Az 1839 évi követi utasítások.
Az 1839 évi követi utasítások.
A követutasítások lényegesebb pontjai: A büntető-törvény a királyi előadásokkal egyszerre tárgyaltassék; a magyar ezredek tisztjei magyarok legyenek; a Ludovika akadémiában a magyar tanítási nyelv érvényesüljön; útak, vasútak, Dunaszabályozás előmozdítására országos alapot teremtsenek; a király, a kormány leiratai, a tábla itéletei magyar nyelvűek legyenek; a sérelmek orvoslása sürgettessék; az országos főméltóságokra kijelöltek nevei a vármegyékkel előzetesen közöltessenek; a felségsértés vádjáért elfogott ifjak ügyében a törvényes formák betartását követeljék; Kossuth Lajos elfogatását a magánlevelezés szabadsága ellen elkövetett sérelemként tüntessék fel; országgyűlési hírlap megindítását sürgessék. Egy féléven keresztül csaknem mindig a követek jelentései s a nekik adott pótló utasítások merítik ki a közgyűlések napirendjét.
A követek jelentéseinek megvitatásával foglalatoskodtak a rendek akkor is, midőn Gombos adminisztrátornak 1840. évi január hóban bekövetkezett váratlan haláláról értesültek. A főispáni szék jóideig üresen maradt s a kormányzói teendőket ideiglenesen Almássy Gedeon alispán vitte. Minthogy minden igyekezetét odairányította, hogy a kormánynak kedvében járjon, csakhamar magára vonta a rendek neheztelését.
Az első összeütközés az alispán és a rendek között az 1840. évi április 22-iki gyűlésen történt, s a követutasítások készítésével megbízott küldöttség javaslata nyújtott reá alkalmat. A követek ugyanis jelentették, hogy a kormány ezúttal is húzza-halasztja a sérelmek orvoslását. A rendek már korábban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy míg azok nem orvosoltatnak, a követek se adót, se ujonczot ne ajánljanak meg. Kritikussá tette a helyzetet, hogy a király az országgyűlést május 2-án fel akarta oszlatni. Minden jel arra mutatott tehát, hogy az országgyűlés teljesen meddő marad.
A vármegyei állandó küldöttség javaslata (persze ennek is a konzervatív Almássy állott az élén) akképen szólt, hogy a követek a sérelmek orvoslása nélkül is szavazzák meg az adót három évre. E javaslatot a gyűlésen elnöklő alispán, a nagy többség ellenére – elfogadottnak jelentette ki. Erre azután olyan vihar keletkezett, hogy Almássy kénytelen volt elhagyni elnöki székét, sőt felindulásában aznap még Egerből is elutazott. A másnapi közgyűlésen Pappszász József elnöklete alatt a liberális többség elhatározta, hogy semmiképen sem adja a követeknek az Almássytól ajánlott utasítást.
A kínos inczidensnek még folytatása is következett. A nagyszámmal megjelent konzervatívek a május 4-iki közgyűlésen indítványt tettek, hogy az április 23-iki gyűlés, melyen az előző napi gyűlés jegyzőkönyveét hitelesítették, törvénytelen lévén, a jegyzőkönyv ezúttal hitelesíttessék. Az indítvány oly zűrzavart és fülsiketítő lármát idézett elő, hogy az elnöklő másodalispán szóhoz sem juthatott. A lárma akkor sem szünt meg, midőn az elnök a szavazás elrendelését egy papirlapra jegyzett „votum” szó felmutatásával jelezte. Nagysokára ülhetett csak össze a gróf Vartensleben Ágoston elnöklete alatt megalakított szavazatszedő bizottság. Az eredmény kedvezőtlenül ütött ki a konzervatívekre, mert az indítvány ellen 257-en, mellette 245-en szavaztak. A kellemetlen ügy még ezután is többször kísértett a megyegyűléseken.
A július 22-én tartott közgyűlésre, melyen a feloszlatott országgyűlésről hazaérkezett követek részletes végjelentését bírálgatták, a megsértődött alispánt egy nagyon szerény küldöttséggel invitálták meg.
Szent volt tehát a béke nehány hónapig. Almássy maga gondoskodott róla, hogy ne sokáig tartson. Nem is tartott, csak a következő – 1841 – év február 17-ig. Ekkor Almássy meglepetésszerűen napirendre hozta a vegyesházasságok ügyét. A kath. püspöki kar ugyanis akkoriban körlevelet bocsájtott ki, hogy a papok csak az esetben áldják meg a vegyes házasságokat – melyeket az 1791. évi 26. t.-cz. értelmében feltétlenül a kath. pap előtt kellett megkötni, – ha a szülők mindkét nembeli gyermekeiket a kath. vallásban nevelik fel. Borsod, Pest 608Gömör, Abaúj, Máramaros, és Vas vármegyék a lelkiismereti szabadság súlyos megsértésének tekintették a körlevelet, Esztergom vármegye ellenben azt hirdette, hogy a püspöki kar a kath. vallás érdekében jogosan járt el. Mivel a gyűlésen a jól értesült konzervatívek voltak többségben, a viharos jelenetek között lefolyt vita eredményeként az esztergomi átirat szellemében írt fel Heves vármegye a királyhoz. Ez alkalommal Csiky Sándort ismét elmarasztalták széksértésben, sőt ősi nemességét is el akarták sikkasztani, hogy a rendek sorából kiküszöbölhessék. (1841. év 92., 286. vmjkl.)
A június 21-iki gyűlésből küldött felirat már némileg élét vette az előbbinek, mert ebben a rendek – elvi kijelentések nélkül – csupán az országgyűlés egybehívását, a megbontott béke helyreállítására alkalmas törvények alkotását kérték.
A Gombos halála óta eltelt másfél év alatt Almássy többszörösen bebizonyította, hogy minden szabadelvű haladás elfojtásában mindenkor készségesen támogatja a kormányt. E czímen szerzett érdemeiért azután 1841. évi szept. 16-án a vármegye főispáni helytartójává nevezték ki.
