A II. József császár-altáró.

Teljes szövegű keresés

A II. József császár-altáró.
A II. József császár-altáró vágását, mint már említettük, 1782. márczius 19-én kezdték meg. Az 1875. évig, vagyis 92 év alatt, kézi munkával 40,171 m. hosszúságot vágtak ki. A még hátramaradt közt két részre osztották; az egyik rész a Zipser- és Amália-aknák közé esett és 1377 m. hosszú volt; a másik rész a Ferencz József-akna és Zsigmond-akna között feküdt és a hosszúsága 916 m. volt. A Ferencz József-akna és Zsigmond-akna közé eső rész kivájására kőzetet fúró gépeket alkalmaztak; az első fúrókisérletet 1873. október 23-án végezték.
A II. József-altáró hajtásának történetében igen nevezetes szakasz az, a mely a Lill- és Zipser-aknák között való áttörés idejére esik. A selmeczi környék bányászatának fönmaradására oly véghetetlenül fontos altáró, 1871-ben, találkozott Lill-aknán az ellenvájóvéggel, melyen a munkálatok addig, körülbelül negyven éven át, szüneteltek; ekkor a Lill- és Zipser-aknák között fekvő 159 ölnyi köznek üzembe vételét egyelőre a Lill-aknától kiindulva kezdették meg; de a Zipser-akna víztől való mentesítését mindamellett csak 1872 október havában fejezték be. A Zipser-aknát a bányavizek 1866 január elején öntötték el, mivel az akkor üzemben állott vízemelő-gép a keleti, vagyis az Amália-akna felé vezető vágatokból a vizet emelni nem tudta. Az időközben felállított gőzgép segítségével a viz a rakodó mennyezetéig lecsapoltatván, egyszerre észrevették, hogy a víz már nem apad, mely megdöbbentő jelenségnek az volt az oka, hogy az aknától távolabb eső vágatok magasabb szintekben feküdtek. Kezdetben az altárót ugyanis vízszintesen akarták hajtani, később azonban technikai okokból arra kényszerültek, hogy talpának némi emelkedést adjanak. Ezzel a Zipser-akna felé eső vágatok mintegy öt lábbal magasabb szintre kerültek; idő kimélése végett azonban a vájóvégeket az új szint eléréseig nagyobb emelkedéssel űzték és a már kész táró föntjének utánvételét későbbi időkre halasztották. Ez az utánvevés a vájóvégek oldaláról ugyan nagy részben készen volt már, mikor az elárasztás bekövetkezett, de a rakodót még el nem érte és igy mintegy gátat alkotott, a mely, a midőn a víz azt elérte, a mögötte álló és odarekedt levegőt ki nem eresztette. A II. József- és a Ferencz-altáró között levő aknaszakasz magassága 150 m. volt; a víznek pedig a Ferencz-altárón kellett volna lefolynia. Az elzárt levegő 150 m., azaz mintegy 15 légkörnyi nyomás alatt jelentékenyen összeszorult és igen erősen tolta a vizet az akna felé, míg kis rést kapván, iszonyú bömböléssel útat tört magának és kiszabadult. Ekként az elárasztás alól felszabadult vágatok igen érdekes képet mutattak; a mennyezet alatt, 35.5–47.25 cm. magasságban, kalczit kristályokból vízszintes vonal alakult, mely a víz és a levegő között való határmesgyét kijelölvén, nagy részében még 1872-ben is látható volt. (B.K.L. 1872.).
A bányák termelése a XVIII. század vége felé egyre emelkedett és csak a XIX. század elején hanyatlott ismét. Felső-Biber-táró az 1790. és 1823. évek 159közében egyenként és átlagban 144 kg. aranyat, 8875 kg. ezüstöt és 3347 q ólmot termelt; jövedelmet pedig évente átlag 222.259 frtot adott. A XIX. század elején Felső-Biber-táró bányáinak termelése ismét csökkent és habár később, különösen pedig a mult század hatvanas éveiben, a Ferencz-akna, melyet 1804-ben indítottak meg, bőven termelte az ezüstöt és más bányatelepek is jövedelemmel dolgoztak, a Felső-Biber-táró még sem tudott többé a veszteségektől teljesen megszabadulni. (Martiny. B. K. L. 1899.).

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages