Erőssége. Török pusztítás.
Erőssége. Török pusztítás.
Pásztó a XVI. században erősségként szerepel, de hogy erődítése milyen volt, arról nincs adatunk. Valószínűleg a jászberényi és a hatvani erősségek 172mintájára, földsánczok, palánkok és fagerendákból készített bástyák voltak erődítései. Az 1546-iki országgyűlés meghagyja a királynak, hogy a pásztói erősség ellátásáról kellő időben gondoskodjék, ha pedig czélszerűbbnek mutatkoznék a lerontása, az iránt is jókor intézkedjék. Ez intézkedés szüksége 1551-ben következett be, mikor a törökök elől visszavonuló királyi hadak az erősséget fölgyujtották, s a város nagy részét fölperzselték. A czisztercziek a török előnyomulásának hírére már előbb elhagyták Pásztót, s az osztrák Heiligen-Kreuzba menekültek. Az apátság sorsára ezután körülbelül félszázados homály borul. A XVI. század folyamán valószínűleg az egri püspökség birtokainak lett kiegészítő része. Később, a beállott politikai és egyházi zavarok között, a Pásztói család teszi rá kezét, majd királyi adományozás útján kommendátorok bírják, míg végre I. Lipót ismét bekebelezi a cziszterczi rendbe, s a vellehrádi apátot, Nezorin Flóriánt, egyuttal pásztói apáttá is kinevezi. A templom és a rendház romokban hevernek a török-dúlás után. A pusztulás nagyságát mutatja, hogy míg 1549-ben 48 porta volt Pásztón, 1552-ben már csak 25, 1564-ben 22, 1639-ben 10, 1641-ben már csak 8 portát találunk. Az elpusztult városból a lakosság egy része a Zagyván túli részre költözött, a hol a Pusztatemplomnak nevezett domb máig is őrzi ottani tartózkodásuk emlékét.
Maietynsky Venczel cziszterczita szerzetes, a vellehrádi apátság kiküldöttje 1699-ben meglátogatja Pásztót, s jelentésében híven leírja a város akkori állapotát. Szerinte Pásztó egykor nagyobb és terjedelmesebb volt, a hol azelőtt a város polgárainak házai díszelegtek, ott az ő látogatása idején állatok legelésztek, a portákat vagy felszántották, vagy kertekké alakították. A Szent Lőrincz tiszteletére szentelt plebánia-templom a város szélére esett, a Szentlélek-templom pedig a városon kívül. Valamikor – úgymond a jelentés – a város egész eddig nyúlt, a másik felén pedig halastó volt, melyet a hegyi patak vize táplált; most azonban a város itt eső része elpusztult, s a házak helyéből szántóföld lett. A kőházak csak a város közepén vannak meg, a többi részeken elpusztultak, s a visszatelepültek nyomorúságos kunyhókban laknak. A város polgárai sok jogsérelmet szenvednek. Kiváltságukat semmibe sem veszik. Követelik tőlük a porcziót s a királyi katonaság tartását, s még meg is botozzák őket. Végre I. Lipót 1701 márcz. 26-án újból megerősíti kiváltságaikat. A pásztói országút a XVII. században is hatalmas közlekedési vonal. Főkép tavaszszal egész kocsisorok viszik a sok fa- és agyag-iparczikket az alföldre, a hol becserélik gabonanemüekért, s a gabonás szekerek ismét Pásztón át térnek vissza a felső vidékre. A Mátra-hegységet ekkor még tölgyerdők fedik, melyekben sok az őz, szarvas és vaddisznó. A földesurak ide verik ki makkoltatásra disznaikat, melyek itt egész karácsonyig kitelelnek, úgy hogy egyenesen innen viszik haza a leölésre. Gyümölcsfa is sok van a határban, különösen cseresznye, szilva, mandula, baraczk és körte. A szőlőmívelés a török hódoltság után szintén visszaesik, valamint a földmívelés is. Sok az elpusztult szőlő és az ugaron hagyott föld, pedig Pásztón az 1576-iki összeírás szerint 171 termelő 2520 köböl bort termelt, tehát többet mint Lőrincz, Apcz, Fancsal, Jobbágyi, Szurdokpüspöki, Szent-Jakab, Hasznos, Tar együttvéve, melyekkel Pásztó bortized-kerületet alkotott. Bora nem éri el ugyan minőségre a budai borokat, de azért élénk kereskedést űznek vele, 1717-ben még Lengyelországba is viszik. Terménytized-kerületet Hasznos, Báthon, Szurdokpüspöki, Maczonka, Barla, Recsk, Derecske, Mindszent, Dorogháza, Szuha, Újfalu, Pétervására, Kövesd, Thar és Szent-Jakab községekkel együtt alkotott, 1576-ban 152 terménytermelő volt Pásztón.
Borsiczky János jelentéséből, melyet 1688 július 15-én írt a m. kir. kamarához Pozsonyba, azt is megtudjuk, hogy Pásztón valamikor bányászat is volt. Ő ugyanis azt írja, hogy Pásztóra jövén, jól átvizsgálta az elpusztult és elhagyott határt, s ez alkalommal ezüst- és sóbányák helyét mutatták neki, melyekről a régebbi királyok mit sem tudtak. Kada István pásztói apát is tájékozódik az érdekes dolog felől, s jelentést tesz róla egyenesen a királyi udvarnak, de bizony e bányák helyreállítása érdekében semmi sem történt. Borsiczky jelentésében egy indítványt is találunk, mely szerint Hatvantól el kellene venni a harminczadszedést és Pásztóra helyezni át, mert Hatvant fekvésénél fogva nehéz ellenőrizni, míg Pásztó valóságos közlekedési középpont, mert utja keletre Gyöngyösnek, nyugatra Szécsénynek, oldalt Budának és Lévának, éjszakra meg Füleknek, Rimaszombatnak, Egernek nyílik.
