A vármegye kettéosztása.
A vármegye kettéosztása.
A vármegye politikai éltében korszakos jelentőségű fordulatot jelent az 1876. esztendő. Ekkor szakadt ketté Heves- és Külső-Szolnok vármegye. Negyedfél százados uniónak vetett véget a törvény kényszerítő ereje. Mindenesetre fájdalmas érzést keltett az amputáczió, de a vármegye el volt reá készülve.
Már az 1870. évi június 21-iki gyűlésen napirendre kerültek a területváltozás kérdése. A külső-szolnokiak kérték, hogy külön vármegyévé alakulhassanak. A közgyűlés Berecz Ferencz elnöklete alatt bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására. 1874. évi márcz. 16-án ismeretessé vált a törvényjavaslat, melyet a kormány a törvényhatóságok területi rendezéséről kidolgozott. E javaslat több tekintetben lényeges eltérést mutatott a később alkotott törvénytől, a mennyiben a jász-kún kerületek nagykúnsági részéből és Külső-Szolnok vármegyének a Tisza balpartján levő részéből Karczag székhelylyel Kún vármegye, a jász-kún kerületek jászsági részéből, továbbá Heves vármegyéből és Külső-Szolnok jobbparti részeiből. Eger székhelylyel Heves-Jász vármegye alakítását tervezte.
A bizottmány a javaslat ellen foglalt állást egyrészt azért, mert területi épségét féltette, másrészt pedig, mert a történelmi emlékeknek, a nemzeti hagyományoknak – a szabadság biztosítékainak – megbolygatását veszedelmesnek találta. Az 1874. évi szeptember 14-iki gyűlésen már engedett valamit a bizottmány álláspontjának ridegségéből. Ekkor is tiltakozott ugyan, hogy az átcsatolandó 631községek a Jászságnak átadassanak, de nem ellenezte többé, hogy Szolnok vármegye Hevestől elszakítva és a Nagy-Kúnsággal, valamint a Jászság beszögelő részeivel egyesítve Szolnok székhelylyel önálló vármegyévé alakíttassék.
Utczai csata Hatvanban.
Megmozdult Gyöngyös város is, követelvén, hogy Heves-Jász vármegye székhelye Gyöngyös legyen. Kovách László és Pulszky Ferencz képviselők, az országgyűlésen Gyöngyös város érdekében szálltak síkra.
A területszabályozásról szóló 1876. évi 33. t.-czikket a július 17-iki közgyűlésen hirdették ki s ez volt egyúttal a kettős törvényhatóság utolsó gyűlése.
A törvény értelmében Heves vármegyétől elszakadtak a tiszai alsó, tiszai közép, tiszazúgi és részben a tiszai felsőjárás községei, valamint a gyöngyösi felső járásból Monostor község, Kerekudvar pusztával együtt a tiszai felső járásbeli Tiszafüred, Tiszaigar, Nagyiván, Tiszaőrs, Őrvény és Szőllős kivételével. (1876. év 203. vmjkl.)
Heves vármegyét tehát ezután a tarnai alsó, tarnai felső, tarnai közép, gyöngyösi felső, gyöngyösi alsó, mátrai alsó, mátrai felső járások s a tiszai felső járás imént említett községei alkották.*) A szétválasztás után maradt Heves vármegyének 116 községe 208.000 lakossal, 73 mérföld területtel. Az 58.000 lakost számláló s 46 mérföld területű 32 elcsatolt községből s az eddigi jászság 12 s a nagykúnság 6 községéből alakult Szolnok székhelylyel a mai Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegye.
*) 1884-ben Heveshez csatolták még Borsod megyéből Felsőtárkány községet.
A területváltozás a vármegyei közvagyon megosztását is szükségessé tette. Ez már sok nehézséggel járt s évekig eltartott. Heves vármegye 1880. év április 27-iki közgyűlésén azt az álláspontot foglalta el, hogy a XVIII. század közepén épült egri vármegyei székház s az 1824. évben báró Brudern Józseftől vásárolt selyemtenyésztési épület (epreskert), a XVIII. század közepén emelt katonai istállók, az 1814. évben épített élelmiszer-raktárak, az 1826-ban emelt verpeléti, az 1820-ban épített feldebrői, az 1770-ben emelt füzesabonyi, az 1769-ben épült mezőtárkányi megyei épületek s az 1826-ban gróf Keglevich Gábortól – visszaválthatási jog mellett – megyei alorvosi lakás gyanánt átengedett épületek kizárólag közigazgatási, illetőleg katonai czélokra szolgálván, osztály tárgyát nem alkothatják. 1700. és 1783. években Szolnokon is emelt egy-egy épületet a vármegye, de ezeket 1867-ben a protestáns egyháznak ajándékozta.
A rabkápolna, a rabdolgozóház, a tébolydai, a nemzeti színházi alapok, a kincstártól egyes községek és magánosok részére – az 1805. és 1809-ben a vármegyén átvonult orosz seregeknek nyújtott szolgáltatásokért – megtérített összeg, végül a különféle letétek a törvény 6. és 9. §-ai alapján alapítványi és letéteményi minőségüknél fogva szintén nem jöhettek elosztás alá. Maradt tehát a „velitesek pénztára,” mely a volt kettős vármegyét oly arányban illette, a mint ahhoz a községek és egyesek hozzájárultak. E pénztárban 1846-ban – az utolsó nemesi összeírás idején – 7867 frt volt. 1884. évi április 21-én jött létre a végleges megállapodás, melynek értelmében a rabdolgozó intézeti alap 1/3-a, vagyis 2906 frt és a nemesi pénztár-alap 1/3-a, vagyis 11.912 frt szállott át Szolnok vármegyére. (1884. év 90. vmjkl., 1885. év 14. vmjkl.).
