intézkedései a nép romlására törnek.
Az első megbetegedés június 27-én Heves községben fordult elő, hol 458 beteg közül 139 halt meg, majd 29-én több tiszamenti községben, különösen Poroszlón, hol 771 megbetegedés, 207 haláleset volt. Nagyobb méreteket öltött a betegség Törökszentmiklóson, hol 1325 beteg közül 608, Szolnokon, hol 1048 beteg közül 596, Gyöngyösön, hol 1518 beteg közül 614, Mezőtúron, hol 2113 beteg közül 1023 pusztult el. Egerben július 21-én lépett fel s itt a betegek száma 419, a halottaké 211 volt. Szeptember végéig a vármegye 111 községében 17692 beteg közül 7537 halt meg. Az utolsó megbetegedést Bátorban észlelték, de itt már csak 3 ember betegedett meg.
A vármegye elhatározásából Bozsik Károly részletes kimutatást készített melyben községenként fel van tüntetve a betegség keletkezésének ideje, az összes betegek, felgyógyultak, meghaltak száma. (1831. év 1365. vmlsz.)
Eltelt ismételten három esztendő s a rendeknek újból restaurálni kellett. Mielőtt azonban újítószéket tartottak volna, a megválasztandó tisztikar részére utasításokat készítettek.
