Időrendi áttekintés.
Időrendi áttekintés.
Saját kronologikus, rendezés alatt álló, feljegyzéseinkben, melyek Magyarország egész bányászatának történetére és a bányamívelés technikájának fejlődéstörténetére vonatkoznak, Selmeczbánya és környéke bányamívelésének történetét illetőleg a következő technikai fontosságú jegyzeteket találjuk:
745. Kr. e. Selmeczbánya alapításának állítólagos éve. A selmeczbányai m. kir. bányaigazgatóság levéltárában őrzött, 1774. évből való és névtelen szerzőtől származó irat szerint Selmeczbánya bányászata ez évben vette kezdetét. Egyes erek felfedezése ez irat szerint úgy történt volna, hogy valami Schebenicz nevű pásztor, mikor nyáját legeltette, két gyíkot látott, melyek, mivel testök érczporral volt ellepve és csillogott, őt a sziklák ércztartalmára figyelmessé tette. Ennek a mondának tulajdonítják, hogy Selmeczbánya czímerében két gyík-alak van megörökítve. Nevét pedig a város, a pásztor nevétől vette, a melyből későbben Schebnitz, majd Schemnitz, a mostani Selmeczbánya keletkezett.
740. Selmeczbányát állítólag bevándorolt morvák alapítják.
800. Selmeczbánya bányászatának kezdetét a tradicziók egy része ezen évre teszi.
963. A Csehországban bányászkodó magyarországi munkásokat csak nagynehezen sikerűlt visszakergetni. Valószínű, hogy ekkor sok idegen bányamunkás vándorolt be Csehországból Selmeczbánya vidékére.
1217. Selmeczbánya, Bana név alatt szerepel II. Endre király egyik okmányában, a mely a jövedelmekről intézkedik.
1711224. Selmeczbánya város a beteg bányászok számára kórházat épít ott, a hol később az alsó kapu állott.
1235. Selmeczbánya statutumának kelte.
1241. Selmeczbányát és egész környékét a Morvaország felől betörő tatárcsapatok annyira feldúlják, hogy a város és környéke bányamívelése három évig teljesen szünetel.
1245. Selmeczbánya vidékére nézve a bányatelkek területét szabályozzák és azoknak hosszúságát 49 ölben, szélességét pedig 14 ölben állapítják meg. E határok között a mívelés zsákszerűen lefelé halad. A király a városnak privilégiumát megerősíti és újabbakkal pótolja. Ez alkalommal a város jogai és szabadságai határozottabb alakot nyernek. A IV. Béla király által megújított privilégiumok eredeti példánya elveszett ugyan, de másolatának töredékei fenmaradtak és alapot adtak a selmeczi városi és bányajogok feljegyzésére.
1271. A Selmeczbányán és közvetetlen környékén levő »Brenner-táró«, »Ainigkaith« és »Hodritscher Handl« bányákról levéltári adatok már mint »ältiste wnd fürnembste« kitétel alatt emlékeznek meg.
1275. Selmeczbányán, IV. László király, a völgyben épűlt s már régóta fennálló »Capella S. Nicolai de Wana« nevű templomot, január 19-én, a melléje épített klastrommal együtt a dominikánus szerzetesekre bízza. (A templom a jelenlegi »Német« vagy plébánia-templom, a klastrom, a jelenlegi katholikus gimnázium.)
1352. Bélabányáról, illetőleg a bélabányai völgyben létezett bányamívelés fejlődöttségéről csak adásvevési szerződések tanúskodnak.
A Selmeczbányához eddig tartozott: Grádt, Kehrling, Siglisperg, Schakill, Kohlbach és Dilln (Bélabánya) helységeket Sachsenstein várgrófja, Zabonya László magához ragadja. Hogy Bélabánya (Dilln), Kopanicz (Geród), Módertáró (Karlyk), Pjerg (Sijglispergh) már Sebenic (Selmeczbánya) alkotó részéül szolgált s ennek régi időktől fogva, összes hasznaival együtt alá volt rendelve, bizonyítja az a körűlmény is, hogy Nagy Lajos király ekkor (Budae feria sexta proxima post octavas festi paschae Domini), Zabonya fiához, Lászlóhoz, mint Saskew (Saskő, Sachsenstein) akkori parancsnokához intézett parancsában azon községeket (terras et villas) sorolván elő, a melyek ősi időktől fogva (ab antiquo) Selmeczbányához tartoztak és melyeket Saskew egykori úra és várkapitánya, Wezzeus, elfoglalt, ezek között »Dilln«-t is megemlíti és meghagyja, hogy eme földrészek (terrarum particulae) Selmeczbánya közönségének birtokába bocsáttassanak vissza, minden hasznaikkal (cum omnibus suis utilitatibus). Az ország rendeinek egy, 1447-ből való bizonylata, valamint az esztergomi káptalannak, ugyancsak 1447-ben kelt egyik rescriptuma, kétségen kívűl helyezik, hogy Nagy Lajos király ez (1352.) évben Selmeczbányának adományozza Bélabányát, habár az ezt, »de facto«, már régóta, vagyis a forma szerint való adomány előtt is bírta. (Szitnyai.)
1353. Selmeczbánya Nagy Lajos király parancsára, a sachsensteini várgróftól visszakapja a tőle 1352-ben erőszakosan elvett: Grádt, Kehrling, Siglisperg, Schakill, Kohlbach és Dilln (Bélabánya) községeket.
1364. Selmeczbányán megkezdik a »Notationes iudiciariae« czímű feljegyzési könyv vezetését. Ebben az okmánykönyvben a feljegyzések 1426-ig terjednek. (Szitnyai.)
1360. Bélabányán, Heinzmanus zúzóit, Gref Endre és Komert Necusch, 30 frt évi bér mellett, használatba veszik.
1370. Selmeczbánya grófja és urburáriusai, a bíró és az esküdt polgárokkal jegyzőkönyvbe foglaltan bizonyítják, hogy polgártársuk, Steiger Miklós, egyrészt a király nyereségeért, másrészt a maga hasznáért igen sok pénzt fektetett be két aknája mívelésébe, úgy, hogy az egyike a másika nélkűl mitsem ér, minélfogva neki a nevezettek három lánczot adnak két aknája számára, az ahhoz tartozó joggal. (Szitnyai.)
1378. Hodrusbányán a bányászat igen jelentékeny.
1379. Selmeczbányán a legfőbb bányászati tisztviselő a »Magister Michael, scansor Domini Regis« czímet viseli. Ugyanekkor két comese van a városnak, a mint azt a: »Nos comes Iacusch et Paulus Urburarius etiam comes in Schebniz« féle kitétel bizonyítja. (Szitnyai.)
1381. Hodrusbányán a kohó mellett létező zúzóról (penes gazam) tesz említést egy örökösödési osztályról szóló bírói bizonylat.
1721382. Selmeczbánya környékén említés történik oly kohóhelyiség eladásáról, a mely Sygelspach (egyebütt Sigelspach-nak van írva) nevű patak mellett fekszik.
1383. Bélabányán (mely mint Fehér- vagy Fejérbánya, néhol mint Diln, Dilna, Dilnica szerepel az okmányokban) már elfúlt bányák (montana submersa) vannak és van egy rota artificalis (vizet-emelő vízikerék), a mely utóbbi a technikai tudás meglehetős magas fokáról tanúskodik.
1385. Bélabányát illetőleg Selmeczbánya régi jegyzőkönyveiben a következő megjegyzés áll: »Item notandem, quicunque habet montana submersa in Dylnis, ille debet infra hinc in fiar fedar collere, si qui hoc non faceret… debet aquam sucare, qui hoc facere voluerent, aut facere non possint, extunc ab illis auferetur et deberent ailis dare, qui hoc facere possunt. Hoc importatum est et datum de consilio et pleno jure. Datum A. D. 1385. feria quarta in quator temporibus. – E feljegyzés azokra a vízalatti (elöntött) bányákra vonatkozik, a melyek Bélabányán (in Dylnis) feküdtek s ama rendelkezést tartalmazza, hogy azok, a kik az elfúladt bányákat bizonyos… idő alatt nem mívelhetik, vagy mívelni nem akarják, a bányáktól megfosztassanak és azokat másoknak átadni kötelesek. (Szitnyai.)
1387. Bélabánya (Fejérbánya), 10 márka ezüstöt fizet adóképpen. Selmeczbányán a legfőbb bányászati tisztviselő »Bernhardus«, a ki a »scansor montanarum regni Hungariae« czímet viseli.
1388. Selmeczbányán a legfőbb bányászati tisztviselő czíme: »Scansor Domini Regis et montanarum regni Hungariae«.
1397. Selmeczbányán egy adás-vevési szerződés alkalmából kohókról van említés téve. (Egy a kórház mellett állott.) Ekkor minden bányamívelőnek saját kohója lehetett, illetőleg minden bányamívelő saját olvasztó és fémet elválasztó műhelyet tarthatott üzemben, de feldolgozhatta érczeit más bányabirtokos kohójában is, a termelt aranyat és ezüstöt azonban Körmöczön, a pénverőnél volt köteles beváltani.
1398. Selmeczbánya mellett, Siegelspachon egy zúzó áll.
1402. Selmeczbányán a legfőbb bányászati tisztviselő: Smerstempel János, kinek hivatalos czíme: »Des Königs Obrister Steyger«; ugyanekkor Grogan János: »zu der zeyt groff off der Schebniz«.
1422. Selmeczbánya mellett, Szt.Antal határában egy zúzó és egy kohó áll fenn.
1426. Selmeczbányán a »Notationes iudiciariae«-féle feljegyzési könyv továbbvezetésével felhagynak. Az első feljegyzés 1364-től való ebben az okmánykönyvben.
1433. Selmeczbányát a husziták elpusztítják.
1442. Selmeczbányát Rozgonyi megtámadja és elpusztítja; ugyanekkor földrengés a város nagy részét romba dönti s a lakosság az addig a Vöröskút és a jelenlegi Mihály-akna körül elterülő várost (Staro mesto a nép nyelvén) elhagyja és a völgybe vonul le; Bélabánya, mely eddig Selmeczbányához tartozik, különválik és önálló várossá alakúl. (Más adat szerint:)
1443. Selmeczbányán (és Lőcsén) június 5-én földrengés okoz nagy károkat. Selmeczbánya szláv lakosai a város eredeti helyét elhagyják és a hegy alatti völgyben építkeznek.
1446. Bélabánya Selmeczbányának alkotórésze gyanánt szerepel. Tanúságot tesz erről az ország rendei által ezen évben kiadott az a bizonylat, a melyben hat más községgel Bélabánya is Selmeczbánya tulajdonáúl van feltűntetve, habár azok nagyobbára Zólyom megyében feküdtek. Az ország rendeinek ezen bizonylata, valamint az esztergomi káptalannak ugyanez évben kelt egyik rescriptuma kétségen kívül helyezik, hogy Bélabányát Nagy Lajos király 1352-ben adományozta Selmeczbányának, noha ez amazt »de facto« már régóta, vagyis a »forma szerint való« adomány előtt is birta. (Szitnyai.)
1453. Bélabánya városi jogait V. László király megerősíti. Selmeczbányán a bányabirtokosok a dús ólmosítás czéljára megkívánt ólmot máshol vásárolva szállítják kohóikba. (Neubauer.) – A sachsensteini (saskői) várgróf, Köhler Péter vagy Sáffár, magához ragadja Gradl, Kehrling, Siglisberg, Schakkill, Kohlbach és Dilln (Bélabánya) községeket, a melyek 1353. óta, Nagy Lajos király parancsára, Selmeczbánya birtokához tartoznak. (Szitnyai.)
1464. Bélabányát az ország primása, Dénes anyaegyházzá emeli és kötelezi, hogy a plébánoson kívül segédlelkészt is tartson. Az ez év előtti időszakaszban 173hitközségi szervezete abból állott, hogy részére a selmeczbányai plébános és elődei segédlelkészt voltak kötelesek tartani (qui ipsis missis et alia divina officia peragere et ecclesiastica sacramenta administrare consvevisset). (Szitnyai.)
1466. Bélabánya plébániáját Mátyás király a selmeczbányaitól függetlenné teszi és a várost forma szerint felruházza az anyaegyház jogaival. Bélabánya a hat alsómagyarországi bányaváros kötelékébe lépvén, a hét bányavárosból álló szövetség megalakulását tette lehetővé. Selmeczbányán a bányamester, a városi jegyző é a plébános heti fizetése egy-egy forintban van megszabva. A 15 latos márka ezüst beváltási ára 4 frt 50 denár.
1467. Selmeczbánya Szt. Benedeken óvást tesz az ellen, hogy a sachsensteini várgróf 1453-ban magához ragadt: Gradt, Kehrling, Siglisberg, Schakill, Kohlbach és Dilln (Bélabánya) községeket.
1470. Selmeczbányát Mátyás király felmenti a katonaállítástól és a katonaelszállásolás kötelezettsége alól. Selmeczbánya ez időben tisztviselőit szabadon választhatja, de köteles a választás eredményét jóváhagyás végett, a kamarai biztos (kamaragróf) útján a királynak bejelenteni.
1471. Bélabányát illetőleg a város levéltári adataiban egy altáró adományozásáról van említés téve, a mely: »das Perkwerkh hinter der Schewer genannt der Pawengarten« elnevezés alatt van feljegyezve. Szitnyai szerint Bélabánya bányamívelésére vonatkozással bíró történeti adatok csak ez évig terjednek.
1474. Bélabányán a »Perkwerkh hinter der Schewer gennannt der Pawengarten« bányamű az irányaknáig már 76 öl hosszú s azon túl is még 8 lánczczal (Lehen) tovább van hajtva, de részint az érczek szegénysége, részint vízveszély miatt felhagyásra kerül.
1476. Selmeczbánya közönsége óvást emel Szt. Benedeken a sachsensteini várgróf ellen azért, mert: Gradt, Kehrling, Siglisberg, Schakill, Kohlbach és Dilln (Bélabánya) helységeket magához ragadta. Az óvástétel azonban most is éppen úgy, mint 1467-ben sikertelen. (Szitnyai.)
1488. Selmeczbányán városházat építenek.
1495. A kohósítás czéljaira szolgáló ólmot Galicziából hozzák Selmeczbányára.
1493. Bélabánya története szempontjából igen nevezetes Ulászló király június 15-én kelt az az adománylevele, illesztve ez adománylevélnek az a kijelentése, hogy az akkori Fejérbánya részére László (valószínűleg IV. László) által adományozott, de a háborús idők alatt elégett, vagy egyébként elpusztult szabadságlevelét erősítvén meg, ama bányavárosi jogokkal ruházza fel, a melyeknek élvezetében a többi bányaváros, jelesül Körmöczbánya van; kétségtelenné teszi, hogy Fejérbányának, vagyis a mai Bélabányának már László király idejében (1272–1290.) is volt bányászata, mert különben nem lett volna ok azokkal a kiváltságokkal való felruházására, a melyekre a bányászattal foglalkozó többi állampolgároknak joguk volt. (Szitnyai.)
1497. Bankán, Selmeczbánya mellett, vésett bányamunkával hajtott: »Erbstolln beym Kirchenbaum« nevű altáró létezéséről tesznek említést a városi levéltár iratai. (Szitnyai.)
1498. Selmeczbányán a városháza mellé kápolnát (Anna-kápolna) építenek. Hodrusbányán üzemben álló bányák: az Erbstolle bey den 5 schönen Linden, az erbstolle beym Natergrund és az Erbstolle hinter der Kerling.
1499. Selmeczbányán a Viberhegyen létező »Erbstolle bey Viberhübl«-ről tesznek említést az okmányok. Ez az altáró az »Óvár« mellett, a Pattschner, később Bialosna-utcza szomszédságában volt; lehetséges, hogy a Biebertáró elnevezés inne veszi eredetét. (Szitnyai.)
1500. Hodrusbányán üzemben van az »Erbstolle am Gabender« nevű bánya.
1504. Selmeczbányán egy »Schuechmark«-nak nevezett altáró (Erbstolle zu dem Schuechmark) létezik, a mely az erre vonatkozó levéltári feljegyzések szerint a Glanzenberg-táró fölött vonult el s mely nevét valószínűleg (az idősebbek előtt még ma is ismeretes) Kaufhaus-tól, mint a czipészek által raktározásra és eladásra használt helyiségtől vette. (Szitnyai.)
1505. Selmeczbányán a város fölött fekvő »Rózsatáró«-t (Rosenstolle) Pesten Frigyes kamaragrófnak adományozzák, altárói jogokkal.
1506. Selmeczbányán egy »Kőrisdomb altáró«-ról (Erbstolle am Eschlübl) tesznek említést az okmányok a nélkül, hogy e hely fekvéséről közelebbi felvilágosítást adnának. (Szitnyai.)
1741507. Selmeczbánya levéltári adatai említést tesznek egy altáróról a fellegvár mellett (Erbstolle hinter der Purg bey dem Trankh) és egy »Erbstolle in denen Hayerloss« nevű bányáról. Közelebbi adatok hiányoznak. (Szitnyai.)
1508. Selmeczbányán levéltári adatok szerint többek között a következő bányászatok léteznek: Erbstolle oberhalb dem Warmen Bad bey Kalkofen (valószínűleg Szklénón): a »Grosser Handl mit dem 15 Stock.« (E bányászat jelentékeny kiterjedéséről az annak bejárásáról felvett jegyzőkönyv tanúskodik); a »Viethauerschacht«, az »Erbstolle mit dem grossen Gäppll in dem Syglsperg«, a »Hornunger Gewerken und Gäppl«; a »Thomasschacht« és az »Obere Hasebner Schacht« a Glanzenbert táján. Hodrusbányán üzemben van: a »St. Anna Erbstolln am Trentscher« féle altáró. (Szitnyai.)
1511. Selmeczbányán üzemben van az »Ein Erbstolle den man al den Stolle auf der Kapphangen Wiese nennt« körülírással jelzett bányászat. – Hodrusbányán üzemben van az »Erbstolln am Hegewald gegen Hoff« nevű altáró. (Szitnyai.)
1512. Selmeczbányán levéltári adatok szerint üzemben álló bányák: az »Erbstolle auff der Letten« és a »Rauchloch in Syglsperg«. (Szitnyai.)
1513. Hodrusbányán üzemben vannak: az »Erbstolln auff den Kis gegen den forderen Eisenstein« és az »Erbstolln am Trendtscher ober dem Trentscher«. (Szitnyai.)
1515. Selmeczbányán a következő béreket fizették a kohóknál: a sáfárnak heti bére: 1 frt 25 dénár, olvasztónak 1 frt (5 munkaszakaszért); jó olvasztónak 70 dénár. Rendesen 5 napig dolgoztak hetenkint; a hatodik napon elszámoltak és akkor osztották szét a nyereményeket is. A kohótisztviselők írni és olvasni nem tudtak; minden kohónál ezért külön irnokot alkalmaztak, ki rendesem kémlész is volt és a számadásokat is vezette. Egy vájár heti bére: 60–70 dénár és a nagyobb bányáknál szolgáló sáfár heti fizetése 1 frt 25 dénár volt. Ezen évben akadunk a szolgálati és munkaviszonyok legrégibb városhatósági szabályozására. E szerint: »Ez év Szt. Borbála szűz, keddre esett ünnep-napján Kreussl Lőrincz városi bíró elnöklete alatt összeülvén az esküdtek és a választó polgárok (Wahlburger) újból készítének és alkotának rendszabályt, a Selmeczbányán, Hodrusbányán és az Eisensteinon, vagyis a mostani Vichnyén vagy Eisenbachon, melyet ekkortájt Eisenhammer-nek is neveztek, a kohóknál, a zúzóknál és a bányáknál alkalmazott tisztek (Ambtleith) és munkások ügyében, még pedig oly végből, hogy ama viszályoknak eleje vétessék, a melyek a bérfizetés miatt a bányapolgárok, ezek tisztjei és munkásai között már régóta fennállottak. «Bankán, Selmeczbánya mellett, vésett munkával hajtott »Erbstolle im Rossgronth« nevű altárót emlegetnek az okmányok.
1516. Selmeczbányán, Gross János birósága alatt a szolgálati és munkásviszonyokat rendező tanácskozmány határozatát a városháza tornyáról kihirdetik. Bankán az »Erbstolle onter der Kratzperleyten am Wagenperg« és az »Erbstollen im Repitscher Wald« nevű bányák vannak üzemben.
1517. Körmöczbánya polgárainak II. Lajos király megengedi, hogy Selmeczbányán vagy Hodrusbányán tartózkodó bányamunkások által fejtett fémes ásványokat a maguk kohóiban olvaszthassák.
1518. Selmeczbányán a glanzenbergi vállalat, a mely a város keletkezésével egyenlő korú, a vízemelés nehézségeivel küzd ugyan, de azért még mindig jövedelmező. A levéltár okmányaiban két bányáról van említés téve; az egyik a »Thyrstolle hinter dem alten Geschloss«, a másik az »Erbstolle im Himmelreich«. Utóbbiról az írja Szitnyai, hogy alkalmasint a mostani Óvár alatt létezhetett, mert az Óvárban fennállott börtönt »Himmelreich«-nak nevezte a köznép.
1519. Selmeczbányán az okmányok egy »Erbstolle auff der Schmetten Rin« altáróról tesznek említést. Szitnyai a következő megjegyzést fűzi ez adathoz: A »Schmetten Ryn« névben a mostani »Schmintorin« tükröződik vissza s elég okszerűen, mivel ez a bánya a leggazdagabbak egyike volt s méltán nyerhette a: »Tejfeles táró« elnevezését, ámbár Adelung szerint egy agyagnemet is »Schmetten«-nek neveztek egykoron. A szóbanforgó bányamű különben a Schmitterin, Handel Schemetten és Handel Schmittin nevek alatt is előfordul az okmányokaban.
1520. Selmeczbányán egy »Erbstolln beim Spitzenberg« altárót emlegetnek az okmányok.
1523. Az okmányok a selmeczi bányák sorából kiemelik a »Glanzenberg«-bányát és egy »Erbstolln onder dem grod Veithen aus genannt« altárót, mely 175utóbbiról Szitnyai azt a felvilágosítást adja, hogy a Kálvária-hegyen túl, Bélabánya felé, a Baitawa (Weite Au) nevű dűlőn lehetett. Mária királyné Budán, június 5-én, a selmeczi arany- és ezüst-kémlészi (probator auriet argenti) állomás rendszeresítése tárgyában kiadott relácziója szerint a királyné által kirendelt kémlész (Rumel János) heti munkájának dijáúl egy forintot kapott, a kémleléssel járó rendes és egyéb kiadások fedezésén kívül.
1524. Selmeczbányán az okányok egy »Gruntschacht« nevű aknáról emlékeznek meg, a melyről az van mondva, hogy a »Glanzenberg« közelében volt (am Glazenberg gelegen). – Bélabányán új altárót adományoznak azzal, hogy a réginek kára nélkül míveltessék; de sem az ó, sem az említett új altáró nincsen közelebbről megnevezve.
1528. Selmeczbányán kormánybizottság jár a bányák és a kohók megvizsgálása és a kémlelés szervezése végett. A bizottság panaszkodik a hiányos olvasztómunka miatt; állítja, hogy az érczválogatás hibás, hogy az ércz között igen sok meddőt hagynak; sok az adásúl vett vasércz; nagy az ezüstben való veszteség s hogy az ólomérczben és szénben való fogyasztás túlságos. Az érczet a kohászok ritkán próbálják s nem tudják, mit tartalmaz az ércz és mit az elegy. Sürgeti a meddő gondosabb kiválasztását. Próbálják ezt idegen munkásokkal végeztetni, de a helybeli munkások ennek ellenszegülnek, az idegeneket megverik és elkergetik és javításokról és változtatásokról hallani sem akarnak. A bizottság kir. bányagondnok kinevezését ajánlja. A kinevezett két kohótiszt minden ezüstleüzésnél jelen kell, hogy legyen s az ezüst súlyát megmérni, feljegyezni, a megmért darabokat pedig bélyeggel ellátni tartozott. A feljegyzést hetenkint egyszer, szombatonként, a kamaragrófnak átadni tartoztak.
1529. Selmeczbányán, Siebenbürger Cherubin kohójában 13 munkás dolgozik. Alkamaragróf Hilleprandt Péter, ki számadási hiányok miatt (1539) vizsgálat alá kerül.
1532. Bélabányán Groff András városi biró és bányamester az ős altárót, mint a város régi altáróját (der alte Erbstolln der Stadt Dylln) Münner András selmeczi bányapolgárnak adományozza azzal a kikötéssel, hogy ennek folytatólagos míveléséből mi hátrány se származzék az új altáróra.
1533. Selmeczbányán, Unger Gergely kohójában 70 munkás dolgozik. A Felső- és a Közép-Fuchsloch között határjele vágnak. E tényt, Rubigallus Pál nevével kapcsolatban, a szeptember 16-án kelt okmány őrzi (Schmidt, Berggesetz-Sammlung, I. köt. 224. és 225. old. 78. sz.) – Hodrusbányán fennálló mívelet gyanánt levéltári adatok egy »Grossmuth« nevű bányát említenek. (Szitnyai.)
1534. Selmeczbányán, Windischleuten-altáró először van okmányilag megemlítve. Július 4-én már felhagyott és régen elfúlt bányaként szerepel a levéltár adataiban.
1535. Bélabánya ezévi bányászatáról fel van jegyezve, hogy a régebben igen jövedelmező bányamívelés hanyatlóban van; hogy régi és gazdag bányái elfúltak. A Selmeczbányával egykorú glenzenbergi vállalat élénkült üzemmel 150 vájárt foglalkoztat és 93 lovat tart munkában. Az írásban meglévő legrégibb hiteles leírása a selmeczi bányászatnak ez évből származik és Lamviczi Zdenko királyi biztos jelentése. Ebben meg van említve, hogy Kleinfeistritz Hodrusbányán a legjobb bánya, élénk üzemben áll, az ér egy öl vastag és sok vörös ezüstérczet tartalmaz, a melyben mázsánkint 3–5 mark ezüst van. A fejtéseken 70 bányász dolgozik. – Selmeczbányán egy bizottság azt javasolja a bányavállalkozóknak, hogy minden bányánál egy bányaírnokot (Bergschreiber) alkalmazzanak, a ki a termelést és a költségeket feljegyezze, hogy e feljegyzésekből a számbavétel (Raitung) alkalmával, a kisebb részesek is megtudhassák, hogy mennyi és mire lett kiadva és mennyi volt a termelés. A tanácsot azonban ekkor még nem fogadják meg. – Hodrusbánya legrégibb bányáinak egyike az: Altenneufang, a mely az iratokban azonban csak egyszer fordult elő, mint olyan vállalat, mely vízzel küzd s melynek míveleteit a Handl Hodritsch altáró fogja víztől mentesíteni.
1537. Selmeczbányán a Katalin (mostani tót) templom felépül. A szigliszbergi Rössel Lőrincz-féle kohóban 37 munkás dolgozik. Határozatot hoznak, hogy a bányamester, a ki addig a város tanácsának tgja volt, más hivatalt ne viseljen és csak egyedül a bányaügyekkel foglalkozzék. A bányamestert a város választja, a király erősíti meg és fizetését a királyi kincstártól húzza. – Hodrusbányán a Kleinfeistritz bányában 80 vájár dolgozik; a Walter János-féle kohóban pedig 17637 munkás talál foglalkozást, városi levéltári adatok szerint a »finsterort« bányászat, másképpen »Finsterniss-Gewerkschaft« bányaműve, üzemben van.
1539. Selmeczbányán Hilleprandt Péter alkamaragrófnak számadásait a császári biztosok megvizsgálják. A vizsgálat kideríti, hogy 1529-től 1539-ig általa beszedett és kezelt kamarai pénzekből részint a maga, részint más bányapolgárok bányáinak a mívelésére és egyéb szükségletekre, magyar értékben 15,574 frtot és 75 pfenniget használt fel és adott ki, mely összeggel a királynak adósa maradt.
1541. Szélaknán megélénkül a bányamívelés. – Selmeczbányát, a mely a gyakori ellenséges betörésektől folytonosan szenved, megerősítik és négy kapuval elzárják.
1542. Selmeczbányán Schlachter Quirin kohója üzemben van.
1543. Selmeczbányán Hilleprandt Péter alkamaragróf, ki számadásainak 1539-ben történt felülvizsgálása alkalmával 15,574 frt 75 Pf. hiányával volt terhelve, tartozásainak törlesztésére szoríttatván, márczius 20-án biztosítási okmányt állít ki, melyben arra kötelezi magát, hogy: 1. 1543. évi husvét napján 2500 frtot fog törleszteni; 2. hogy a maradékot, vagyis 13,074 frt 75 Pf.-et ugyanazon év husvét napjától kezdődőleg heti 20 frttal a selmeczi kamarának beszolgáltatja; 3. hogy abban az esetben, ha a kikötött részletfizetések tartama alatt elhaláloznék, olyképpen adja zálogba összes vagyonát a királynénak, hogy azzal szabadon és tetszése szerint rendelkezhessék; 4. kiköti végre Hilleprandt Péter, hogy a kamarai kölcsönnek biztosítására lekötött birtokát életfogytáig élvezhesse s a bányákat ezentúl is míveltethesse. E szerződés képezi nagyrészben alapját a kamarai bányabirtok szerzésének, mivel Hilleprandt Péter, még a kölcsön törlesztése előtt halván el, ennek összes birtokait Mária királyné foglalja le és ez időtől fogva ugyane birtok a »Königliche Handlung«, majd »Königlicher Handl« nevet viseli, magában foglalván nemcsak az elzálogosított bányákat és bányarészeket, hanem az alkamaragróf házait, majorjait, földjeit és egyéb vagyonát, jelesül: kohóit, zúzóit és ingóságait. Melyek voltak a lefoglalt bányák s ezeken kívül mely bányáknál volt bányarésze az ez évben elhalt Hilleprandt Péternek, részletes adatok hiányában megállapítani nem lehet, mi annál sajnálatosabb, mivel ez okból ki nem deríthető, hogy a kamara első bányabirtoka mely bányatelepekre terjedt ki s mikép keletkezett a kérdéses »királyi üzem«. (Péch.)
1545. Selmeczbányán két kincstári kohó áll fenn. Mária királyné meghagyja, hogy minden egyes olvasztó-munkás hűségesküt tegyen és hetenkint az olvasztott fémmennyiséget a kamarának bejelentse. Az ezüst beváltási ára 5 frt 75 denár. Vertek egy 15 latos finomságú márkából 8 frt 32 dénárt és a beváltott ezüstben levő aranyérték különbsége egészen a kincstáré maradt, mert az arany értékét csak úgy térítette meg, mintha ezüst lett volna. Selmeczbányán, a hol 1490-től fogva 1545-ig csakis tisztán magán-bányabirtokviszonyokkal találkozunk, a bányabirtok ama nemének és ama alakjainak a keletkezését és fejlődését is észleljük, a melyek azóta máig is fennállanak s a bányatársulati vagy magán- és a kincstári bányabirtokok között való különbséget állapítják meg. (Péch. Szitnyai.)
1546. Selmeczbányán, október 4-én egyezséget köt Wolf-táró és Felső-Fuchsloch arra nézve, hogy ez utóbbinak jogosultsága fölfelé 7 ölre, de lefelé csak az 1535-ben ütött határjegyig terjedjen.
1547. Selmeczbányán a »Königlicher Handel«-t, mely 1543-ban, mint Hilleprandt Péter alkamaragróf ki nem elégített zálogkötvényének tárgya, Mária királynéra szállott, a királyné Geldernben, Anhaimban szeptember 12-én kelt okmányával, illetőleg adománylevelével tanácsosának, udvarmesterének és kincstárnokának (Rath, Hof- und Schatzmeister), Hallersteini Haller Farkasnak örök áron eladja (4000 magyar értékű forintért), illetőleg adományozza és ebbeli intézkedését Hilleprandt Péter biztosíték-okmányaira, vagyis záloglevelére alapítja.
1548. Selmeczbányán a »Königliche Handlung« kamarai birtokjoga kétségessé válik Hilleprandt Borbála végrendelete folytán, mely az elzálogosítva volt és állítólag kiváltott birtokot, örökbe fogadott fiának, Rubigallus Pálnak hagyományozza. – Hodrusbányát illetőleg említés történik egy »Szt. Katharina Gewerken« nevű bányatársulatról.
Selmeczbánya. – Középponti fémkohó.
Selmeczbánya. – Sándorzúzó.
1549. Szélaknán, a hol a bányák mélységének növekedésével, a vizek emelésének nehézségei már-már leküzdhetetlenek, egy Csehországból (Kuttenbergből) behívott gépmester (Kunstmeister) több vizethúzó-gépet (Stangen-kunst) épít be a bányákba, melyeket részben emberi, részben lóerővel tartanak üzemben. A lovakat 177ökörbőrbe bevarrva bocsátják be a bányákba. – A városi tanács arról értesíti a kamaragrófot, miképp az ő felsége által kiadott azon rendszabály, a mely szerint az a munkás, a ki hétfőn bemenni nem akar a bányába (anfaren), 14 napon át munkát ne kapjon (soll feyern), alig válik a közjó és a kamara hasznára, mivel ez csak abban az esetben vezetne a kivánt czélhoz, ha a munkások felesleges számban lennének s ha az elmaradás folytán támadt hézag pótolható volna.
Selmeczbánya. – A Zsigmond-akna.
Selmeczbánya. – A Ferencz József-akna.
1550. Selmeczbányán Finsterortnak külön kohója van. Szeptember 27-én eladott Behaim Jakab, a Közép-Fuchsloch alatt fekvő Wolf táróból 2/16-részt, 200 magyar forintért (100 denárt számítva egy forintra) Schlacher Quirinnek, A »Perkwerkh Trostperk« bányatársai a nagy veszteség miatt, segélyt kérnek a királytól. – Hodrusbányán létező bányák: Pergwerk Trostberg, Pergwerkh Hoffnungsschacht, másképp Frisnitz és Pergwerkh Altallerheiligen.
1551. Selmeczbányán, április 19-én megujítják a Wolf-táró és Alsó-Fuchsloch között kötött amaz egyezséget, hogy egymással békén lesznek és egymás termékeit el nem hordják. Június 5-én a Közép-Fuchsloch-társulat megveszi Rubigallus Páltól, Schlacher Quirintől és Lehotzky Pétertől 1600 frtért az egész Wolftárót. – Hodrusbányán a Kleinfeistritz-bánya bukófélben van. Főbirtokosa: Ungerfeind András, a bánya 12/16-részét eladja Reusz Mátyás selmeczi takácsnak 100 frtért. Ez időtől fogva sehol sem említik és elveszett még hire is, neve is, s most lehetetlen meghatározni, hogy hol lehetett. (Péch.)
1552. Selmeczbányán az okmányok a »Mitter-Fuchsloch«-bányatársulat és a »Niklass-Markus-Schacht«-aknáról tesznek említést, az utóbbiról azt mondván, hogy a »Wolff-Schacht«-aknával határos. Nikusch Leonhardt a királyhoz intézett levélben jelenti, hogy egy új rézbányát nyitott Hodrusbányán. Selmeczbányán 45 bánya áll üzemben. A városi adóval (Halblon) megrótt s összes személyzet: Fuchsenlochon 355 munkásból áll; Pusenloch 131, Glanzenperg 122, Oberfuchsloch 114 munkással van kimutatva. Pyber-táró csak 42 munkást számlál.
1553. Hodrusbányán fennálló bányászatok »Stolln auf dem Hoff, sonst Hobersberg Erbstolle genannt«. »Vordere Altenratschacht« s a »Trentscher Einsenstein«. Selmeczbánya kincstári bányabirtokának keletkezését illetőleg nevezetes az a Bécsben, szeptember 16-án kelt engedmény-okmány, mely szerint: Rubigallus Pál, Schlacher Quirinus és Oeder Simon selmeczi bánya-, illetve választópolgárok nevében és képviseletében (Ihm nahmen ond ahn Stadt) Ferdinánd császár- és királynak örök árba és tulajdonul engedik és adták át az: »Ihm Mitteren-Fugxenloch bey der Schembnitz gelegen« bányamű egy tizenhatodát.
1557. Hodrusbányát illetőleg az okmányok egy »Gewerkhen am Pelz oder Khis« nevű bányavállalatról emlékeznek meg.
1558. Selmeczbányán a kincstári kohóban egy mázsa 2–6 latos ezüstért 20 denárt, 6 laton felül való ezüstben tartó érczért 25 denárt fizetnek.
1560. Selmeczbánya nevezetesebb bányavállalatai: »Gewerken von Klingenstolln, a Gewerken von Rosenkranz« és a »Rottrosenschacht» nevű bányatársulat. Hodrusbányán nevezetesebb bányamű a »Gewerkhen auf dem Foglhübl im Thiergarten«.
1561. A kincstár kijelenti, hogy nem bánja, ha a részesek a selmeczbányai Glanzenberg mívelésével felhagynak. Hodrusbányán a városi levéltár adatai szerint fennálló bányaművek: »Obere und undere Trentscher Eisenstein in dem Petz«; a Harttaschpner Gewerkschaft; Gewerkhen von Haeckhenschacht a Pusenloch szomszédságában; a Verliesendferigschaft és a Robenstein-Perghwerkh, a mostani (Rabenstein) hollókő. (Szitnyai.)
1562. Selmeczbányán az új várat építik; Bieber-tárónak külön kohója van. A városi levéltár iratai a következő bányavállalatokról emlékeznek meg »Gewerken auff der Weinreb«, »Bergwerkh Rössel under und neben der Weinreben gelegen«, »Hafenstolln«, »Krempelsschacht auffn ressel«, »Hartneschpen Pergwerkh in Fuchsloch« és »Hasenfuss«. Hodrusbányán a városi levéltár adatai szerint a következő bányművek állanak fenn: »Füllen Peuttl Perghwerk«, »Püsenloch«, »Alttrachtschacht«, »Niklass- és Klingenspitz«-shacht szomszédságában; a »Gewerkhen von Klingenspitz«, a »Handler Erbstolln« és a »Luggsenstolln«. (Szitnyai.)
1563. Hodrusbányán jövedelmező üzemben vannak: a »Pergwerkh im Hodensakh« s az »Im Mondschein vndern Füllen peuttl gelegen« nevű bányászatok.
1781564. Hodrusbányán a városi levéltár adatai szerint a következő bányászatok vannak üzemben: »Obergletscher-Schacht«, »Mathusens-Schacht«, az »Erlengrundt vonder der Hodritsch« és a »Johanna-Baptista-Stolln«, melynél ezidőszerint Bratirurst volt a bányamester. (Szitnyai.)
1567. Selmeczbányán a városi levéltár adatai szerint létező bányászatok: a Piperstolln, a Wolffstollnerschacht, a Valentiusschacht és a Sturzensschacht. A Piperstolln, Viperstolln név alatt is szerepel az okmányokban (ma Bibertáró vagy Biebertáró). E név keletkezését különbözőképpen értelmezik; egyesek feltevése szerint első mívelőjének, Vipernek nevét viseli s habár a latin vipepera, vipario, helyesebben vivum pario, azaz élőt szülniből (peperi), vagyis »önerejéből szülni«-ből is származhatik, legvalószínűbb, hogy Viberhüblből veszi eredetét. A Wolffsstollnerschacht vagy másképpen a Wolffgang, a Valentius aknával határos. Ezt különben Valentius Liegendschacht-nak is nevezik. A Sturzerschacht, melynek egyéb nevei: Sutterschacht vagy Suettin és Wasserlaurschacht, a Valentius akna szomszédságában van (Szitnyai).
1568. Selmeczbányán a bányamesternek évi fizetése 208 forint. Az alkamaragróf 600 forint évi fizetés mellett igen jól megél, jóllehet 3 lovat, egy lovászt, egy ajtónállót és egy irnokot köteles fizetéséből eltartani. (Péch.) A városi levéltár adatai szerint: a vertragene Pergwerk, vagy vertragene Feldt-bánya, a Biebertáró, Suetten és Wolffschacht között; a Tonattiger Erbstolle, valószínűleg a mai Tanád-hegységben; az »Obere Weid« a Felső-Rónán és a Szt. Paul-Schacht a Klingenschacht-hoz közel fekhetett. (Szitnyai.)
1570. Selmeczbányán 300–400 társaság míveli a bányákat; ebben az időben az eredmény igen silány és a bányapolgárok a kamaragrófhoz fordulnak segélyért. A kormány: Gienger, Haag és Dreylingen biztosokat küldi ki a viszonyok megvizsgálására és javaslat tétele végett. A biztosok beható vizsgálat után abban találják a kedvezőtlen eredmény főokát, hogy a sok kis társulat bányamívelése, a felügyelet szétforgácsolódása miatt rendkívül költséges és nagyobb vállalkozások létesítésére nem alkalmas; azt javasolják tehát, hogy a bánypolgárok nagyobb társulattá egyesüljenek és rábeszélik az akkor legerősebb három bányabirtokost (Sali, Schall és Siceli bányapolgárokat), hogy bányabirtokukat egyesítsék. Hodrusbányán nevezetes bányamű a »Poennersche Handlung«. Bélabánya bányáasztát illetőleg, a városi levéltár adatai között, annak közlése mellett, hogy akkor bejárták azokat a bányákat, a melyek a Dócziak birtokán mívelés alatt állottak és Steger Rafael s bányatársainak tulajdonát képezték, ez a feljegyzés áll: »Kupfer vnd Pley-Perkwerkh, vnder der Hodritsch auff den Herrn Dóczy Grunden«. (Szitnyai.)
1571. Selmeczbányán a kincstár, Sali, Schall és Siceli bányapolgárok között egezség létesül a Brenner-szövetkezet szervezése tárgyában; a kincstár átveszi az egyesített bányabirtok kezelését, ahhoz ügyes tiszteket alkalmaz s fedezi az üzem költségeit mindaddig, míg a vállalat jövedelmezővé nem válik. Sali 10 frtot, Schall 6 forintot és Siceli 6 forintot kap hetenkint élelmezési segítségül. A kamarai biztosok nemcsak a schalli és a sicelii örökösöknek bányaműveit (der Schalischen vnd Siclischen Erben Pergswerchs) csatolták a Prennerékhez, hanem az így egyesített üzemet (zusemmengeschlagene Handlung) kellő Verlag-gal is ellátták. (Péch. Matiny.) A városi levéltár adatai megemlékeznek egy »Pergwerkh Waltsgottes«-ról, melynek előbbeni neve »Pergwerkh zum Perlgerüsgen« volt és egy a »Klingenschacht«-aknához közel fekvő »Szt.-Paul«-aknáról (Szitnyai).
1572. Hodrusbányán nevezetes a »Hodritscher Handl« bányamű. Selmeczbányán igen előkelő bányamívelő a »Rubigallus-család«, melyről a Schmidt-féle Berggesetz-Sammlung II. kötetének 216. lapján, 140. sz. a.: »Inscriptio arcis Lypche egregio Paulo Rubigallo« czím alatt emlékezik meg. Az említett Rubigallus Pál ugyanaz, ki Miksa császárnak és királynak 30,302 rajnai forintot és 21 denárt adott kölcsön és ennek fejében zálogba kapta Lipcse várát aug. 27-én. – Selmeczbányán és környékén a pestis pusztít és igen sok áldozatot követel.
1573. Selmeczbányán a bányapolgárok kohóiban egy mázsa ércz feldolgozása 1 ft. 85 denárba (1 f. 90 kr.) kerül. (Neubauer.) A városi levéltár adatai két nevezetesebb bányáról emlékeznek meg, u. m.: az »Vnder weidner Tannenschacht vnder dem Rosenkranz«, a mostani alsó Rónán (Weiden) és a »Richtschacht am Glanzenperg.«
1791574. Hodrusbányán létező bányászatok a városi levéltár adatai szerint: Perkwerkh in dem vndern Eichhorn auff dem Guzussberg vnder dem Hoff in der Höll; a Weyxellstolln in der Hodrischer Grund in Aichrig gelegen, a Gewerken auf dem Voglhübl in der Hodritsch gelegen; a Sikorastolln Eisenstein; a Vordere Gäppel Eisenstein; az Untere Pletscher Eisenstein; s a Stolln im Kregsgrundt. Ez évben először említik az okmányok az »Altheiligen« vállalatot, a mely Allerheiligen és Altallerheiligen név alatt szerepel az iratokban. (Szitnyai.) Bankán, Selmeczbánya mellett a városi levéltár adatai szerint üzemben álló bányamívelet: az »Im Greiffen Stolln vnter dem Schüttersberg in Rossgrondt.« (Szitnyai.)
Selmeczbányán a következő bányaművek állanak üzemben: Segengottes-Schacht; obere und vndre Namengottesschacht, Fleischer-Pergwerkh; Kreuz-schacht; Rodten Apfelbaum Perghwerkh bey der Tanatig gelegen auff der Wiesen; Im Summerstörl bey dem Tyrstolln; Humperstolln; auf dem Pirkenbusch under der Mor; Im neuen Weg vnder der alten Purg oder Peertazen; Im Falkenstein gegen den Dilln gelegen; Hüllff Gotteschacht hinter dem Schabab; In dem Preidten Perg auch gegen Dilln; obere vnd vndere Weidten Pergwerkh. (Szitnyai.)
Ez évből érdekes nyilvántartási könyv maradt Semeczbányát illetőleg az utókorra, ezzel a felirattal: »Verzeichniss der Herrn und Gewerkhen wie Pergwerks so auf Schemnitzer Refier seiend vnd diese Zeit gebavet; auch wie viel ein yglicher bey einer Grubenthail hat vnd wie sie mit Namens hoiszen.« E nyilvánkönyv megmutatja, hogy melyek voltak az ekkor üzemben állott bányák, kik ezek birtokosai és mily arányban oszlott szét közöttük a birtok. A bányahatóság által, a mely ekkor a város birájából, a városi tanácsból, a bányamesterből s ennek esküdt-társaiból állott – vezetett ezen nyilvántartási jegyzék szerint 36 bányatársulat áll fenn ez évben, ugyanannyi bányára terjedő üzemmel. (Szitnyai.) – Külön bizottság van Selmeczbányán azzal a kiküldetéssel és utasítással, hogy a Verlagot felmondva, be is hajtsa s hogy a kamaragróf vagy készpénzben fizesse vissza az előlegeket, vagy bizonyos időre foglalja le az adós bányapolgárok összes vagyonát. A bányabirtokosoknak ugyancsak körmére éghetett most már a Verlag behajtása, mert már azt is szükségesnek látták, hogy külön követet küldjenek Bécsbe, némi haladék és enyhébb elbánás kieszközlése végett. A tanács és a bányapolgárok e külön követe Carlen Mihály volt, a ki Bécsben június 17-től szeptember 9-ig tartózkodott és eljárásáról terjedelmes jelentésben (reláczió) számol be.
1575. Selmeczbányát illetőleg a levéltár adatai megemlékeznek egy: »St.-Jakab Pergwerkh«-ről és egy »Szt.-Abrahammassen« nevű bányaműről (Szitnyai).
1576. Selmeczbányán a városi levéltár adatai említést tesznek: a Glücks-schacht-ról, a Meelbeerlewuten-Pergerkhről és az u. n. Kuittenbaum-ról, a melyről az van mondva, hogy Feierstolln alatt fekszik. Ez évben 1329 adózó bányamunkást írtak össze. Rosenetrauch aknán van 223, Pachertárón 97, Klingen-aknán 134, Thonnatig-tárón 61, Aicherucken-en 65, az Ainigkheit üzemnél 37, az Obere Weiden-en 126, Windischleutenen 36, a Handl Hodritschon 60, Undter Mor-en 55, Bieber-tárón 22 és Glanzenbergen 3 munkás. Biebertáró és Glanzenberg üzeme hanyatlik. (Szitnyai.) – Itt különben ama visszaélés, mondhatni kijátszás felburjánzására akadtunk, hogy azok a bányarészesek, a kik kincstári előlegre tettek szert, olyképpen akartak a tehertől menekülni s a megtérítés alól kibujni, hogy a maguk részét másokra ruházták, ez utóbbiak pedig azzal állottak elő, hogy ők a mások által felvett előlegekért mi felelősségre sem vonhatók. E visszaélés megszüntetése czéljából olvasták fel a február hó 15-én tartott tanácsülésben és vezették be a városi bányakönyvbe azt a rendeletet, a melyet a király biztosai (comisszáriusai) a városi bányamesterhez intéztek s melyben meghagyták, hogy jövőben minden »Verlag« a bányakönyvbe jegyeztessék be s hogy az azzal terhelt bányabirtok elidegenítése iránt megköttetni szándékolt adás-vevési szerződés mindenekelőtt a bányamesternek mutattassék be, ki azt az alkamaragrófnak és az ellenőrnek (Gegenschreiber) bejelenteni és azok utasításait a további intézkedésre kikérni és bevárni tartozik. (Péch. Szitnyai.)
1578. Hodrusbányán a bányakincstár kohót vásárol, a mely a Dóczi birtokán áll és eddig a Handel-Erbstolln-hoz tartozott. (Neubauer.)
1579. Hodrusbányán a Wülfeltáró, Rubigalli Pál, Wunderlich Jakab, Rombleitner Mátyás és Sturmkorb Konrad kezén van.
1580. Selmeczbányán a kamara véglegesen beszünteti a »Verlag« további engedélyezését és elrendeli, hogy a bányatársaknak a nyereséget ne szolgáltassák 180ki, hanem a kiutalt és hátralékos előlegek visszafizetésére fordítsák. (Péch. Szitnyai.)
1581. Selmeczbányán a »Schacht zum Eisern Seyl« akna létezéséről tanuskodnak a levéltár adatai.
1583. Selmeczbányán a Brenner-szövetkezet, mely 1571-ben szervezkedett, Lindacker Kristóf gondnok kezelése alatt, az addig 80,000 frtra felszaporodó ellátmányokat visszatéríti, mire lehetővé válik, hogy a birtok a három részes (Sali, Schall és Siceli) kezébe, teher nélkül és jövedelmező állapotban visszaadassék. Hogy mily nagy jelentőséget tulajdonít a kamara a brenner-tárói üzemnek, abból a kérvényből is kitűnik, a melyet a táró örökös bányatársai (Erbgewerken) a bányavárosi biztosokhoz intéztek ugyancsak a brenner-tárói üzem támogatása érdekében. Ez irat szerint ugyanis 1571-ben a birtokosok nemcsak a schalli és sicelli örökösök bányaműveit (der Schalischen und Sicilischen Erben Bergwerks) csatolták a brennerekéhez, hanem az így egyesített üzemet (zusammengeschlangene Handlung) kellő Verlag-gal is ellátták, mely annyira felszaporodott, hogy már a 43,000 frtot is meghaladta. »Ez óriási összeg azonban kifizetettnek jeleztetik a fennebb idézett iratban, miből következtethető«, hogy az 1571. és 1583. évek közében, áldásokban dús üzemnek örvendett a Brennerek bányamívelése. (Péch.)
1584. Hodrusbányán, a Würfel-tárón Rubigalli mint részbirtokos van megemlítve. A bánya jó és ezüstöt, kovacsot és vasérczet termel.
1587. Selmeczbányán, Lindacker Kristóf, a Brenner-szövetkezet gondnoka, a Mátyás-táró hajtását kezdi meg, hogy a Gréfi-éren dolgozó kisebb vállalatokat alámélyítse és mélységüket elörökölje. E czélját azonban elhanyagolja, mert 84 öllel a Gréfi-ér előtt, váratlanúl gazdag érre talál, melyet Mátyás-tárói érnek nevez. (Péch.) A városi levéltár adatai »Bruderschaft-Schacht«-ról, »Dreifaltigkeit-Stolln«-ról és »Pacherstolln«-táróról emlékeznek meg. (Szitnyai.) Királyi bányahivatalt szerveznek Selmeczbányán.
1588. Bélabánya altárójának hajtására az alsó-ausztriai kamara, heti 2 forintot engedélyez. – Hodrusbányán május 6-án a Finsterort-altáró a Würfel- altáróval lyukaszt és mélységét elörökli.
1590. A városi levéltár adatai szerint Selmeczbányán üzemben álló bányák: »Auff der Morer Erbstolln vnder dem Teith«, a »Michaelstolln«, a »Georgstolln«, a »Hofererstolln«, a »Manesstolln« és a »Mariahimmelfahrt-schacht«. Miután ugyancsak levéltári adatok már »Kayserliche Handlung«-ról is tesznek említést, bizonyos, hogy a kamarai, vagyis a kincstári bányabirtok jelentékeny komplekszussal és kifejlett saját üzemmel bír a XVI. század vége felé. (Szitnyai.)
1593. Hodrusbányán, szept. 14-én királyi biztosok járják be az »Altallerheiligen«-tárót és megengedik a mívelés folytatását.
1603. Hodrusbányán Aichrugg és Közép-Aichrugg bányavállalatokat említenek az okmányok.
1604. Bélabányát Bocskay január havában megszállja és meghódolásra kényszeríti. – Selmeczbányán szeptember és október hónapokban alkudozások folynak egyrészt Zmeskal Jaroslav, másrészről pedig Körmöczbánya és Selmeczbánya küldöttei, Epfenberger György s más császári kapitányok és kamarai tisztek között, de siker nélkül. Szitnya vára meghódol Bocskaynak.
1605. Selmeczbánya, mely csak kényszerítve hódol meg Bocskaynak, Körmöczczel egyetemben 3000 forintot azonnal le kell, hogy fizessen. – Augusztus 16-án Seyetz János, Wolf-táró a Ziegengrundban név alatt bányatársulatot alakít.
1607. Bélabányán főbejárást tartanak, a melynek jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy a háborús idők alatt a bányák itt mind elpusztultak, s csak az altáró áll fenn roskadozó állapotban. – Hodrusbányán az Altallerheiligen bánya becsűértéke 320 frt.
1608. Bélabányán főbejárást tartanak, a mely alkalommal egy már régebben megkezett szellőző aknának tovább lemélyítését és és az altárónak a Miklós-akna felé való meghosszabbítását határozzák el.
1610. Selmeczbánya híres Glanzenberg bányája annyira elpusztul, hogy senki sem tudja már, hol termelték régebben az ólomérczeket.
1611. Selmeczbányán az András-tárót megveszi Galleson Vilmos bécsi kereskedő és egész vagyonát reákölti.
1615. Bélabányán az altáró vájóvége már annyira előrehaladt, hogy továbbhajtása a levegő hiánya miatt, nehézséggel jár.
1811616. Selmeczbányán a Mátyás-tárói ér míveletei, a melyek 1587 körül nyiltak meg, már 106 öllel vannak a talp alatt. A vizet csak kézi szivattyúkkal emelték eddig, de ekkor már nem győzik a költségeket, a mélységgel felhagynak, a táró hajtását azonban folytatják és a gréfi ereket elérik. A mélység elöröklésének jogát azonban elvesztvén, a Brenner-szövetkezet ereje megcsappan. (Péch. Martiny.)
1618. Selmeczbányán egy »Ziegenrück« nevű vállalat létezik, a melynek részesei: a kincstár és Fuchs Ágoston örökösei. A Rossgrundban levő »Wittiber« altárónak részesei a kincstár és a Theininger-család. – Hodrusbányán az »Aichorn am Kukuksberg« nevű vállalat működik. Az 1603-ban először említett: – »Aichrugg« vállalat megszűnik. (Szitnyai.)
1619. Selmeczbányán 1 frt 75 denár a vájár heti bére. A bányákba lójárgányokat építenek be és a víz húzására szivattyúkat alkalmaznak, miután a vizethúzó gép azonban csak 16 ölnyi mélységből emeli a vizeket, a 25 ölnyi több mélységet ember-erővel kell legyőzni. E czélból naponkint 78 ember áll a szivattyúk mellett. (Péch. Martiny.)
1621. Hodrusbányáről jelentik, hogy az Altallerheiligen-bánya (Ó-Mindszent-táró), a mely munkások hiánya miatt régóta szünetelt, ismét üzemben van.
1624. Selmeczbánya és vidéke, valamint egész Magyarország bányamívelésének lendületet ad II. Ferdinánd király rendelete, mely szerint a 15 latos ezüstnek markját, melyet eddig 6 frt 75 f-ren váltottak be, addig, míg a drágaság tart, – 8 frt 75 f.-rel váltsák be.
1625. Selmeczbányán a Brenner-szövetkezet május 28-án szerződést köt egy vizikerekes vizet emelő-gép építésére. Az esővizet a Bieber altáróból kifolyó bányavíz szolgáltatta. A terv szerint, a vizikerket a stefultói völgyben kellett felállítani és az erőt, rudazatos művel kellett a klingertárói gépaknában működő szivattyúkhoz, 1000 ölnyi távolságra átvinni. Legler, a szerkezet építője, a kerék és a rudazatos mű felállítását 1800 forintért vállalta el oly feltétel alatt, hogy a vaskapcsokat a társulat adja és a vízvezetéket is külön költségen létesíti.
1627. Selmeczbányán, Felső-Biebertárón alkalmazzák először a robbantóport a bányászatban. Addig csak csákánynyal, ékkel és kalapácscsal dolgoztak a vájárok. Ekkor már bánya-térkép is létezik, a mely világosan mutatja, hogy az a pont, a melyet az András-táró a kórház-éren megütni van hivatva, gyorsabban érhető el a Bieber-altáró régi vágatából.
1628. Selmeczbányán Legler vizikerekes és rudazatos vizet húzó gépe elkészül és jól működik. (Martiny.)
1629. Bélabányán az ujonnan létesített szellőző-akna az »Erzherzog-Leopold-Wilhelm-Schacht« nevet kapja. Elkészül a bélabányai altáró teljes térképe is, mely azóta azonban elveszett.
1630. Selmeczbányán a Felső-Biebertáró bányamíveletei 40,000 márka ezüstöt termelnek.
1636. Selmeczbányán a Felső-Biebertáró érczei kifogynak, vizei pedig rendkivül felszaporodnak; a magán- és kincstári bányamívelés pénzhiányban szenved. A vizek leküzdése végett, a nádor rendeletére, a körülfekvő megyék sok embert küldenek a bányákhoz, a hol ekkor már 300 embernél több foglalkozik a vízhúzással. (Péch.)
1638. Bélabányán az altárónak felhagyását javasolják, mert 1608 óta öszesen 74,140 frt költséget okozott, de nem jövedelmezett semmit.
1640. Bélabányán minden munka szünetel, mert a Brenner-szövetkezet megbukik és a kincstár pénzforrásai is kiapadnak. Selmeczbányán a Brenner-szövetkezet megbukik; Gienger Nándor princzipális a további fizetéseket megtagadja.
1641. Bélabányán a Brenner-szövetkzet altárói részét a Siceli-társulat veszi meg; a vállalat azonban nem kezdi meg az üzemet.
1642. Selmeczbányán a királyi bányabirtokot összesítik.
1646. Selmeczbányán a Gallezon-utódok szeptember hónapban az 1611-ben megindított András-táróval érczesen ütik meg a kórház-eret, visszafizetik a kincstári ellátmányokat és míveléseik kedvező eredményével új életet öntenek a vidék bánya-vállalkozásába. A Felső-Biebertárót eddig hűbérbe birt magánbánya-társulat megbukik és más társulat veszi át, az eddigiekhez hasonló feltételek mellett. (Péch. Martiny.)
1821647. Selmeczbányán, a Gallezon-utódok az András-tárón elért sikerének hírére a kincstár hozzáfog a Katalin-vágat (Biebertáró) kitakarításához, munkálataival azonban nagy törésekbe jutván, csakhamar felhagy vele, mígnem Lobkowitz Poppel gróf, a ki ekkor, mint kincstári biztos jár itt, a munkálatok folytatását elrendeli és megsürgeti. (Péch. Martiny.)
1649. Selmeczbányán a bányászat újra élénkül.
1650. Selmeczbányán megkezdik a Nándor-akna mélyítését.
1657. Selmeczbányán már alig győzik a vízhúzást, mert a míveletek mindig mélyebben járnak az aknák zsompjánál és a mélységből 200–300 ember emeli a vizeket az aknákhoz. – Wesselényi Ferencz nádor, a bányavárosokban ismételten tartózkodván, a vidéket a török ellen megerősíti.
1667. Selmeczbányán a Szt.-Háromság altárón, a János-éren folytatott míveletek megfizetik mindazokat a költségeket, a melyeket 1612 óta az altáró felemésztett. Az öröm és a megelégedés nagy, de az altárónak a klingertárói völgy és Szélakna alá hajtása szünetel.
1668. Selmeczbányán kitakarítják a régi kórház-aknát, a melynek régi neve Márkus-akna volt.
1670. Selmeczbányán a Szt.-Háromság altárón a János-éren dús áldás köszönt be, mely nemcsak megtéríti az el altáróra fordított 3 millió forintnyi költséget, hanem még nagyobb jövedelmet is ad.
1672. Selmeczbányán a Szt.-Háromság altárón a munkások megtagadják a bányába szállást, mert nem kapják meg bérüket. Jele, hogy már veszteséggel jár a mívelés.
1678. Selmeczbányán a betörő csapatok az összes bányászati épületeket elpusztítják. Erővíz hiánya miatt, a már alkalmazásban levő rudas művekkel sem lehet a bányavizeket győzni. Sok bánya elfúl.
1681. Selmeczbánya bányászata megcsökkent jövedelmeinek emelésére vonatkozó javaslattételre Grueber Albert bányabiró az udvari kamara által felhivatván, jelentésében ama határozott szak(!)véleményének ad kifejezést, hogy egyedül(!) Istentől lehet segítséget remélni.
1686. Selmeczbányán november 2-án Buda visszavívásának napján megkezdik a József-akna lemélyítését.
1687. Selmeczbányán ez évben hetenként 2000 márka ezüstöt termelnek.
1689. Selmeczbányán az év második felében, a heti átlag 4000 márka ezüst.
1693. Selmeczbányán július 19-én a kamaraudvarban kihirdetik azt a császári rendeletet, a mely szerint br. Richter v. Grub András János főbányagróf, kit a bányavárosokból kiküldött bizottságok többrendbeli vétségekben bűnösnek találtak, állásától megfosztva, szolgálatát elhagyni kényszerűl.
1697. Selmeczbányán a bányatermelés leszáll heti 400–500 márkára.
1703. Selmeczbányán szept. 14-én nagy a riadalom, mert híre érkezik, hogy Ocskay Korponát, mely azonnal meghódolt, megszállotta és Selmeczbányát ellenállás esetén elpusztítással fenyegeti. A város meghódol. Szept. 27-én a városba érkezik Géczy Zsigmond, kit a fejedelem a kamaragrófi bányaügyek fölött való felügyelettel megbízott. Nov. 1-én híre érkezik, hogy Schlick osztr. cs. generális Rákóczi hadait Lévánál megverte. A selmecziek Schlicknek meghódolnak. Nov. 15-én Bercsényi a császáriakat Zólyom alatt legyőzi. Nov. 18-án hírűl hozzák, hogy Bercsényi Selmeczbánya ellen indúl s a várost el akarja pusztítani. Bercsényi a hódoló polgárság elé nehéz feltételeket szab és 10,000 frttal megbirságolja; Becskeházy 100 lovassal, biztosi minőségben, Selmeczbányára jön. Thavonat br. főbányagróf a bányavárosok felé közeledő Rákóczi serege elől több tiszttársával elmenekül. Helyében Hellenbach lett Bercsényi intézkedésére főbányagróffá. (Richter.)
1704. Rákóczi október hó folyamán Vihnyére jön, hogy a Selmeczbányán tartandó békealkudozások lefolyását közelebbről befolyásolhassa. Rákóczi egy millió rézpolturát veret. Bercsényi parancsára Semeczbánya 100, a bányamunkások sorából összetoborzott embert táborba állít. Deczember 12-én Selmeczbányán elfognak egy czigányt, kinél hamis pénz volt. A nyomok Zsarnócza felé vezetnek.
1707. Szélaknán Bercsényi tábornok február 27-én fel akarja égetni az épületeket s a bányamívelést teljesen be akarja szüntetni, csak Hell, akkori gépmester rábeszélésére hagy fel szándékával. Később annyira érdeklődik a szélaknai 183bányák iránt, hogy maga is ajánl javításokat a szivattyúzó gépeken. Selmeczbányán nov. 4-én kimutatják, hogy az utolsó öt év alatt mindössze csak 17,771 frtot képvisel a termelés értéke, melylyel szemben 95,695 frt kiadás áll és így az öt év vesztesége 77,924 frt. Ily nagy veszteség mellett nagy nehézséget okoz a munkások bérének kifizetése, a kiknél a háborús idők alatt amúgy is meglazult a fegyelem, annyira, hogy fellázadnak és csak fegyveres erővel verhetők le, miközben tizenegyen meghalnak, 20 pedig megsebesül.
1708. Szélaknán május 8-án a Bercsényi utasítása szerint kijavított szivattyúkat próbálják. Járat közben a gépezet egyszerre megáll és kerekei összetörnek. A megtartott vizsgálat kideríti, hogy egy kocsis követ tett a kerekek közé, a mi a törést okozta. Büntetése 60 botütés és a bányavárosokból való kiűzés.
1709. Selmeczbányán pestis dühöng.
1710. Selmeczbányán pestis pusztít a lakosság között.
1720. Selmeczbányán adminisztrátor vezeti a bányászati ügyeket.
1722. Selmeczbányán Potler Izsák angol gépész tűzgépet mutat be Felső-Biebertáró tisztjeinek. A bányászatot még mindig adminisztrátor vezeti. Szélaknán Potter-féle tűzgépet építenek be a vízhúzás czéljaira.
1723. Selmeczbányán október 23-ig adminisztrátor vezeti a bányamívelés ügyeit; ekkor br. Sternbach András Venczel főbányagrófi minőségben veszi át a bányászat vezetését. Szélaknán Fischer br. a Potler-féle tűzgépet módosítja és sikeresen alkalmazza a vízhúzásnál.
1724. Szélaknán Fischer javított tűzgépet állít fel. Selmeczbánya bányaiskolájának szervezésére vonatkozó első rendelet kibocsátása decz. 20-án (Schmidt Berggesetz-Sammlung. VI. köt. 1834).
1733. Selmeczbányán, a József-aknában felállítják az első gőzgépet.
1735. Selmeczbányán III. Károly király intézkdése folytán a létesítendő bányaiskolának tervezete elkészül.
1736. Selmeczbányán a József-aknában, az 1733. évben építeni kezdett első gőzgép elkészül.
1737. Selmeczbányán a bányaiskola szervezésére az intézkedések megtörténnek.
1738. Selmeczbányán a létesítendő bányaiskolára vonatkozó előmunkálatokat befejezik.
1741. Selmeczbányán először említik a Krisztina-tárót.
1748. Selmeczbányán felállítják az utolsó tűzgépet.
1749. Szélaknán, a Lipót-aknában az első vízoszlopos vizethúzó gépet kezdik beépíteni.
1750. Selmeczbányán, illetőleg Szélaknán, a Lipót-aknába 1749. évben beépíteni kezdett vízoszlopos szivattyú-gép elkészül. Erre az időre esik több aknának a lemélyítése is, abból a czélból, hogy az erek mélyebben fekvő részeit hozzáférhetőkké tegyék.
1751. Hell Károly Szélaknán, a Lipót-aknán, üzembe állítja az első vizethúzó, vízsoszlopos gépet.
1763. Selmeczbányán bányaiskolát állítanak fel. – Kerékgyártó adatai szerint június 9-én Mária Terézia a selmeczi bányászati akadémián felállítja az első tanszéket az ásványtan és vegytan számára, rendelvén a tanárnak szabad lakást és 2000 frt fizetést.
1767. Bélabánya Zólyom vármegyének királyi bér czímén 37 frt 50 denárt fizet. A bélabányai régi Szt.-Háromság altárónak nyomai állítólag még megvannak. Fennálló bányászatok: a Szt. János, a Segen Gottes, a Philippi és a Mátyás-tárók, a Wagner’sche Handlung, a Nachtigall-táró, a Pirken-altáró, a Hilfsegengottes-táró és a Neuhandlung nevű akna. Csak a bélabányai altáró és vele együtt a Szt. Mariahilf-tárói, az egyesült Szt. Nicolai és Dávid tárói társulat, a mely utóbbiakhoz a Wilhelm-akna tartozott és a Goldene-Sonne-tárói társulat működnek. Ezek közül a Nicolai-akna bányatársulat a selmeczbányai főereken dolgozik és egy éren a Kórház- és Bieber-erek között. (Siebenweiber-ér.) Ez ér ezüstérczekben gazdag volt és 1760-tól kezdve kéthetenkint 150 márka aranyos-ezüstöt szállított és váltott be. A Máriahilf-táró bányatársulat aranyban dús kovacsokon dolgozik. A Goldener-Sonnen-Schlag, a melynek 14/16-od része Felső-Bieber-táróé, csak mint reményvájás van üzemben.
1841768. Selmeczbánya közelében, Bacsófalván, mesterséges tavat építenek azért, hogy a bányák víztől mentesítésére megkivánt erővíz, kellő mennyiségben rendelkezésre álljon.
1770. Selmeczbányán az 1763-ban felállított bányaiskolából, a bányászati akadémia fejlődik.
1774. A selmeczbányai m. kir. bányaigazgatóság levéltárában őrzött, ez évből való, névtelen szerzőtől eredő irat szerint Selmeczbánya bányászata a Kr. e. 745. évből való lenne.
1775. Selmeczbányán a bányamíveletek pénzforgalma alig haladja meg a két millió forintot.
1776. Selmeczbányán gr. Collorédó főkamaragróf igazgatása alatt, most először merűl fel az a terv, hogy a bányák nagy jövedelme mellett jó volna a jövő mívelés biztosításáról gondoskodva, a Garam völgyéből altárót hajtani a selmeczbányai mívelések alá. – Más forrás szerint br. Mitrovszky Károly volt ez évben Selmeczbányán a főbányagróf.
1780. A selmeczbányai II. Józef altáró tervei elkészülnek.
1782. Selmeczbánya világraszóló nevezetességét, a II. József császár altáró munkálatait, márczius 19-én, gr. Collorédó főkamaragróf, a Garam balpartján, Zsarnócza és Garamrév között megindítja.
1783. Selmeczbányán és Vihnyén, Szt. György havának 22-ik napján földrengés. (Azóta a vihnyei forrás vize állítólag sokkal melegebb, mint előbb volt.)
1790. Selmeczbányán, Felső-Biebertáró 1823. évig évente átlag 144 kgr. aranyat, 8875 kgr. ezüstöt és 3347 q ólmot termel. Évi átlagos jövedelme 222,259 forint.
1800. Selmeczbányán a bányamívelés pénzforgalma a 4 és fél milliót meghaladja.
1804. Selmeczbányán, a Ferencz-aknán, a bányamívelés megindul és bő ezüsttermeléssel jutalmazza a munkálatokat.
1820. Bélabányán, a Zsófia aknába, gőzzel hajtott vizetemelő gőzgép van beépítve, a mely azonban a betóduló vizeket alig-alig tudja zsompon tartani és egyszer javítás alá kerülvén, nem győzi tovább a vízemelés munkáját. Ugyancsak Bélabányán a vizek emelésére turbinás gépnek a felállítása van tervbe véve, mi czélból a Zsakil (Sekély) felé eső völgyben tógátat kezdenek építeni, de költséges voltánál fogva, csakhamar felhagynak vele.
1823. Selmeczbányán a Felső-Biebertáró míveletei 1790 óta évente átlag 144 kgr. aranyat, 8875 kgr. ezüstöt és 3347 q ólmot termelnek és évenkint átlagosan 222,259 frt jövedelmet adnak. A bányák egy részének mélysége: 400 öl. A földalatti vizek sebes suhogása tisztán hallható (?).
1841. Bélabányán a Tabakshügel nevű domb külső míveletei állítólag élénk üzemben vannak és szép nyereséget adnak.
1843. Selmeczbányán vízoszlopos szállító-gépet építenek és khinai mélyfurómódszert használnak.
1867. Selmeczbányán a kincstár bányászata szomorú képet nyújt, mert előrelátható, hogy rövid idő múlva meg kell szünni a termelésnek és sehol semmi előkészület a válság elkerülésére. A zúzóművek elhanyagolt állapotban vannak.
1868. A selmeczbányai akadémia szervezési munkálatai megindulnak; első magyar »oktatási rendszabályai és felvételi feltételei« kiadásra kerülnek.
1869. Selmeczbányán bányászati és kohászati egyesületet szerveznek.
1871. Deczember 12-én az országgyűlés Selmeczbánya bányászatának szomorú állapotát tárgyalja és határozza, hogy vizsgáltassa meg a miniszterium a veszteséggel dolgozó bányákat és adjon javaslatot, mely bányák lennének az állam kezelése alatt állandóan meghagyandók s melyeket kelljen felhagyni. A vizsgálattal Péch Antalt bízza meg, ki az összes bányák fenntartását hozza javaslatba. Javaslatát felsőbb helyen elfogadják. – A környék bányászatának fennmaradása oly végtelenűl fontos II. József altáró, a Lill-aknától kiindult ellenvágattal találkozik.
1872. Selmeczbányán a II. József altáró, október hóban az 1866 óta elöntött Zipser-aknát víztől mentesítve, bejárhatóvá teszi.
1873. Selmeczbányán, a II. József altáró, Ferencz-akna és Zsigmond-akna közé eső részének kivájásánál, október 23-án, kőzetes-fúró gépekkel tesznek kisérletet. A kísérletek deczember 3-ig folyamatban vannak.
1851875. Selmeczbányán a II. József császár altáró vájása 1782 óta, tehát 92 éven át, kézimunkával folyt. Az összes kivájt hosszúság 40,171 méter.
1878. Selmeczbányán a II. József altárónak fővájata szeptember 5-én d. u. 3 órakor átlyukasztatván, az intézőkörök ez annyira nevezetes esemény megünneplését határozzák el. Az ünnepélyt október 21-én tartották meg.
1879. Hodrusbányán január 9-én a magy. kir. Lipót és Lill-akna műveleteken és a társulati Nepomuk János-tárón, akna-ácsolat égése következtében, 20 ember veszíti életét. Selmeczbányán a II. József altáró vájását befejezik.
1886. Selmeczbányán Hellhofittal és Dynamittal összehasonlító robbantó kísérleteket végeznek.
1887. Hodrusbányán a Mindszenttáró első folyosójából indított feltörésből régi fejtésbe ütnek be, melynek ottlétezéséről senkinek még sejtelmes sem volt. E fejtés valószínűeg a Kleinfeistritz, mert oldalai, az ékkel és vassal való munka nyomait mutatják; a talált facsövek azt bizonyítják, hogy itt vízzel küzdöttek; a régi berakat jó minősége pedig arról tanúskodik, hogy azt, mióta berakták, senki sem bolygatta.
1892. Selmeczbányán a bányászati és erdészeti akadémia új épületét nagy ünnepségek közben felavatják június 25-én, 26-án és 27-én. – Ugyancsak június hó 27-én alakúl meg az »Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület«.
1895. Selmeczbányán nov. 26-án ünnepli a bányaigazgatósági tisztikar Hültl József miniszteri tan. bányaigazgató negyven éves szolgálati jubileumát.
