Gróf Buttler János.
Gróf Buttler János.
Az 1832–6. évi országgyűlési időszaknak a vármegyét közelebbről érdeklő epizódjaként tünt fel gróf Buttler Jánosnak, a vármegyében másfél évszázad alatt meggyökeresedett indigena főnemes család utolsó férfisarjának, a Ludovika Akadémiára tett nagyszerű alapítványa. Erdőteleken 1835. évi május 18-án kelt alapítólevelével 126.666 pengőforintot ajánlott meg ez intézetre, mely alapítvány az 1812. évi 2. t.-czikkbe iktatott korábbi alapítványával az akkori tervezet szerint 20 ifjú eltartására volt elegendő. E 20 alapítványi 606helyre a bemutatás jogát 13 vármegye között osztotta meg akként, hogy Heves, Ung, Pest, Nógrád, Bihar, Borsod és Szabolcs 2-2, Gömör, Zemplén, Abaúj, Torna, Bereg és Ugocsa 1–1 ifjút mutathassanak be. Az országgyűlés ez alapítványt az 1836. évi 40. t.-czikkel az ország törvényei közé iktatta, a vármegye pedig hálából megfestette a nagylelkű gróf életnagyságú aczképét.
Mikor az országgyűlést feloszlatták, hazatért Pozsonyból Pyrker is s 1836. évi június 21-én, midőn a követek az országgyűlésen teljesített munkásságukról beszámoltak, átvette a megyegyűlés vezetését s a rendek sürgetése ellenében nyiltan kijelentette, hogy tisztújítást mindaddig nem fog tartani, míg a Keglevich és társai ellen indított fenyítőper sorsa végleg el nem dől.
Fenyegetését be is váltotta! Készebb volt főispáni helytartó kinevezése iránt felterjesztést tenni, mintsem hogy építőszéket tartson. A rendek az 1837. évi június 26-iki közgyűlésen vették hírét, hogy Pyrker kérelmére Gombos Imre kanczelláriai tanácsost a vármegye főispáni helytartójává nevezték ki. A rendek magyar nyelvű feliratban emeltek óvást az adminisztrátor küldése ellen, de azért minden előkészületet megtettek Gombos fogadtatására, még üdvözlő küldöttségeket is választottak. Ugyene gyűlésen értesültek a rendek, hogy a király megengedte a vármegyének a magyar köriratú pecsét használatát. Minthogy azonban a czímerlevélben a természetes színű gólya helyett darú, a fehér-kék szőlő helyett vörös szőlő volt, helyesbítés végett visszaküldték a kanczelláriának. (1837. év 455. vmjkl., 1838. év 77. vmjkl.) Az okt. 9-én megejtett beiktatás a kinevezési okirat felolvasásával kezdődött, az eskütétel után a főispáni helytartó magasszárnyalású beszéde, majd Vratarics Károly főjegyző üdvözlése következett s a táblabírói kinevezésekkel zárult.
Az adminisztrátor konczilians viselkedése békét teremtett, lehetővé tette a közigazgatási ügyek higgadt tárgyalását. Az október 10-iki közgyűlésen – a jegyzőkönyv szerint „rend lévén minden dolgoknak lelke” – elhatározta a vármegye, hogy minden év utolsó közgyűlésén a jövő évi összes negyedévi közgyűlések határnapjai megállapíttassanak; elhatározta, hogy a kisgyűlések minden hó első napján, ha ez ünnep, a következő napon legyenek. Megszüntették az útigazgatói, két aladószedői, selyemtenyésztési felügyelői állásokat s helyettük szerveztek a tiszai járásban alszolgabírói, a gyöngyösiben esküdti, végül második tiszti alügyészi állást.
