Története.
Története.
A parádi gyógyfürdő alapját 1778-ban egy társaságtól alapított timsóbánya vetette meg, mely működését 1812-ben a timsó főzéséhez szükséges fa drágasága miatt kénytelen volt beszüntetni.
A bányában dolgozó munkások közül néhányan, a kik bőrkiütésekben, alszárfekélyekben szenvedtek, mintegy ösztönszerűleg kísérelték meg az aknákban meggyűlt vizet szenvedéseik enyhítésére fölhasználni, s midőn annak jó hatását tapasztalták, a víz gyógyerejének híre csakhamar elterjedt a környéken. Alig telt el néhány év, s már nemcsak a közeli falvakból, hanem a távolabb eső vidékekről is kezdtek ideseregleni a betegek, úgy hogy 1798-ban, midőn Kitaibelt, a budapesti egyetemen a vegytani tanszék mellett alkalmazott adjunktust az ország ásványvizeinek tanulmányozásával bízták meg s ő e czélból a Mátra vidékét is fölkereste, itt már néhány lakószobát és fürdőkádat talált. Ő volt az első, a ki a parádi ásványvizeket vegyelemezte, és tapasztalatait a „Literarischer Anzeiger für Ungarn” czímű folyóirat 1799. évi február és márczius havi füzeteiben közölte.
Ez időben a fürdőnek még nem volt állandó orvosa, s a betegeket az egri és gyöngyösi orvosok látták el a szükséges tanácsokkal. Közülök különösen Doszlern Károly megyei főorvos és Keszlerffy János hevesmegyei sebész érdemelnek említést. Az első, 1813-ban, a „Literarischer Anzeiger für Ungarn” május havi füzetében tette közzé tapasztalatait, az utóbbi pedig kéziratban hagyta hátra tanulmányait a timsós-vasas vizek gyógyító hatásáról.
A fürdővendégek szaporodásával történtek ugyan némi bővítések és javítások, de korántsem olyanok, mint a milyent a fürdő kiváló gyógyhatása megkívánta volna; míg végre Ullmann Móricz és Kaan Samu, kik a herczeg Grassalkovics-féle debrői uradalommal együtt Parád fürdőnek is zálogbirtokosai 274lettek, áldozatot nem kímélve, 1827-ben az égvényes-kénes forrásnál, Cseviczénél, 1829-ben pedig a timsós-fürdőnél építettek fürdő- és lakóházakat, a fürdő vezetését egy uradalmi tisztviselőre bízták, a források fölé pavillonokat emeltek, azok környékét fasorokkal övezték és minden irányban gondoskodtak a fürdővendégek kényelméről. A gyógyvizeket újból vegyelemeztették Meiszner akkori híres bécsi vegyészszel, és rendes fürdőorvost alkalmaztak. Ily nagyméretű átalakításokkal Parádot Magyarország elsőrangú fürdői közé emelték. Ennyi áldozat meg is hozta gyümölcsét, a mennyiben a fürdő virágzásnak indult, s oly látogatottságnak örvendett, a minővel abban az időben csak kevés fürdő dicsekedhetett. A fürdőnek e fényes korszaka a negyvenes évekig tartott, a midőn ismét hanyatlani kezdett, a minek oka az akkori fürdőorvos, Erdey Pál véleménye szerint abban rejlett, hogy a betegek nem találták meg a szükséges nyugalmat, s a szórakozás végett összesereglett vendégek egy töredékének szilaj mulatozása elriasztotta onnan az üdülni, gyógyulni vágyó betegeket.
Az ötvenes évek elején a látogatottság ismét növekedett, a mi arra indította a fürdő tulajdonosát, gróf Károlyi Györgyöt, hogy 1854. évben a vendégek befogadására új vendégházat emeltetett s a fürdőt állandó gyógyszertárral látta el. 1857-ben a vastimsós ásványvizeket Kletzinszky Vincze bécsi vegyész újból elemezte, 1861-ben pedig Felletár Emil, országos vegyészt bízták meg a Csevicze égvényes-kénes forrás elemzésével; ugyancsak ez évben szaporították a fürdőszobák számát s 1865-ben a fürdővíz összegyűjtésére nagy térfogatú vízmedencze készült, a fürdő alatti völgyrészt pedig parkírozták. 1868-ban a fürdőnél postaállomást nyitottak, s a megyei hatóság mérsékelt gyógy- és zenedíj szedését engedélyezte.
1870–71-ben egy 28 lakószobás díszes vendégházat emeltek, a fürdőszobák számát ismét 14-el szaporították és társalgó-termet rendeztek be. 1881-ben a Csevicze-forrás mellett lévő fürdőházat lebontották s most helyét a gyönyörű park közepén özv. gróf Károlyi Györgyné rennaissance-stílben épült Sasvár nevű kastélya foglalja el, mely Ybl Miklós remeke.
1882–83-ban Parád akkori tulajdonosa: gróf Károlyi Gyula a fürdőtelep mögötti kopár hegyet, mely a községi lakosok tulajdona volt, kisajátította, befásította és sétaútakkal látta el. Ugyanez évben a vastimsós forrásokat és a Clarisse vasas savanyúvíz-forrást Lengyel Béla dr. budapesti egyetemi tanár vegyelemezte. 1884-ben a fürdőt meteorológiai eszközökkel látták el, s az alsó park nyugati végén tejcsarnokot nyitottak.
A gyógyfürdő fejlődésének nagy lendületet adott az 1887-ben a forgalomnak átadott mátrai vasút, melynek egyik állomása Parád lett; ezáltal nemcsak a kocsin való hosszas és fárasztó utazás szünt meg, hanem Parád minden irányból könnyen fölkereshető gyógyhelylyé is vált.
Midőn 1891. évben a fürdő gróf Károlyi Tibor kezeibe került, mint a fürdő rendelkező gondnoka, átlátta azt, hogy Parád csak úgy foglalhatja el azt a helyet a hazai fürdők sorában, mely forrásainak kiváló gyógyhatásánál fogva méltán megilleti, ha azt az európai igényeknek minden tekintetben kielégítő berendezéssel látják el: ezért elhatározta a fürdő teljes átalakítását.
Legelső sorban kisajátította a fürdőtelepen szétszórva fekvő s a gyógyfürdő fejlődését gátló rozzant magánépületeket, ezeket lerontatta s helyökre nagyszerű szállodákat építtetett. 1892-ben épült egy díszes vendéglő, melyet födött sétány köt össze az Ybl-szállóval és a fürdőépülettel és ezenkívül új olvasó-termet rendeztek be. 1893-ban készült el a nagyszabású Erzsébet-szálló, a Juliette-lak, Turista-ház, a hidegvíz-gyógyintézet; az egész fürdőtelepet vízvezetékkel és csatornákkal látták el és postát és távírót is nyitottak.
Ilyen változásokon ment át rövid néhány év alatt a gyógyhely. A régi fürdő nincs többé; helyét új, a modern igényeket mindenben kielégítő gyógytelep foglalja el, méltó helyet követelve magának Magyarország elsőrendű fürdői között.
