Balkay Béla czikke.
Balkay Béla czikke.
Balkay Béla (Bányászati és Kohászati Lapok 1905. évi XXXVIII. évf., 17. sz.) »Hell első gépe« czím alatt a bányagépészet Selmeczbányáról kiindult szóban forgó erről a nagy ujításáról a következő, tágasabb körök figyelmére is érdemes felvilágosításokat adja:
»Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy Vajk Józsefnek Hellre vonatkozó adatai közül a Tyndall fordításából idézett rész, némi helyreigazításra szorúl. Bercsényi Miklós előtt ugyanis 1707. február 23-án nem Hell Károly József, a nagy feltaláló, a ki 1713-ban született, hanem apja, Hell Máté Kornél, a ki szintén főgépmester volt Selmeczbányán, könyörgött térden állva, hogy a Felső-Bieber-táró bányaművet, mely akkor a kincstár üzemének főhelye volt, porrá ne égettesse. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a vízemelés költségei már 1695-ben igen nagyra nőttek, mert habár már 8 járgányt járattak műszakonkint (8 óra) 12 pár lóval s 800-nál több munkás is dolgozott a kézi szivattyúknál, a lótartók azt állították, hogy 18 pár lónál kevesebbel nem győzik s munkaszakaszonkint 12 forintot kértek. Hell Máté tett ugyan javaslatokat a vízemelés költségeinek leszállítására, miután azonban nagyobb beruházásokkal jártak volna, a kincstári tisztek nem fogadták el azokat. Mikor azután Rákóczi hadai megszállták a bányavárosokat, s a zab megdrágulása mellett a rosszúl fizetett lótartó gazdák az egyre növekedő munkát már nem győzték, kisérletek történtek, hogy a környék parasztgazdáit kényszerítsék lovaik befogására. Ezek azonban készek voltak inkább elköltözni, mint e munkát vállalni, ezért Bercsényi elhatározta, hogy az ily körülmények között hasznot nem hajtó Felső-Bieber-táró műveit 189elpusztítja. Hell Máté könyörgésében hivatkozott arra, hogy idegenek megkimélték a bányákat, nem lehet tehát, hogy most honfiak pusztítsák el, s ezzel birta rá Bercsényit, hogy szándékától elálljon. Hell Máté azután bemutatta Bercsényinek javított gépe rajzát, melylyel a vízemelést olcsóbbá tenni remélte s Bercsényi meg is bizta a kivitellel, a mikor pedig 1708. február 7-én megindították a róla elnevezett gépet, maga is jelen volt. Az akkori harczok azonban nem kedvezhettek a békés munkálkodásnak s mikorra Rákóczi hadai a trencséni csata után elvonultak, és Heister szállta meg a bányavárosokat, a bányák pusztulófélben, víz alatt állottak. Miután pedig az udvari kamara részéről a víz fölmentesítésére utalványozott 30,000 frt kevésnek bizonyult, elrendelte, hogy 1710. január 6-án teljesen szüntessék be az üzemet. Erre ment azután Hell Bécsbe, I. József elé, bemutatta neki terveit, melyekkel a bányászatot újra talpra állítani akarta s az e czélra utalványozott ujabb 30,000 frtból meg is valósította azokat. Később is, a mikor már Újbányán (1721 óta) sikeresen alkalmazták az első tűz- (gőz-) gépet, Selmeczbányán pedig az elsőt 1724-ben, a Windschachtnál állították fel s 1732-ben még négyet helyeztek üzembe, mivel ezek túlságos fát fogyasztottak, Hell főgépmester a víz erejének felhasználásán fáradozott s új vizet-emelő gépeket épített.« – Hell első gépét, mely emelős szerkezetű volt, Pisyer Antal adatai szerint, még ifjú (20 éves) korában találta fel. »Ez volt első munkája, mindjárt abból az időből, mikor a selmeczi gépüzemnél alkalmazást kapott. Miután látták, hogy mintája jól működik, elhatározták, hogy a siglisbergi aknánál állítják fel, a hol kettő állott egymás mellett …A gépet alighanem a mult század harmadik évtizedében állították fel s a negyedikben szerelték le, mert a Ferencz-táró lyukasztott az aknával, miután pedig akkor már Hell későbbi találmányai, a lég- és különösen a vízoszlopos-gép előnyösebbeknek bizonyultak, a táró szintjén efféle gépeket alkalmaztak. Ez a gép, a leszereltetéstől a bányászati akadémia megnyitásáig eltelt idő alatt, teljesen feledésbe jutott. A mintája nem volt meg, s azzal sem dicsekedhetik senki, hogy valaha egy, a levéltárban soha el nem helyezett vázlatán kívűl, melyről két másolat… készűlt, más rajzát látta, vagy megszerezte volna. Maga Poda, a ki a mechanika tanára volt Selmeczbányán, a hét bányaváros gépeinek leírásában, csupán hallomás után adhatta egy részének… rajzát. A feltalálótól lehetetlen volt életének utolsó éveiben ezen gépének leírását megkapni, mert háromszor megütötte a szél s ennek következtében elvesztette emlékező tehetségét úgy, hogy a gép alakját sem tudta elképzelni«… »A vízoszlopos gépet Hell József Károly már évekkel előbb találta fel, mintsem az elsőt 1749-ben, a Lipót aknánál felszerelni kezdte, mondja róla Délius«. (Ch. Trg. Délius: Anleitung zu der Bergbaukunst. Wien. 1773. II. kiad. 1806. 583. §.) A gép 1751-ben készült el s miután igen előnyösnek bizonyult, csakhamar még nyolcz hasonlót állítottak a kincstár és magánosok bányáiban.« »Az említett gépek közűl egy még 1865-ben is működésben volt, még pedig az 1759-ben a Zsigmond-aknánál állított 24.6 lóerejű vízoszlopos gép, melyet azonban Faller, a ki reá vonatkozó adatokat részletesn közli, tévesen Hell Máténak tulajdonít (Faller G. Der Schemnitzer Metall-Bergbau. Selmeczbánya.1865. 37. lap.), míg az 1751-ben a Lipót-aknánál állított első vízoszlopos gépről, mint még működsében levőről Alhans tesz említést (Über die Anwendung der Wassersäulenmaschine auf den Bergbau. Zeitschrift. f. Berg-Hütten- u. Salinenwesen i. Preuss. St. IX. köt. 1 füz. Berlin. 1861.), miért is sajtóhibának kell tartani, a mikor Faller a Lipót-aknánál levő gépről azt állítja, hogy 1857-ből való, annál is inkább, mert táblázata szerint abban az évben állott építés alatt egy gőzgép a Lipót-aknánál. Lehet azonban, hogy a vízoszlopos gép, melyről adatai szólnak, a Schitko által 1832-ben épített gép (Schitko: Beiträge zur Bergbaukunde, 2. füz.: Wassersäulenmaschinen. Wien, 1834. 134. oldal), mely még sokáig dolgozott Hell első vízoszlopos gépével együtt«… »Hell több vízoszlopos gépének felállításáról tesz említést Kachelmann, a ki egyúttal közli, hogy Hell legnagyobb szenzációt keltett találmányát, az ú. n. léggépet 1753-ban állította fel az Amália-aknánál. Ez azonban néhány esztendő múlva fölöslegessé vált s azért leszerelték, de 1766-ban három mást állítottak, melyek közűl egy még 1830-ban is dolgozott.« – »Délius részletesen ismerteti Hell ezen gépét és rajzokkal is illusztrálja. Ez az a gép, melyet Poda (Nicolaus Poda. Berechnung der Luftmaschine, welche in d. Niederungarischen Bergstadt zu Schemnitz, bei dem Amalia-Schacht von Hr. Joseph Karl Höll, Oberkunstmeistern 190erfunden, erbauet u. im Jahr 1753 angelassen worden ist, Wien. 1771.) külön tanulmányban ismertetett s rajzban is közölt, s a melyről Sperges (Jos. Sperges. Tyrolische Bergwerksgeschichte. Wien. 1765. 308. l.), mint a Höll-féle »machina Hydraulico-pneumatica«-ról megemlékezik.
*
Kötelességünknek tartjuk, habár csak röviden is, megemlékezni végre arról, hogy az altáró hajtásánál alkalmazásba vett és 1873-ban kisérletképpen munkába állított Sachs-féle kőzetet fúró gépek, a selmeczbányai kemény hegyi rétegekben nem felelvén meg a hozzájuk kötött vérmes reményeknek, Péch Antalt, Richter Gusztávot, Brószmann bányatanácsost és Kachelmann Károly gépgyárost arra indították, hogy a czélnak megfelelő új szerkezetű gépeket és fúróállványokat szerkeszszenek. A Péch-féle gép és fúróállvány nem birta ki a versenyt a mindinkább szaporodó külföldi találmányokkal; Richter gépe is már a multé; de a Brószmann-Kachelmann-féle kőzetet fúró gép még ma is megállja helyét.
