Sérelmek.
594Sérelmek.
Az 1817. évi márczius 31-én tartott közgyűlés is – melyen az alispán a Ferencz császárhoz házassága alkalmából menesztett üdvözlő küldöttség bécsi útjáról számolt be – közepes érdeklődés mellett folyt volna le, ha az a bizonyos rendelet nem érkezik a nádortól és helytartótanácstól, mely a szabadságos katonákkal való bánásmódot szabályozza. Minthogy e rendelkezések a vármegye határozatainak megvizsgálását főhadi-kormányszékre bízták s a vármegye tisztviselőit a verbunk kormányzójával való közvetetlen levelezésre utasították, a rendek természetesen óvást emeltek ellenük, egyrészt azért, mert az eddigi gyakorlat teljesen megfelelő volt, másrészt pedig, mert a politikai hatóság a katonaság felsőbbségét el nem ismerhette. A vármegye tisztviselőit különben sem lehetett kötelezni, hogy német nyelvű kimutatásokat készítsenek.
Pedig ugyancsak kár volt a politikai hatóság kezét bármi tekintetben is megkötni, mert a katonákban nagyon sokszor megnyilatkozott a katonavirtus; rengeteg kihágást, súlyos beszámítás alá eső vétséget, sőt bűntettet követtek el.
A következő év május 4-én felolvasott helytartótanácsi leirat némileg enyhítette ugyan az előbbit, de a vármegye aggodalmát mégsem oszlatta el teljesen. E kérdést tehát az országgyűlésen előadandó sérelmek közé sorolta, a rendeletet egyébként végrehajtotta. (1818. év 8. vmjkl.)
A kormány kohójában pedig szinte gyárilag készültek az újabb és újabb sérelmes intézkedések, melyek mind odairányultak, hogy a vármegyét ősi jogaiból kivetkőztessék. Már azt a jussát is konfiskálni akarta a helytartótanács, hogy a mesteremberek és mezei munkás bérét megállapíthassa, holott erre az 1659. évi 71. t.-cz. adott neki hatalmat. A vármegye nem tágított, fenntartotta az eddigi gyakorlatot. Az 1818. év június 30-án tartott gyűlésén megállapította az aratórészt az ősziek után 13–15-öd, a tavasziak után 12–14-ed részben, de csak egy évre, mert a következő évben már 10–12-ed, illetőleg 9–11-ed részre kényszerült emelni. (1818. év 141. vmjkl., 819. év 241. vmjkl.) Ez időben Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Szolnokon a marhahús fontja 14 kr, bárányhúsé 12 kr., egyebütt a marhahús 12 kr., borjúhús 10 kr., faggyú a hús árának kétszerese s a gyertya 51 kr. volt. (1818. év 16. vmjkl.)
