A szabadságharczban.
A szabadságharczban.
Tiszafüred az 1848–49. évi szabadságharczban mindegyre nagyobb jelentőségre kezdett emelkedni, midőn a honvédelmi bizottmány és az országgyűlés Deberczenbe tette át székhelyét. A honvédelmi bizottmány már 1849 január havában Tiszafüreden élelmi és lőszerraktárakat rendezett be. Ekkor már tekintélyes sereg volt Tiszafüred környékén. Perczel Mór az 1848 deczember 30-án vívott móri csata után a fővároson át, előbb Szolnok felé húzódott, itt átkelvén a Tiszán, hogy Debreczen födözve legyen, Karczag és Tiszafüred között foglalt állást. Kossuth, a ki lázas tevékenységet fejtett ki, hogy Perczel serege mentül jobban megerősíttessék, egyik felszerelt csapatot a másik után küldte a tiszafüredi táborba. Január közepén már 15.000 főnyi haderő állott őrt a Tisza partján, mely haddal Perczel már január 22-én kiverte Ottinger császári tábornokot Szolnokról, de január 27-én ismét a Tisza mögé vonult vissza.
Perczel lemondása után még Szolnokon Dembinszky Henrik vette át a felső tiszai sereget, a ki január 29-én már Tiszafüreden volt, hogy a szorongatott Klapka segélyére siessen. Itt vette Dembinszky a honvédelmi bizottmány rendeletét, mely nem csak a Perczel-féle hadtestet, de a tokajtáji sereget is alája helyezte. Dembinszky még aznap elhagyta Tiszafüredet s Tiszapolgár felé vonult hadával. Dembinszky, a ki döntő mérkőzésre készült az osztrákokkal, Tiszafürednél egy hídfőt tervezett, az élelmiszer-raktárt pedig Egyeken kívánta felállítani. A tiszafüredi hídfő elkészültével Dembinszky ágyúkat rendelt annak védelmére, de Görgey akadékoskodása következtében az ágyuk csak február 24-ike után érkeztek meg.
1849 február havában Windisch-Grätz Eger városát megszállással fenyegette, a mikor a vármegye székhelyét február 9-én Tiszafüredre tette át. Az egész vármegyei tisztikar nyomban megindult s 14-én már Tiszafüreden tartották a bizottsági ülést. A hivatalos vármegye április közepéig volt Tiszafüreden. Ekkor tért vissza Egerbe, hol április 26-án tartották az első közgyűlést.
A kápolnai ütközet után (február 27-28) Dembinszky márczius 2-án Tiszafüredre tette át főhadiszállását, a hová másnap Görgey is megérkezik, Kmetty és Pöltenberg hadosztályaival, míg Hertelendy dandára a Tiszán innen az időközben elkészült sánczokban foglalt állást. Ekkor már megérkezett Szemere Bertalan kormánybiztos is, a kinek jelenlétében Görgey a törzstiszteket értekezletre hívta egybe, melyen a tisztikar kijelentette hogy többé nincs bizalma a fővezérhez. Szemere látván a tisztikar hangulatát, futárt küldött Debreczenbe Kossuthért. Kossuth, Mészáros hadügyminiszter és Vetter Antal társaságában márczius 4-én érkezett Tiszafüredre. A helység határánál Szemere Bertalan fogadta, hogy a történtekről szóbelileg értesítse.
Kossuth megérkezvén Tiszafüredre, azonnal tanácskozásra hívta egybe a tábornokokat. E tanácskozás emlékét Lipcsey Imre házának falába illesztett márványtáblával örökítették meg, melynek felírata a következő:
„E házban lakott Kossuth Lajos 1849 márczius 4-én és 5-én. Itt tanácskozott hadseregünk főtisztjeivel. E napokat követték hadseregünk fényes győzelmei és az ellenséges hadseregnek honunkból kiűzése. Ez emléktáblát emelte Tiszafüred közönsége Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján 1902-ben.”
Ezen a történelmi nevezetességű értekezleten, mely a további hadmíveletekre döntő befolyással volt, Kossuth Lajoson és Dembinszkyn kívül Mészáros Lázár hadügyminiszter, Vetter, Görgey, Répássy és Aulich tábornokok, továbbá Klapka ezredes és Szemere vett részt. Ezen az értekezleten dőlt el a fővezérlet dolga. Kossuth, látván a sereg hangulatát, Dembinszkyt rendelkezési állományba 187helyezte s a hadsereg főparancsnokává Vetter Antalt nevezte ki. A tábornokok között kitört viszály félig-meddig el volt már intézve, mikor márczius 6-án reggel gróf Vécsey tábornok segédtisztje, Prziemski őrnagy, vágtat be Tiszafüredre, hogy megvigye Damjanics fényes szolnoki győzelmét.
A tiszafüredi értekezlet fenntartotta Dembinszky haditervét, mely Szolnok megvételén sarkallott. E haditerv értelmében az I. hadtest Klapka vezérlete alatt még márczius 4-én elindult Czibakháza felé, következő napon a II. hadtest is útrakelt, míg Görgey feladata az lett, hogy Windisch-Grätzet foglalkoztassa. Pár nap mulva Görgey is kimozdul Tiszafüredről s márczius 10-én Egyeknél táboroz, majd fölmegy egész Tokajig. Itt átkel a Tiszán és Eger felé nyomul. Midőn azonban Görgey újból megtagadta az engedelmességet Vetter főparancsnoknak, Kossuth ismét a táborba ment s a főhadiszállást Tiszafüredre tették át. Vetter betegsége s Görgeynek a magyarországi haderő főparancsnokává történt kinevezése után a nemzeti hadsereg máczius 31-én átkel a Tiszán s ettől kezdve győzedelmesen nyomul előre a főváros felé. Tiszafüred környékén csak akkor támad fel ismét a fegyverzaj, midőn már az orosz az országba tört.
Midőn Görgey, Komáromból kiindulva, hadával július 22-én a Sajóhoz érkezett, a tiszafüredi átjárónál Korponay ezredes foglalt állást. Görgey azonban Tokajnak fordult s itt július 29-én átkelvén a Tiszán, Debreczen felé vonult. Közben az orosz had Paskievics vezérlete alatt Tiszafüred felé nyomult; Korponay ezredes e túlerővel szemben ellentállásra nem gondolhatván, rövid ágyúharcz után Debreczen felé vonult vissza. Az orosz seregnek Tiszafüredre történt bevonulását az akkori róm. kath. plebános: Fekete Mátyás, a következőleg jegyezte fel a plebánia történetében:
„Szent Anna nap előestéjén (július 25) a muszka sereg Paskievics herczeg vezérlete alatt a Tisza túlsó partján megjelenvén, a magyarok részéről Korponay a hidat felgyujtotta, azokra a csoportokra ágyúztatott és elfutott Debreczenbe, kinek futása után a győzelmes muszka hadsereg elébe a plebános karingben és ünnepi palástban, kereszttel a kezében és a helvét hívők lelkésze szép fehér zászlók kíséretében kiment egész a kishídhoz, hol a muszka sereg előőrsével találkozva, a városnak és a népnek, mint mindenben ártatlanoknak, kegyelemért folyamodását tolmács útján a vezéreknek megüzente, kitől a nép ezen hódolata méltányoltatván, a kívánt kegyelem megadatott. Másnap déltájban megérkezett a hadsereg 60 ezernyi lélekszámban.”
Az oroszok azonban csak rövid ideig voltak Tiszafüreden, nemsokára Debreczen felé nyomulnak. Korponay az ő menekülő hadával, mely nagyrészt fegyvertelen, lándzsákkal ellátott fiatal emberekből állott, Debreczenben csatlakozott Nagy Sándor hadtestéhez s az augusztus 2-án vívott debreczeni csatában majdnem egy szálig lekaszabolták őket.
