Montecuccoli Jeromos és Weindl Gáspár.
Montecuccoli Jeromos és Weindl Gáspár.
Ezekkel szemben Péch A., Alsó-Magyarország Bányamívelésének Története czímű művének 1887-ben megjelent második kötetének 225 s következő lapjai, illetve az ott felhozott okmányok alapján egész bizonyossággal állítható, hogy a robbantó munka meghonosításának szellemi indítója Montecuccoli Jeromos gróf, a meghonosító törekvésekben tettel-kézzel működő pedig Weindl Gáspár volt és miután mi hír sem található arról, hogy a repesztő, illetőleg a robbantó munka 1627 előtt valamely bányánál gyakorlatban lett volna, egész bizonyossággal állíthatjuk, hogy azt Selmeczbányán alkalmazták először bányamunkára, ámbár alkalmazása hadi czélokra már régebben ismeretes volt. Azt állítják ugyan némelyek, hogy Freibergen már 1613-ban megkisérlette volna Weigel Márton bányamunkás a robbantást, de be van bizonyúlva, hogy az akkor számadásokban és iratokban ennek nyoma sem található és hogy Freibergen Morgenstern, Claustalból odajött bányász, csak 1643-ban kezdette először a Hohe-Birke bányán alkalmazni a fúrást és robbantást; be van továbbá bizonyúlva, hogy Magyarországból vitték át 1627-ben a robbantó munkát Graszlitzba, Csehországban, Claustalban pedig 1632-ben kezdették alkalmazni a robbantó bányaport, a melyet Angolországban csak 1724-ben honosítottak meg. Mindezek után nincsen okunk kételkedni abban, 186hogy a bányamívelés történetében korszakot alkotott robbantó port legelőször a selmeczi bányákban alkalmaztak a fejtésre.
A selmeczi bányászatra való tekintettel az 1627. évet nagyon emlékezetessé teszi, hogy a kőzet fejtésének új módját, a robbantást akkor kezdték alkalmazni. Ez időig a lágyabb kőzetben Selmeczbányán is úgy, mint egyebütt, csákánynyal, a keményebb kőzetben, pedig ékkel és kalapácscsal dolgoztak és gyakran megtörtént, hogy e munka lassúsága s különösen költséges volta miatt, ha az ér tölteléke igen kemény volt, jó érczek mellett is többe került a fejtés, mint a mennyi az érczek értéke volt.
Németországban és Nagybányán is azzal győzték le a kőzet keménységét, hogy a lefejtendő sziklafal elé tüzet raktak és úgy irányították a láng húzását, hogy ez abban az irányban nyaldossa a kőzetet, a mely irányban előrehaladni akartak. Selmeczbányán a fejtés e módját nem alkalmazták, mert ehhez élénk levegőhúzás kellett, a selmeczbányai fejtőmíveletek pedig mind lefelé irányuló zsákszerű üregeket képezvén, a levegő keringése bennök rendesen igen hiányos volt. Körmöczbányán sem alkalmazták ez időig a tüzelést a fejtésnél, ámbár a kifejtett termékeket azután égették, hogy porhanyosítsák, mielőtt a zúzókba adták volna. Úrvölgyön nem volt olyan kemény a kőzet, hogy azt csákánynyal, vagy ékkel és kalapácscsal megdolgozni ne lehetett volna. Az egész alsó-magyarországi bányakerületben csak a bóczai bányáknál találjuk annak nyomát, hogy tűzzel dolgoztak volna.
A selmeczbányai bányászatnak különös akadálya a kőzet keménysége volt, mert a vízemelés költségei nem engedték meg, hogy a fejtésre nagy munka és sok költség fordíttassék.
A puskapor, mint általánosan tudvalevő dolog, már régi idők óta ismeretes volt, a XII. és XIII. században kezdték hadiczélokra használni az arabok; a XIV. században pedig már Németország háborúiban is használták. 1488-ban Vasziljevits III. Iván moszkvai nagyfejedelem kérte Mátyás királyt, hogy küldjön neki olyan mesterembereket, kik ágyúkat önteni, azokkal lőni és várakat ostromolni tudnak és küldjön olyanokat is, kik a bányászathoz értenek és az aranyat és az ezüstöt a földnemektől elválasztani tudják. 1752-ben Beszterczebányán rézágyúkat öntöttek és ismeretes dolog, hogy 1597-ben Pállfy Miklós és Prestyánszky Tata várát, 1598-ban pedig Pállfy és Schwarzenberg Győrt úgy vették be, hogy a kapukat petárdákkal szétrombolták s az őrséget meglepve, szétverték.
Használták a lövőport nemcsak lövésre és petárdákra, hanem hadi mínák töltésére is, a melyekkel az ostromlott várműveket szétvetették, sőt éppen a bányászok voltak, a kiket e mínák készítésével megbízták és mégis 1627-ig nem jutott eszébe senkinek, hogy a hatalmas erejű lövőport a bányák belsejében levő sziklák szétvetésére felhasználja. Be kellett várni azt az időt, míg oly ügyes katona akadt, ki egyszersmind a bányamíveléshez is értett, hogy bányamívelő minőségében békés munkára alkalmazza a katona hatalmas romboló szerét.
Montecuccoli tábornok egyik közeli rokona 1624-ben nőül vevén özv, Gienger, szül, Conci Anna bárónőt, ezáltal a selmeczi Brenner szövetkezet főrészesévé lett és itt bő alkalmat talált a selmeczi bányákkal, a bányamíveléssel s ennek szabályaival megismerkedni. Valószínű, hogy ő valamely hadjáratban a robbantó pornak hatalmas erejét és rombolóképességét, valamint alkalmazásának könnyű módjait megismervén, arra a gondolatra jött, hogy azt a bányákban is alkalmazni lehetne, mire Selmeczbányára hívott egyet ama bányászok közűl, a kik a hadi czélokra való robbantásoknál alkalmazva voltak. Ez a meghivott Weindl Gáspár volt, Tirolból.
