Klementina kir. herczegnő.
Klementina kir. herczegnő.
1843. április 20-án vette nőül Klementina Mária Karolina Leopoldina Klotild Bourbon-Orléans herczegnőt, Lajos Fülöp orléansi herczeg, később Francziaország királyának leányát, a ki Párisban, 1817 június 3-án született. Klementina herczegnő az anyja, a nápolyi királyné, révén egyenes leszármazottja, illetve dédunokája volt Mária Teréziának. Tizenhárom éves volt, a mikor atyja, Lajos Fülöp, Francziaország trónjára lépett. Magas származásának megfelelő sokoldalú és gondos nevelésben részesült; már korán jelét adta éles felfogásának és nem közönséges diplomácziai tehetségének. Husznhat éves korában ment férjhez és házasságából négy gyermek származott: Fülöp, Ágost-Lipót herczegek, Klotild herczegnő, József főherczeg özvegye, és végül Ferdinánd bolgár fejedelem. A mikor atyja, Lajos Fülöp az 1848-iki márcziusi forradalom következtében trónját vesztette és a sokat szenvedett uralkodó tizenkét évvel később Angliában befejezte életét, ettől fogva Klementina vette kezébe a családja politikájának intézését és mesteri kezekkel szőtte annak szálait egész Európában. Rokoni kötelékben állván csaknem az összes uralkodó-családokkal, nagy befolyását ügyesen érvényesítette a gyermekei javára. Mikor a bolgárok Battenberg Sándort elűzték, Klementina fáradhatatlan törekvéseinek sikerült az elárvult trónba beleültetnie fiát, Ferdinánd herczeget. Ez a diplomácziai remekműve óriási vagyonba került és nagy nehézségeket is támasztott, de Klementina herczegasszony genialitása le tudta csendesíteni a keletkező vihart és Bulgária fejlődése, mint általában a balkáni helyzet javulása, beigazolta a választás helyes voltát és Ferdinánd fejedelmi erényeit. Klementina herczegasszony élénk részt vett fia trónjának megszilárdításában, segítségére volt a kissé elvadult viszonyok rendezésében és a szófiai udvari élet megteremtésében. A bolgár nép osztatlan szeretete és hálája volt a jutalma. A mikor 1897-ben, nyolczvanadik születésnapján, Párist elhagyta és a bolgár fővárosba érkezett, a bolgár nép nemzeti ünnepként ülte meg e napot. Az 1907. év kezdetén nyugtalanító hírek keltek szárnyra Bulgáriából s ezek arra birták a kilenczven éves herczegnőt, hogy fiához utazzék Szófiába, a politikai helyzet tisztázásában néki segítendő. Szófiában, február elején, a herczegnő megbetegedett s aggódó családja Mentoneba akarta vinni, de csak Bécsig jutott el, hol február 16-án reggeli 9 órakor a Coburgok palotájában meghalt. Coburgban temették el fejedelmi pompával február 21-én.
