Hunt és Pázmán.
Hunt és Pázmán.
E területen nyertek a beköltöző Hunt és Pázmán lovagok birtokokat első szent királyunktól. Közel harmadfél század alatt a Hunt-Pázmán nemzetség jelentékenyen elterjedt, míg az egyes ágak sarjai az ország főurai között foglaltak helyet, addig más ágak elszaporodván s elszegényedvén, a tatárjárás után kialakult köznemesség soraiba kerültek.
A tatárjárás utáni korszakban, a XIII. század második felében, midőn a Kováron, Egyházascsalomján és Kiscsalomján lakó ágak feltünnek, az oklevelek fogyatékossága miatt nem vagyunk képesek megállapítani, hogy minő vérségi összeköttetésben állottak a nemzetség többi ágaival, csupán annyit tudunk, hogy legközelebbi rokonai voltak a bozóki ágnak. A kovári és a csalomjai ágak eddig ismert őse Miklós, kinek testvére, Lampert 1246–1275 között egri püspök. Miklósnak két fia volt: Csalomjai Pázmán, a ki Miklós testvérével együtt Szelény birtok miatt perelt, de perét elvesztette. (Hazai Okmt. I. 43.) E két testvér közül Pázmán a Kovári, Miklós a Csalomjai család őse.
457E két testvéren kívül a nemzetség ez ágának még más tagjairól is vannak adataink. Midőn 1281-ben Szudi András Koarzeg határa ügyében a Hunt-Pázmán nembeliekkel kiegyezett, Csalomjai Pázmánon és Miklóson kívül még Egyházascsalomjai Feliczián fiai, Lőrincz és Elek, továbbá Leszenyei Miklós fiai, Lampert és István is részt vesznek az egyezségben. (Wenzel IX. 322.) Csalomjai Feliczián utódaival még több ízben találkozunk Koarzeg (Kovárszeg) birtoka miatt folyó peres ügyben. Feliczián fia, Elek 1295-ben elfogadja az ez ügyben kiküldött választott bíróságot. Testvére, Lőrincz ekkor már nem szerepel, hanem helyette fia, János csatlakozik nagybátyjához. (Wenzel, X. 203.) Csalomjai Pázmán, a ki 1303-ban szerepel utoljára, ebben az évben osztozik Miklóssal, mely alkalommal Kovár, Szelény, Szentlőrincz, Csalomja és Felszenfalu tették az osztály tárgyát. (Fejér, VIII. 1. 151.)
Clementina coburgi herczegnő
