Péter, báró
Péter, báró
A család a XV. században már nem volt képes megtartani ősi birtokát. Kohárt 1488-ban már Devecseri Csoron Márton birtokában találjuk. (Orsz. Lev. d. 28,340.) Kohár ilyképp a devecseri Csoron család devecseri várának, illetőleg uradalmának tartozéka lett. Midőn Csoron Márton fia, András 1502-ben Uzsai Gáspárral kölcsönös örökösödési szerződést kötött, a lekötött birtokok között ott találjuk Kohárt is, mely ekkor Veszprém vármegyéhez tartozott. (Dl. 21.133.) Kohárra Csoron András 1521-ben új adományt nyert II. Lajos királytól. (Dl. 7187.) Csoron Andrásnak két fia volt, ú. m. István és János, a kik I. Ferdinánd király 1535. évi adomány-levelében szerepelnek. István még 1549 előtt ifjan elhalálozott. (Turol III. 189.) Jánosnak két leánya volt, Anna és Margit. Csoron Anna Balassa Istvánhoz ment nőül, kinek harmadik neje volt. E házasságból származott Balassa Borbála, a ki, mint alább látni fogjuk, Koháry Péter neje lett. (Orsz. lev. N. R. a. f. 105.5.) A Csoron család kihaltával, midőn e hatalmas nemzetség leányági örökösei és a fiscus között a család nagy kiterjedésű birtokaiért 1626-ban perre került a dolog, e perben Koháry Péterné Balassa Borbála vitte a főszerepet a leányági örökösök között és férje, Koháry Péter, a ki ekkor már báró és nagytekintélyű férfiú volt, csak mint Balassa Borbála férje szerepel. A perben annak sehol sincs nyoma, hogy a dunántúli Koháry családból való származása révén igényt emelet volna a Csoron család hagyatékában levő Kohár birtokra pedig, mint szívesen szerző ember, aligha mulasztotta volna el 456az alkalmat, ha vérségi összeköttetésben állott volna a dunántúli Koháryakkal. A dunántúli Koháryakról különben sokkal kevesebb okleveles adat áll rendelkezésünkre, semhogy leszármazásukat egybe tudnók állítani. 1482-ben, Kinizsi Pálnak a vasmegyei Karakóba történt beiktatásánál, Koháry Gergely mint királyi ember szerepel (Orsz. Lev. Dl. 18.597) A vasvár-szombathelyi székeskáptalan legrégibb jegyzőkönyveiben Koháry Péter és János neveivel találkozunk. (Prot. I. Pars Ii. Fcl. 139. Anno 1544.)
A Koháryak nemesi czímere.
A Coburgok ősi czímere.
A Koháryak herczegi czímere.
A Coburgok herczegi czímere.
Koháry II. István.
(A hontmegyei múzeumból.)
Koháry Farkas.
(A hontmegyei múzeumból.)
Ezek egyikének utóda, sőt talán az előbb említett Péterrel ugyanazon személy lehet az a Koháry Péter, a ki 1571-ben Puskás Ferencznek zálogosított el bizonyos birtokrészeket, s ez a Koháry Péter valószínűleg egy azzal a Koháry Péterrel, a ki 1581 július 16-án Hosszútóti János ellen, Zala vármegye közönsége előtt, Kohár nevű helységben levő birtokrészeinek elfoglalása miatt tiltakozott. (Zala várm. Levélt. prot. ex. 1581.) De az 1571-ben, illetőleg 1581-ben szerepel Koháry Péter semmi esetre sem lehet egy személy az 1616-ban bárói rangra emelt Koháry Péterrel, a ki, mint alább látni fogjuk, 1564-ben született, tehát még 1581-ben is kiskorú volt, kinek atyja, Imre ekkor már tekintélyes birtokos volt Hont vármegyében. Zala vármegye jegyzőkönyveiben még egy ízben, ezúttal utoljára találkozunk a Koháryakkal. 1587-ben Koháry Istvánt és Tamást mint Kohár puszta szomszéd birtokosait említik, tehát alkalmasint fiai voltak az 1544–1582. között szereplő Koháry Péternek.
Mind Koháry Tamás, mind Koháry István nevét megtaláljuk a vasvár-szombathelyi káptalan jegyzőkönyviben is, az előbbi 1585-ben Kocsi Salamon Orbánnak, az utóbbi 1593-ban Adorjáni Huszár Antalnak zálogosított el bizonyos birtokrészeket. (Prot. ab. Anno 1559.)
Összegezve az elmondottakat, a dunántúli Koháryak és a hontmegyei Koháryak közötti összeköttetés okleveles alapon nem mutatható ki s ilyképp a két család közötti kapcsolat, a névazonosságon kívül, másra nem alapítható. Ez a körülmény indíthatta Pallini Inkey Imrét is arra, hogy a Coburg Fülöp herczegnek ajánlott családfát az 1561-ben szereplő Koháry Imre atyjával, Koháry Györgygyel kezdje, kinek neve mellé az 1505. évszámot tette s nejéül Thurzó Erzsébet Mária grófnőt tüntette fel, de ezt az utóbbi adatot már csak azért is óvatosan kell fogadnunk, mert a Thurzó-család éppen száz évvel később (1616) nyert grófi rangot (Királyi Könyvek V. 738.), miután Thurzó Jánost, Anna királynő 1505-ben fiával, Györgygyel egyetemben bányakamaragróffá nevezte ki, midőn a bányavárosokat tőle zálogba vette. Különben is Thurzó Erzsébet Mária nevét hiába keressük a Thurzó-család leszármazási tábláján.
